CSEHOV, ANTON PAVLOVICS (1860–1904) orosz elbeszélő, drámaíró
CSEHOV, ANTON PAVLOVICS (1860–1904) orosz elbeszélő, drámaíró
A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
Ellenségek – Elbeszélések, Európa, Bp., 1958. 85. Szöllősy Klára;
Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.
A 6-os számú kórterem, 9. f. – Uo. 261. Szöllősy Klára;
Ha egyszer van börtön és őrültekháza, akkor valakinek ülnie is kell benne.
Ha majd valamikor, a távol jövőben megszűnnek a börtönök és a bolondházak, akkor nem lesz többé sem rácsos ablak, sem rabköntös. Előbb vagy utóbb el kell érkeznie ennek az időnek.
Uo. 262.;
A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.
Uo. 263.;
…gondolkodunk; egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.
I. m. 11. f. – Uo. 271.;
Korunk torz méltányossága éppen abban áll … hogy ranggal, érdemrenddel, nyugdíjjal nem a hivatalviselő erkölcsi érdemeit és szellemi képességeit jutalmazzák, hanem a szolgálatot általában, akármilyen minőségű volt is.
I. m. 15. f. – Uo. 282.;
…ez az élet nem a szenvedések megjutalmazásával végződik, nem valami megdicsőüléssel, mint az operában, hanem a halállal…
I. m. 17. f. – Uo. 290.;
…Oroszországban nincs filozófia, ellenben mindenki filozofál, még az ebihalak is… Hogyne filozofálna az ebihal, ha egyszer nem elégíti ki az élete?
I. m. 18. f. – Uo. 291.;
Az elítéltektől is restelli megkérdezni az ember, miért vannak elítélve. Ugyanígy a gazdagoktól nehezen kérdezi meg az ember: mire való nekik a sok pénz, miért használják fel olyan rosszul a gazdagságukat, s miért nem dobják sutba az egészet, ha látják, hogy csak boldogtalanok tőle?
A mi nemzedékünk már virraszt, töpreng, sokat beszél és tűnődik arról, igaza van-e vagy sem. A mi gyermekeinknek és unokáinknak viszont ez már nem okoz fejtörést. Ők világosabban látják majd a dolgokat. Szép és jó lesz az élet úgy vagy ötven esztendő múlva…
Egy orvosi eset – Uo. 451.;
Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.
Uo. 452.;
Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?
Platonov, I. felv. 14. j. – Drámák. Európa, Bp., 1978. 41. Elbert János;
Ha felgördül a függöny, és ezek a nagy tehetségek, a szent művészet papjai egy háromfalú szobában, esti világításban azt utánozzák, hogyan esznek, isznak, szeretnek, járnak az emberek, hogyan hordják kabátjukat; ha e bárgyú jelenetekből és mondatokból morált iparkodnak kicsikarni – azt a házi használatra szánt, közérthető, sekélyes morált -; ha ezer változatban mindig ugyanazt, ugyanazt és ugyanazt tálalják elém – akkor én menekülök és menekülök…
Sirály, I. felv. – Uo. 352. Makai Imre;
Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
Uo. 354.;
Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.
(Az eredetiben:… de gustibus aut bene, aut nihil – két latin szólás-mondás egyesítéséből) – Uo. 356.;
Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
Uo. 359.;
Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság…
Uo. 363.;
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
I. m. II. felv. – Uo. 371.;
A kis író, kivált ha nincs szerencséje, esetlennek, ügyetlennek, fölöslegesnek látja magát, az idegei meg túlfeszülnek és elnyüvődnek; szüntelenül ott bolyong azok körül, akiknek van valami közük az irodalomhoz meg a művészethez, nem ismeri el, nem veszi észre senki, nem mer bátran és egyenesen az emberek szemébe nézni, akár a szenvedélyes játékos, akinek nincs pénze.
Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el.
Uo. 373.;
…ha író vagyok – kötelességem a népről, szenvedéseiről, jövőjéről, a tudományról, az emberi jogokról s a többiről beszélni; beszélek is mindenről, de sietve, mert mindenfelől dühösen ösztökélnek, én meg ugrálok ide-oda, mint a kutyák üldözte róka, látom, hogy az élet és a tudomány mind előbbre és előbbre halad, én meg egyre jobban és jobban elmaradok, akár az a paraszt, aki lekésett a vonatról…
Uo. 374.;
…mindegy: akár a színpadon játszunk, akár írunk – nem a hírnév, nem a ragyogás a fő … hanem az, hogy tudjunk tűrni.
I. m. IV. felv. – Uo. 402.;
…csupa-csupa csudabogár; ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.
Ványa bácsi, I. felv. – Uo. 409. Makai Imre;
Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért
ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok … Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
Három nővér, IV. felv. – Uo. 537. Kosztolányi Dezső;
…a mi szenvedésünk örömre változik azokban, akik utánunk következnek, boldogság és békesség uralkodik a földön, s azokra, akik most élnek, majd szívesen emlékeznek, és megáldják őket.
Uo. 538.;
Úgyis hiábavaló, írhat az ember, amit akar, rovarpor nélkül nem sokra megy.
A dohányzás ártalmasságáról – Uo. 543. Sík Endre;
Nálunk mindenki fontoskodik, komoly képet vág, filozofál, és magasröptű témákról szaval, de nyugodtan elnézi, hogy közben a munkások úgy táplálkoznak, mint az állat, a puszta földön hálnak…
Cseresznyéskert, II. felv. – Uo. 582. Tóth Árpád.
