CVETAJEVA, MARINA IVANOVNA (1892–1941) orosz költőnő
CVETAJEVA, MARINA IVANOVNA (1892–1941) orosz költőnő
Fiatal hegy nincs – amíg fiatal, nem hegy, ha hegy, hát öreg.
Egy festő portréja – Natalja Goncsarova. Kisutca. Magyar Helikon, Bp., 1980. 5. Rab Zsuzsa;
A szél az alaktalanság jelképe – nézetem szerint maga a formája a mozgásnak. Tartalma az út.
Uo. 7.;
Vendégségbe nem annyira az ismerősökhöz járnak az emberek, mint inkább szőnyegeikhez, padlóikhoz…
Uo. 14.;
Van-e a művésznek személyes életrajza a mestersége alakította életrajzán kívül? S ha van, fontos-e? Fontos-e, hogy mi van benne? És ami benne van – abból lett-e az?
Kedvező körülmények? A művész nem ismer ilyeneket. Az élet maga kedvezőtlen körülmény. Mindenfajta alkotás – legyőzése, átfestése. átformálása az életnek, a legboldogabb életnek.
Az élet – mint nyersanyag – nem kelléke az alkotásnak. És akármilyen kegyetlenség kijelenteni, a legkedvezőtlenebb körülmények – lehet a legkedvezőbbek.
I. m. Kisgyermekkor – Uo. 26.;
A gyerekkor – a vak igazság korszaka, az ifjúság – a tisztán látó hibáké, illúzióké. Ifjúságért ne ítéljünk meg senkit.
Uo. 27.;
Akármilyen kevés a tanúja, maga a történelem előtti – a majdnem sejtelem – többet mond a népről, mint az egész azt követő bizonyosság. „Úgy hírlik … – mondja a nép. És mondja a költő.
Uo. 28.;
A végzetes ember legfőbb ismertetőjegye: nem akar végzetes lenni gyakran tudni sem kíván róla, hogy az. Mint ahogy az újító sem akar soha újító lenni, és őszinte meggyőződése, hogy ő csupán a maga módján cselekszik, míg csak fülébe nem zsongják, hogy újító, hogy haladó! – A végzetesség: kisugárzás.
I. m. A két Goncsarova – Uo. 35.;
Az üresség ismertetőjele: hajszolni az eseményeket…
Beszélnek a munka védelméről. Én a munka önvédelméről beszélek. A belső események kiválasztódásáról, amelyek ha nem hasznára, akkor kárára vannak az embernek. A munkaegység: nem egy nap, nem egy óra, hanem egy pillanat. Mint ahogy a festő egysége sem a réteg, hanem az ecsetvonás. Az adott ecsetvonás lendülete.
I. m. „Külső események” – Uo. 58.;
A semmit nem érzés lehetősége az egyetlen lehetősége a semminek, mert a semmit (a nemlétet) megérezni – megint csak azt jelenti: megérezni a lenni fogalmát.
Aki mindent magából ad, ugyanaz, mint aki mindent magába fogad: odaadó. Minden – csak a mindenből születhet.
Uo. 59.;
Mi az emberi alkotás? Visszaütés, semmi más. Valami belém vág, és én felelek rá, visszavágok. Vagy kérdez engem egy dolog, és felelek rá. Vagy mielőtt a dolog felelne, kérdezek. Mindig dialógus, párharc, összecsapás, viadal, kölcsönös cselekedet.
Akik pedig azt gondolják, hogy visszatükröznek, ismételnek, másolnak … azok csak torzítanak, egészen a szorongató és halott felismerhetetlenségig. Mert ha ezt a tengert akarod visszaadni, az igazit, a kéket, a sósat, hajszálra úgy, ahogy van – tegyük fel, hogy a kékség sikerül, de hol a só? Ha a só sikerült, hol a moraja? Hiszen akkor már azt követelem tőled, amit az istentől. A tengert – és valamennyi tulajdonságát! Semmiféle tengert nem akarok adni, nem tudok adni. Nem adni kell, hanem kitalálni, mi van a són, a kékségen, a morajon túl.
I. m. A teremtmények védelme – Uo. 67.;
A kortárs kezéből a kor szívesen elfogadja akár a legősibbet és legtávolibbat, mert az a kéz a megújultat és a közelit osztja.
I. m. Goncsarova és a színház – Uo. 78.;
Ha valaki „újat” akar adni (a holnapi „ósdit”), az ugyanúgy jár, mint aki híres akar lenni – itt a kortársakkal való összehasonlítás, ott az elődökkel, önmagával és nem a művel való foglalkozás, tehát bűn.
I. m. Goncsarova és az iskola – Uo. 89.;
A földön csak a halott nem hal meg.
I. m. Goncsarova és a gép – Uo. 90.;
A gép – a természet leigázása, annak teljes kihasználása egy ember céljai érdekében. Az ember leigázta a természetet, de amikor leigázta, magát is leigázta a leigázás fegyvere – a gép: acéllal, vassal; vagyis üt meg a természet igázta le.
Uo. 92.;
A bűntudat teremti meg a bűn tényét, nem pedig megfordítva. A lelkiismeretlenek hazájában nincsenek bűnösök.
I. m. Jegyzetek – Uo. 106.
