DARWIN, CHARLES ROBERT (1809–1882) angol természettudós
DARWIN, CHARLES ROBERT (1809–1882) angol természettudós
Erkölcsi lény pedig az, aki össze tudja hasonlítani múltbeli és jövendő cselekedeteit és indítóokait, és helyeselni vagy kárhoztatni tudja azokat. Nincs okunk feltételezni, hogy bármely alsóbbrendű állatnak megvan ez a képessége…
Az ember származása, 4. f. – Gondolat, Bp., 1961. 163. Katona Katalin;
Amikor teljesen egyedül vagyunk, mily sokszor gondolunk örömmel vagy fájdalommal arra, hogy mit tartanak rólunk mások. Elképzeljük helyeslésüket vagy rosszallásukat, és ez mind az együttérzésből, a társas ösztönök legalapvetőbb eleméből ered. Az az ember, akiben ennek az ösztönnek nyoma sem található, természetellenes szörnyeteg lenne.
Uo. 164.;
A létfenntartás ösztöne csak veszély esetén válik érezhetővé; sok gyáva ember tartotta magát bátornak, míg szemtől szembe nem került ellenségével.
Uo. 165.;
A cselekvés pillanatában az ember kétségtelenül az erősebb impulzust hajlandó követni, és noha ez alkalomadtán a legnemesebb tettekre ösztönzi, általában arra készteti, hogy saját vágyait mások kárára elégítse ki.
…a lelkiismeret visszatekint a múltba, és irányítóul szolgál a jövőre.
A lelkiismeretére hallgató ember a tartós megszokás következtében idővel oly tökéletes önuralomra tesz szert, hogy végül szenvedélyei és vágyai azonnal és küzdelem nélkül alárendelik magukat társadalmi együttérzésének és ösztöneinek, beleértve embertársai ítélete iránti érzékét.
Az a parancsoló szó, hogy kötelesség, bármi legyen is az eredete, csupán egy magatartási szabály létezésének tudatát foglalja magába.
Uo. 167.;
Minden emberfajtának az tetszik, amit megszokott; nem tudják elviselni a jelentős változásokat, de szeretik a változatosságot, és minden mérsékelten túlhajtott jellegzetesség megnyeri a tetszésüket.
…ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.
I. m. 19. f. – Uo. 643.;
Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket; de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen előrelátást.
I. m. 21. f. – Uo. 678.
