EÖTVÖS JÓZSEF (1813–1871) író és államférfi

Teljes szövegű keresés

EÖTVÖS JÓZSEF (1813–1871) író és államférfi
Kit nem hevít korának érzeménye,
Szakítsa ketté lantja húrjait.
Én is szeretném;
Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.
Mohács;
Márvány szobor helyébe,
Ha fennmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.
Végrendelet;
Minden emberélet valódi története csak igen rövid időszakasz; a többi mind vagy előkészület, vagy következés.
Vallomások és gondolatok – (Szerk.: Bényei Miklós.) Magyar Helikon, Bp., 1977. 25. sz.;
Több van az életben, mint amit a költés valamikor nyújthatna.
Uo. 41. sz.;
Nincs veszedelmesebb tunyaság, mint az, amely munkálkodik.
Uo. 69. sz.;
Egyes emberek patrióták, de népek kozmopoliták legyenek, és boldog lesz a világ.
Uo. 85. sz.
Képekben szólunk, mert minden világosabbnak, érthetőbbnek tetszik, mint az, miről éppen szólunk.
Uo. 91. sz.;
A szerelem forró, hideg az élet. Csak a barátság melegíti állandóan valónkat.
Uo. 168. sz.;
Vannak férfiak, kiknek neve, mint az ekének vasa, csak azért fényes, mert sok munkára használtatott; ennél a dicsőségnek sincs biztosabb neme.
Uo. 285. sz.;
Egyre legalább joga van a nemzetnek: hogy a szabadságtól megfosztatik, az nyilván mondassék ki.
Uo. 293. sz.;
Csúnya a zsarnokság, de fortélyos elnyomás még undokabb.
Uo. 328. sz.;
Ott, hol mondhatja: szabad vagyok, ott hazáját fogja találni minden ember.
Uo. 347. sz.;
Vannak erényes asszonyok, kik férfinak semmit nem bocsátanak meg nehezebben, mint azt, ha ez erényt sokára próbára nem tevé, s nem ada alkalmat fényes bebizonyítására.
Uo. 358. sz.;
A csodálatos hatás, melyet új eszmék néha gyakorolnak, éppen annak tulajdonítható, mert nem újak, s mert az, mit egyes lángész formuláz, éveken át már ezereknek titkos gondolata volt.
Uo. 366. sz.,;
Sok jámbor kisasszonyszemek többet mondanak, mint nyomtatva olvasniok szabad volna.
Uo. 371. sz.;
Ha némely nő, ki látszólag kellemes viszonyokban él, bizodalmasan elbeszéli múltját, mi szomorú történet ez! – S mégis, mennyit nem hallgat el minden nő még legmeghittebb barátja előtt is!
Uo. 401. sz.;
Mennyit vesztettek jó hírben az állatok, mióta Aesop s más meseírók által az emberi szenvedélyek képviselőinek választattak, s a szegény róka mint furfangos házibarát lépett fel.
Uo. 411. sz.;
Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen.
Uo. 445. sz.;
A babiloni torony építése félbeszakadt a nyelvek összezavarása által, az ausztriai birodalomban ezen összezavarás után fognak hozzá az építéshez.
Uo. 484. sz.;
Mindannak, mit igen sokan valónak tartanak, ugyanazon következései vannak, mintha az csakugyan való lenne.
Uo. 398.sz.;
Haladni csak úgy lehet, ha míg egyik lábunkkal előrelépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mint ha csak egyes emberek haladását tekintjük.
Uo. 525. sz.;
Nem azok, kik valami nagyot tettek, de akik valami nagyot képviselnek, foglalják el az első helyeket a történetben.
Uo. 572. sz.;
Midőn a kornak nagy emberre van szüksége, feltalálja azt, mert többnyire éppen a közszükség s nem saját érdeme az, mi az egyest naggyá teszi.
Uo. 677. sz.;
Mindazon kötelességek között, melyeknek teljesítésétől az állam jóléte függ, a legfontosabbak az egyeseknek családi kötelességei.
Uo. 693. sz.;
Az, hogy valamely tetőt hó takar, még nem bizonyítja magasságát. Az északi sarkkör közelében minden dombon jég található.
Uo. 714. sz.;
Többnyire oly tárgyakról beszélve untatunk másokat leginkább, melyek nekünk a legérdekesebbek.
Uo. 726. sz.;
Kevés ember jutna tönkre, s kevés érezné szerencsétlennek magát, hacsak a sok apró költség s a sok apró baj nem volna a világon.
Uo. 739. sz.;
Napjainkban az emberek a pénznek még előítéleteiket is feláldozzák. Ebből mérhetjük meg roppant hatalmát.
Uo. 752. sz.;
A közmondás szerint a legjobb ló is néha megbotlik; kérdés csak az: a botlásnak oka külső tárgyakban vagy a lábak hiányában fekszik-e?
