ENGELS, FRIEDRICH (1820–1892) filozófus, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja
ENGELS, FRIEDRICH (1820–1892) filozófus, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja
Az akarat szabadsága … nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy tárgyismerettel dönteni tudunk.
Anti-Dühring. Első szakasz. Filozófia, 11. f. Morál és Jog. Szabadság és szükségszerűség – Marx-Engels Válogatott Művei. Kossuth, Bp., 1977. 3. köt. 274.;
…a nem-ismerésen nyugvó bizonytalanság, amely sok különböző és ellentmondó döntési lehetőség között látszólag önkényesen választ, épp ezzel bizonyítja nem szabad voltát, azt, hogy a tárgy uralkodik rajta, holott éppen neki kellene azon uralkodnia.
Uo.;
Maga a mozgás ellentmondás; már az egyszerű mechanikai helyváltoztató mozgás is csak azáltal mehet végbe, hogy valamely test egy és ugyanazon időpontban egy helyen és egyszersmind egy másik helyen, egy és ugyanazon a helyen és nem azon a helyen van.
I. m. 12. f. Dialektika. Mennyiség és minőség – Uo. 279.;
…a mennyiség átcsap minőségbe és megfordítva.
Uo. 284.;
A társadalmi termelés és a tőkés elsajátítás közötti ellentmondás a proletariátus és a burzsoázia ellentéteként kerül napvilágra.
I. m. Harmadik szakasz. Szocializmus. 2. f. Elméleti kérdések – Uo. 310.;
A munka minden emberi élet első alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.
A természet dialektikája. A munka része a majom emberré válásában. – Uo. 368.;
…a kéz nemcsak szerve a munkának, hanem annak terméke is.
Uo. 369.;
…minél inkább eltávolodott a létrejövő ember a növénytől, annál inkább emelkedett az állat fölé is.
Uo. 372.;
…az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy tevésüket gondolkodásukból magyarázzák, nem pedig szükségleteikből (amelyek persze a fejben tükröződnek, tudatosulnak) – és így keletkezett idővel az az idealista világszemlélet, amely nevezetesen az ókori világ letűnése óta uralkodott a fejekben.
Uo. 373.;
…a természetben semmi se m történik elszigetelten. Minden hat a másikra és fordítva, és többnyire ennek a mindenoldalú mozgásnak és kölcsönhatásnak az el felejtése akadályozza meg természetkutatóinkat abban, hogy a legegyszerűbb dolgokban tisztán lássanak.
Minél jobban eltávolodnak … az emberek az állattól, a természetre gyakorolt hatásuk annál inkább ölti meghatározott, előre ismert célokra irányuló, előre megfontolt, tervszerű cselekvés jellegét.
10.–11. Uo. 374.;
A természet minden… győzelemért bosszút áll rajtunk.
Uo. 375.;
A termelési eszközöknek a társadalom által történő birtokbavételével kiküszöbölődik az árutermelés és ezzel együtt a terméknek a termelő feletti uralma. A társadalmi termelésen belüli anarchiát tervszerű tudatos szervezettség váltja fel. Az egyedi létezésért folyó küzdelem véget ér. Ezzel válik csak ki az ember, bizonyos értelemben, végérvényesen az állatvilágból, lép át állati létezési feltételekből valóban emberiek közé. Az embereket körülvevő életfeltételek köre, amely idáig uralkodott az embereken, most az emberek uralma és ellenőrzése alá kerül, akik első ízben válnak a természetnek tudatos, valóságos uraivá, mert és amennyiben saját társadalmasításuknak uraivá válnak… Csak ettől kezdve fogják az emberek teljes tudatossággal maguk csinálni történelmüket, csak ettől kezdve lesznek meg az általuk mozgásba hozott társadalmi okoknak túlnyomóan és egyre fokozódó mértékben az általuk akart hatásaik is. Ez az emberiség ugrása a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába.
A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. III. f. – Uo. 410.;
A házasságot … a részesek osztályhelyzete szabja meg, és ennyiben mindig előnyházasság. Ez az előnyházasság … elég gyakran átcsap a legvaskosabb prostitúcióba – olykor mindkét félnél, sokkal gyakrabban azonban a feleség részéről, aki csak abban különbözik a közönséges kurtizántól, hogy testét nem bérmunkás módjára darabmunkára adja bérbe, hanem egyszer s mindenkorra adja el rabszolgaságba.
A család, a magántulajdon és az állam eredete. II. f. A család – Uo. 493.;
…a nő első cseléddé lett, a társadalmi termelésben való részvételből kiszorult… A modern monogám család a nő nyílt vagy leplezett házi rabszolgaságán alapul, és a modern társadalom olyan tömeg, amely csupa monogám családokból tevődik össze…
Uo. 495.;
Az első nagy társadalmi munkamegosztásból kialakult a társadalom első nagy szakadása két osztályra: urakra és rabszolgákra, kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra.
…a nő felszabadítása, a férfival való egyenjogúsítása mindaddig lehetetlenség, amíg a nőt a társadalmi termelőmunkából kizárják és a házi magánmunkára korlátozzák.
I. m. IX. f. Barbárság és civilizáció – Uo. 558.;
Hogy … az ellenkező gazdasági érdekű osztályok ne emésszék fel magukat és a társadalmat meddő küzdelemben, ahhoz egy látszólag a társadalom felett álló hatalom vált szükségessé, amely az összeütközést tompítja, a „rend” korlátain belül tartja; és ez a társadalomból származó, de fölébe helyezkedő, tőle mindjobban elidegenülő hatalom, az állam.
Uo. 564.;
A civilizált állam leghitványabb rendőrszolgájának több a „tekintélye”, mint a nemzetségi társadalom valamennyi szervének együttvéve; de a civilizáció leghatalmasabb fejedelme és legnagyobb államférfija vagy hadvezére is megirigyelheti a legkisebb nemzetségi elöljárót azért a kikényszerítetlen és elvitatlan tiszteletért, amelyben részesül.
Uo. 565.;
Most gyors léptekkel közeledünk a termelésnek egy olyan fejlődési fokához, amelyen … az osztályoknak a létezése nemcsak nem szükségszerűség többé, hanem a termelés pozitív akadályává lesz. Meg fognak dőlni, ugyanolyan elkerülhetetlenül. mint ahogy egykor keletkeztek.
A társadalom, amely a termelést a termelők szabad és egyenlő társulása alapzatán újjászervezi, az egész államgépezetet oda helyezi, ahová majd való lesz: a régiségek múzeumába, a rokka és a bronzbalta mellé.
Uo. 567.;
Alig kezdtek az emberek cserélni, már őket magukat is cserélték.
Uo. 568.;
A civilizált társadalom összefoglalása az állam, amely kivétel nélkül minden tipikus időszakban az uralkodó osztály állama és lényegileg minden esetben az elnyomott, kizsákmányolt osztály féken tartására szolgáló gépezet.
A sima kapzsiság volt a civilizáció lelke első napjától máig, a vagyon és újra a vagyon, és harmadszor is a vagyon, nem a társadalom vagyona, hanem ezé az egyes hitvány egyéné, ez volt az egyedül döntő célja. Ha eközben a tudomány növekvő fejlődése és visszatérő időszakokban a művészet legteljesebb virágja az ölébe hullott, ez is csak azért történt, mert ezek nélkül nem lett volna lehetséges korunk vagyonszerzeményének telje.
A termelés minden előrelépése egyidejűleg visszalépés az elnyomott osztály, azaz a nagy többség helyzete szempontjából. Ami jótétemény egyeseknek, az szükségszerűen csapás a többieknek, ami új felszabadulás egyik osztálynak, az új elnyomás egy másiknak.
Uo. 569.;
…a fejlődés folyamán minden, ami azelőtt valóságos volt, nem valóságossá válik, elveszti szükségszerűségét, létezési jogát, ésszerű voltát; az elhaló valóságosnak a helyébe új, életképes valóság lép – békés úton, ha a régi elég értelmes ahhoz, hogy ellenkezés nélkül múljék ki, erőszakos úton, ha ellene szegül ennek a szükségszerűségnek.
I. m. Feuerback és a klasszikus német filozófia vége. I. f. – Uo. 582.;
…a természeten és az emberen kívül semmi sem létezik, s a felsőbb lények, melyeket vallásos fantáziánk teremtett, csak saját lényünk fantasztikus visszatükröződései.
Uo. 587.;
Ha valamely természeti folyamatról alkotott felfogásunk helyességét be tudjuk bizonyítani azzal, hogy azt magunk megcsináljuk, feltételeiből létrehozzuk, ráadásul még céljaink szolgálatába állítjuk, akkor vége van a kanti megfoghatatlan „magánvaló dolognak”.
…a hegeli rendszer végül nem egyéb, mint módszerében és tartalmában idealista módon a feje tetejére állított materializmus.
I. m. II. f. Uo. 590.;
…elhatároztuk, hogy könyörtelenül feláldozunk minden idealista rigolyát, amely nem volt összhangba hozható a saját összefüggésükben – és nem fantasztikus összefüggésben – felfogott tényekkel. És ennél többet a materializmus egyáltalában nem is jelent.
I. m. IV. f. – Uo. 602.;
…egyszer s mindenkorra vége van a végérvényes megoldások és örök igazságok követelésének; mindig tudatában vagyunk minden elért megismerés szükségszerű korlátozottságának, annak, hogy e megismerést megszabják azok a körülmények, melyek között elértük…
Uo. 603.;
Mennél inkább rejtve maradnak a szerző véleményei, annál jobb a műnek.
Hogy Balzac … arra kényszerül, hogy szembehelyezkedjék saját osztályrokonszenvével és politikai előítéleteivel … és hogy a jövő valódi embereit ott látta, ahol az akkori időkben kizárólag találhatók voltak – ezt a realizmus egyik legnagyobb diadalának és az öreg Balzac egyik legnagyszerűbb vonásának tekintem.
Levél Margaret Harknesshez, 1888. – Uo. 818.;
…az elosztás módja lényegében … attól függ, mennyi az elosztanivaló, s hogy ez nyilván a termelés és a társadalmi szervezet fejlődésével együtt változik, tehát nyilván az elosztás módja is változhatik.
Levél Conrad Schmidthez, 1890. – Uo. 824.;
Materialista történelemfelfogás szerint a történelemben végső fokon a való élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat.
Levél Joseph Blochhoz, 1890. – Uo. 825.;
A természetről, magának az embernek mibenlétéről, szellemekről, varázserőkről stb. alkotott … különböző hamis képzeteknek többnyire csak negatív gazdasági alapjuk van…
Levél Conrad Schmidthez, 1890. – Uo. 831.;
Ha a társadalomnak valamilyen technikai szükséglete van, akkor ez jobban előrelendíti a tudományt, mint tíz egyetem.
Nem úgy áll a dolog, hogy a gazdasági helyzet az egyedül aktív, az ok, minden más pedig csak passzív okozat. Kölcsönhatás megy végbe a gazdasági szükségszerűség alapján, amely végső fokon mindig érvényesül.
…az emberek maguk csinálják történelmüket, csakhogy adott, őket meghatározó környezetben, készen talált tényleges viszonyok alapján…
Levél W. Borgiushoz. 1894. – Uo. 843.
