DOBROLJUBOV, NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS (1836–1861) orosz irodalomkritikus
DOBROLJUBOV, NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS (1836–1861) orosz irodalomkritikus
…ha a kritika arra szorítkozik, hogy a művészet „örök és általános” törvényeivel mérjen speciális és múló jelenségeket, akkor ezzel tisztán bürokratikus, rendőri szerepet vállalt, magát a művészetet pedig mozdulatlanságra ítéli.
Fénysugár a Sötétség birodalmában – Orosz realizmus. Szikra, Bp., 1950. 164. Lukács Györgyné;
Abszolúte véve, és tekintettel a végtelen kis nagyságokra, természetesen a golyó is sokszögű test; de próbáljatok csak biliárdozni sokszögű testtel – sehogy se fog menni. Éppen így van ez a logikai fejlődés és a szükségszerű megtorlás történelmi törvényeivel, amelyek a magánélet eseményeiben korántsem oly világosak és teljesek, mint a népek történetében.
Uo. 185.;
Valamely író vagy mű értékét azon mérjük, hogy mennyiben fejezi ki bizonyos idő és nép természetes törekvéseit. Ha a természetes törekvéseket egy nevezőre akarjuk hozni, akkor két szóban így fejezhetjük ki őket: „általános jólét.”
Uo. 187.;
…minél rosszabb dolguk van az embereknek, annál erősebben kívánják, hogy jól menjen nekik. A nyomor nem állítja meg a követeléseket, hanem ellenkezőleg: fokozza őket; csak az evés tudja az éhséget kielégíteni.
Uo. 188.;
…az irodalom nem magamagáért van, hanem egy feladat szolgálatában áll: feladata a propaganda, és értelmét az méri, mit és hogyan hirdet.
Uo. 189.;
…bár az igazság a mű szükséges előfeltétele, ez magában még nem érték. A mű értékének megítélésénél irányadó a szerző látókörének szélessége, az ábrázolás elevensége, az érintett jelenségek megértésének foka.
Minden nép irodalmában találhatunk sok írót, akit tisztán mesterséges érdekek vezetnek, és nem törődik az emberi természet normális követeléseivel. Ezek az írók esetleg nem is hazug emberek; de műveik mégis hazugak, és nem ismerhetünk el értéket bennük, legfeljebb formait.
Uo. 192.;
Megtörténhetik, hogy a művészi alkotás bizonyos eszme kifejezése, nem azért, mert a szerző ezt az eszmét tartotta szem előtt műve megalkotásánál, hanem azért, mert a szerzőt a valóság ama tényei ragadták meg, amelyekből ez az eszme önmagától folyik.
Uo. 194.;
…láthatjátok, hogy az élet összes viszonyainak anyagi oldala uralkodik az elvont felett … a jóllakott ember hidegvérűen és okosan tud elmélkedni azon, hogy megegye-e ezt vagy azt az ételt, de az éhes ember ráveti magát az ennivalóra, ahol csak látja, akármilyen is.
Uo. 206.;
Hány tiszta és jó érzés vonul vissza reszketve, abban a félelemben, hogy a tömeg kicsúfolja, szidalmakkal halmozza el! Másrészt pedig hány gonosztett, az önkény és erőszak hány kitörése hökken vissza a tömeg ítélete előtt, amely a látszat szerint mindig közömbös és meghunyászkodó, de lényegében nem enged, hogyha egyszer elismert valamit! Ezért rendkívül fontos nekünk tudni azt, hogy ez a tömeg mit tart jónak, mit igaznak, mit hazugnak.
Uo. 209.;
Az anarchia … csak átmeneti mozzanat lehet, amelynek önmagától minden lépésnél józanabb és egészségesebb rendhez kell vezetnie; a zsarnokság ellenben éppen ellenkezőleg: arra törekszik, hogy törvényerőre emelkedjék, és megingathatatlan renddé váljék.
Uo. 217.;
…ott, ahol minden a durva erőtől függ … a körülmények felhasználni tudása átváltozik alkalmazkodássá a zsarnokság önkényéhez…
Uo. 235.;
…a családban kire nehezedik jobban a zsarnokság súlya, mint az asszonyra?
Uo. 238.;
…az a kő, amely az embereket egy örvény fenekén fogva tartja; amaz örvény fenekén, amelyet a „sötétség birodalmának” neveztünk … a kő: az anyagi függés.
Uo. 271.
