FORD, FORD MADOX (tk. Hueffer; 1873–1939) angol regényíró
FORD, FORD MADOX (tk. Hueffer; 1873–1939) angol regényíró
…ha egy ilyen elemi kérdés körül, amilyen a nemi erkölcs, ennyire ködös minden, mi mutathatna utat a rengeteg egyéb emberi kapcsolat, viszonylat és cselekedet szövevényes labirintusában?
A jó katona. I. r. 1. f. – Európa, Bp., 1966. 15. Szijgyártó László;
Illő volna, hogy miután az ember negyvenöt évig forgolódott felebarátai közt, kiismerje valamennyire őket. De nem ismeri ki.
I. m. 4. f. – Uo. 40.;
Azt kérdik, milyen érzés felszarvazott férjnek lenni? Bizisten, nem tudom. Tulajdonképpen semmilyen. Nem pokol, de biztos, hogy nem is feltétlenül mennyország. Alighanem az, ami a kettő között van. Hogy is hívják? Tisztítótűz.
I. m. 6. f. – Uo. 74.;
…az ember nem lehet betegápoló valaki mellett tizenkét esztendőn át úgy, hogy ne szeretné tovább is ápolni – még akkor is, ha ádázul gyűlöli –, még az Isten tenyerén is.
Uo. 75.;
Szerintem, legalábbis ami a férfiakat illeti, a szerelem, az éppen adott nő iránt érzett szerelem olyasmi, mint a tapasztalatszerzés. A férfinak minden egyes új nő esetében, aki iránt vonzalmat érez, tulajdonképpen a látóköre szélesedik, vagy ha ebben a fogalmazásban jobban tetszik: egy új, számára addig ismeretlen területet hódít meg.
I. m. 3. r. 1. f. – Uo. 119.;
Őszintén szólva az az érzésem, hogy az angolok a politika meg a vallás kérdéseiben nem egészen épeszűek.
I. m. 3. f. – Uo. 153.;
Mert ugyan ki tudja megmondani valakiről, hogy miféle ember? Ugyan ki tud bármit is egy másik szívről – vagy akár a sajátjáról is? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember nem alkothat hozzávetőleges képet valakinek a várható viselkedéséről. De senkiről se tudhatjuk biztosan, hogy valamennyi lehetséges esetben hogyan fog viselkedni – és amíg ezt nem tudjuk, nem ismerhetjük igazán senkinek a „jellemét”.
I. m. 4. f. – Uo. 161.;
Mondhatnak akármit, az emberrel néha nagyon is elnéző tud lenni a saját osztálya…
Uo. 162.;
A konvenciók és hagyományok – legalábbis úgy gondolom – vakon, de biztosan az átlagemberek fennmaradását és a büszke, határozott, rendkívüli egyéniségek kipusztulását segítik elő.
I. m. 4. r. 5. f. – Uo. 244.;
…a nők, már amennyire én ismerem őket, nagyon kevés vagy egyáltalán semmi felelősséget sem éreznek egy grófság, ország vagy karrier iránt, viszont rendkívül erős és automatikusan működésbe lépő ösztönnel viselik szívükön a női nem közös érdekeit még akkor is, ha különben mindenféle közösségi együttérzés hiányzik belőlük.
I. m. 6. f. – Uo. 249.;
Lehet, hogy a római katolikusoknak általában mindig igazuk van, amikor olyan furcsa, körmönfont módszereket alkalmaznak. Hiszen az emberi természet, amellyel a vallás foglalkozik, szintén furcsa és bonyolult dolog.
Különös, milyen elképesztő dolgokat tudnak művelni az igazi úriemberek, hogy megőrizhessék a nyugodt közöny látszatát.
Uo. 254.;
Persze az emberiségnek fenn kell maradnia; szaporodnia kell, ahogy a nyulak szaporodnak. Ezért vagyunk e földön. Csakhogy én nem túlságosan szeretem az emberiséget.
Uo. 259.