Uo. 754. sz.;
Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom; két hazát bizonyosan nem.
Uo. 835. sz.;
Tagadhatatlan, hogy a véletlen a legnagyobb világeseményekre is néha befolyást gyakorol, de csak olyant, minőt a puskának durranása a lavinára. Ha a fegyver nem szól, a hótömeg azon pillanatban nem esett volna le, de később bizonyosan.
Uo. 941. sz.;
Csak úgy biztosíthatjuk magunkat az élet legkeserűbb fájdalmaitól, ha legédesebb örömeit kerüljük.
Uo. 950. sz.;
Amely állam nem áll fel nemzetiségének egysége által, annak, hogy az fennálljon, eszmére van szüksége.
Uo. 1030. sz.;
Csak azt bírjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani. Oly kincsnek, melyet nélkülözhetetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk.
Uo. 1069. sz.;
Csak egy eszköz van, mely által a kormány az állampolgárok többségének szolgálatokat tehet – ha meg tudja győzni őket, hogy amit tesz, az számukra hasznos.
Uo. 1113. sz.;
A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.
Uo. 1118. sz.;
Legtöbb önzést oly embereknél találtam, kik nagy észbeli tehetségek mellett kevés eréllyel, s olyanoknál, kik nagy erély mellett kevés észbeli tehetséggel bírnak.
Uo. 1256. sz.;
Nem kellene a nevelésnél soha elfelednünk, hogy az észnek, mint a kardnak, hogy hasznavehető legyen, nemcsak élre, de szilárdságra is szüksége van, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengít is.
Uo. 1259. sz.;
Nem az, kinek sok eszméje, de kinek egy meggyőződése van, az válhatik nagy emberré.
Uo. 1297. sz.;
Ne panaszkodjunk, hogy az idő oly sebesen halad. – Elfonnyaszt sok virágot, de a törzs, melyen nőttek, azalatt mélyebbre ereszti gyökereit, s új bimbókat hajt.
Uo. 1519. sz.;
Mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget.
Uo. 1540. sz.;
Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik.
Uo. 1558. sz.;
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.
Uo. 1608. sz.;
Arra, hogy bizonyos dolgokat megértsünk, lehet kevés eszünk, de lehet néha felette sok is.
Uo. 1620. sz.;
Nem pihenhet meg senki önárnyékában.
Uo. 1621. sz.;
Boldog, kinek, midőn már az élet töviskoszorúját viseli, még a rózsák jutnak eszébe, melyek egykor e tövisek között nyíltak.
Uo. 1649. sz.;
Sok ember eszének csak oly hasznát veszi, mint díszkardjának, amelyet pompára visel, s félek, magam is ezek közé tartozom.
Uo. 1777. sz.;
A közmondás szerént noblesse oblige; napjainkban, midőn a demokrácia a nemességnek helyét foglalta el, ugyanezt mondhatjuk a demokráciáról. Nem utasíthatja magától ez sem kötelességeit, s ezek kétfélék: hogy dolgozzon, s mívelje magát.
Uo. 1837. sz.;
Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik; nehéz felegyenesedni.
Uo. 1858. sz.;
Semmi nem fejleszti ki gyengeségeinket inkább, mint ha hatalomhoz jutunk.
Uo. 1864. sz.;
Általánosan elfogadott szokás, hogy azt, kinek egy rögeszméje van, az őrültekhez zárják; ki többel bír, szabadon jár körül, sőt néha igen kitűnő embernek tartatik.
Uo. 1869. sz.;
Sokszor hallám, hogy a nép az egész igazságot nem tűrheti, de úgy találtam, még kevésbé tűri a féligazságokat, melyeknél csaknem mindig érzi, hogy azok tulajdonképp félhazugságok.
Uo. 1881. sz.;
A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.
Uo. 1915. sz.;
Kevés példa említtetik többször, mint Ézsaué, ki állítólag egy lencsetálért elsőszülöttségi jogát adta el; csak egy jut kevésnek eszébe, s ez az, hogy vannak körülmények – ha ti. éhenhalás fenyeget, vagy az elsőszülöttségi jog igen keveset ér –, midőn Ézsau eljárása a legjózanabb.
Uo. 1971. sz.;
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.
Uo. 1929. sz.;
Aki egy bizonyos koron túl író marad, ne felejtse el, hogy munkái csak úgy bírhatnak érdekkel, ha azok, mint a tükör, minden tárgyat a lehető legtisztábban reflektálnak.
Uo. 2003. sz.;
Jó adminisztrációhoz (s ez tulajdonképp jó kormánynak lényege) nem sok ész kell, de igen sok rend.
Uo. 2010. sz.;
Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mesterembert vagy napszámost nem tisztelem kevésbé, mint bármely herceget; de ez még nem nagyon sok.
Uo. 2040. sz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT