FRANCE, ANATOLE (tk. Thibault; 1844–1924) francia regényíró
FRANCE, ANATOLE (tk. Thibault; 1844–1924) francia regényíró
A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga.
Bonnard Szilveszter vétke, I. r. A fatörzs – Szépirodalmi, Bp., 1973. 19. Rónay György;
Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.
Uo. 25.;
A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg.
Uo. 27.;
Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.
Uo. 44.;
A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket.
Uo. 53.;
A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik.
Uo. 65.;
Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
I. m. 2. r. Jeanne Alexandre – Uo. 55.;
Az idő, melyet Isten mindenikőnk számára kiszab, olyan, mint egy értékes szövetdarab; mindenki úgy hímezi ki, ahogyan csak telik tőle.
…az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja.
Az élet csak azért tűnik olyan, kurtának a szemünkben, mert meggondolatlan módon balga reményeinkhez mérjük.
Uo. 68.;
Ami egyszer megszűnt élni, szükségképpen új lények tápláléka. Az arab, aki Palmira templomromjainak márványtöredékeiből rója össze kunyhóját, sokkal bölcsebb, mint a londoni, párizsi és müncheni múzeumok őrei együttvéve.
Uo. 70.;
…a szülőföld nemcsak kenyérrel és borral táplál minket, hanem eszmékkel, érzelmekkel és hittel is, s úgy fogad majd anyai ölére, mint hosszú napi játékba belefáradt kisgyermeket.
Uo. 71.
Az emberiség majdnem teljes egészében halottakból áll; az elköltözöttekhez képest mily kevesen vannak az élők!
Tavaly egy szép napon a Pont-des-Arts-on egyik akadémikus kollégám arról panaszkodott nekem, milyen kínos dolog megöregedni: „Pedig hát ez az egyetlen módja annak, hogy sokáig éljen az ember” felelte neki Sainte-Beuve.
Uo. 84.;
A szeretet képessége, fájdalom, elernyed, és elvész a korral, mint az ember minden más energiája.
Uo. 85.;
Akik szellemi dolgokkal foglalkoznak, nyomban egymásra ismernek, valaminő, magam sem tudom milyen közös vonásról.
Uo. 87.;
Valamennyiünkben él egy Don Quijote és egy Sancho Panza; figyeljük szavukat, s még ha Sancho tanácsát követjük is, csodálni mindig Don Quijotét kell csodálnunk…
Uo. 91.;
Érdekes … hogy akik a népek boldogításával foglalkoznak, közvetlen hozzátartozóikat alaposan boldogtalanná tették.
Uo. 98.;
Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fáradalmából csak egy másik munka üdíti fel.
Uo. 118.
A tudomány ha adása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek a legjobban mozdították elő a tudomány haladását.
Uo. 122.;
Aki elmondja, hogy irgalmas, ezzel egyben meg is fizetteti magát, s ez akkor már nem irgalmasság többé!
A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk.
Uo. 129.;
Ha már az ember nagyon vén, rendkívül nehézzé válik eltűnnie.
Uo. 131.;
A jövő csupa múltból áll.
Aki jól szenved, kevésbé szenved.
Uo. 134.;
Az méltó a megvetésre, aki szükség esetén nem tudja túltenni magát az általános szabályokon.
Uo. 164.;
A történelem nem tudomány, hanem művészet; csak a képzelet segítségével lehet sikerre jutni benne.
Uo. 185.;
A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.
Uo. 186.;
…az ember örök időktől fogva szereti minél tovább nyújtani a búcsúzkodást.
Uo. 188.;
…sajátsága az emberi természetnek, hogy okosan gondolkodunk, és ostobán cselekszünk.
Barátom könyve. Móra, Bp., 1959. 23. Szijgyártó László;
…a sírás is okozhat gyönyörűséget.
Uo. 29.;
…minden élőlény, még ha csak kiskutya is, a mindenség középpontjának érzi magát.
Uo. 33.;
…ha a hiúságunk nem szenved csorbát, a többi nem sokat számít.
Uo. 40.;
Ha elrejtőzni is olyan gonddal igyekeznénk az emberek elől, amilyennel feltűnni igyekszünk előttük, sok kellemetlenséget elkerülhetnénk.
Uo. 90.;
Hitványabbak lennénk a barlanglakó ősembereknél, ha akkor, amikor rajtunk van a sor, nem fáradoznánk azon, hogy gyermekeink számára még a miénknél is jobbá és biztonságosabbá tegyük az életet.
Uo. 97.;
…a nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés.
A homályos dolgok is lehetnek megindítók, s nagyon is igaz, hogy az ifjú léleknek az tetszik, ami nem egészen világos.
Uo. 104.;
A társadalom gépezetének működését semmi sem értetheti meg olyan jól a gyermekkel, mint az utca.
Uo. 136.;
…a gyermekek tökéletes biztonsággal meg tudják ítélni tanítóik erkölcsi életét.
Uo. 145.;
Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget.
Uo. 153.;
A tudomány csalhatatlan; de a tudósok mindig csalódnak.
Balthasar – Békés István: Napjaink szállóigéi. I–II. Gondolat, Bp., 1977., 489.;
… okos dolog elviselni a rosszat a jó reményében. Viszont balgaság önként kitenni magunkat céltalan gyötrelemnek és hiábavaló szenvedésnek.
Thaisz, Európa, Bp., 1957. 21. Aranyossi Pál;
Az igazi bölcs nem gyűlölködik, és nem rokonszenvez.
Uo. 22.;
Az emberek … szenvednek, mert megfosztottnak érzik magukat valamitől, amiről azt hiszik, hogy jó, vagy ha ez birtokukban van, attól félnek, hogy elveszítik, végül szenvednek, mert el kell viselniök valamit, amiről azt hiszik, hogy rossz. Töröljük el ezeket a hiedelmeket, és ezzel megszüntetjük minden baj okát.
Uo. 23.;
Sokat tapasztaltunk, ha sokat éreztünk.
Uo. 59.;
…a magunk gondolatait olvassuk ki a másik gondolatából…
Uo. 62.;
Az emberek emlékeik és reménységeik révén honfitársai egymásnak.
Uo. 77.;
…ha minden szép volna, semmi se lenne szép.
Uo. 88.;
…halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig… Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok.
Uo. 110.;
Valójában nincs is jó vagy rossz egészségi állapot. Csak a szervezet különböző állapotairól lehet beszélni.
…a hivatalnoknak nem az a kötelessége, hogy megbolygassa a népek szokásait, hanem éppen ellenkezőleg: közreműködjék ezek ápolásában.
Uo. 131.;
…hogy is emelkedhetnénk a babonaságok és egyéb kultuszok fölé, ha nem úgy, hogy valamennyit megértjük és eltűrjük?
Uo. 132.;
…az ember Isten legszebb himnusza.
Uo. 140.;
Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó…
Az embernek az a dicsősége, hogy var bátorsága minden eszméhez.
Id.: Vas István a Lúdláb királynő Előszavában. Szépirodalmi, Bp., 1953. 12. Vas István;
A törvény a maga felséges egyenlőségében a gazdagoknak és a szegényeknek egyaránt megtiltja, hogy a híd alatt aludjanak, az utcán kolduljanak, és kenyeret lopjanak.
Uo. 13.;
…nem a kíváncsiság-e az ember leghasznosabb erénye, erkölcsi nagyságának leglényegesebb része?
Uo. 19.;
Nagyon igaz, hogy az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem … sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.
Lúdláb királynő – Uo. 148.;
…a halandók életének két pólusa van: az éhség és a szerelem.
Uo. 194.;
A középszerű emberek nyomban támaszt és pártolást lelnek a körülöttük levő középszerűeknél, kik magukat tisztelik meg bennük. A közönséges ember dicsősége senkit se sért.
A tehetségben … van valami kihívás, amit megátalkodott gyűlölet és mélyreható rágalom büntet.
Coignard abbé véleményei, I. f. – Coignard abbé véleményei. Epikus kertje. Révai, Bp., 1922. 6. Salgó Ernő;
A katonáskodás még annyiban is egyezik az emberi természettel, hogy ebben a foglalkozásban nem gondolkodnak, márpedig világos, hogy nem születtünk a gondolkodásra.
I. m. 10. f. – Uo. 102.;
…az embert úgy lehetne definiálni, hogy muskétás állat. Adj neki szép egyenruhát. továbbá reménységet, hogy verekedhet – és meg lesz elégedve.
Uo. 103.;
Akit legyőznek, lázadó. A győztesek sohasem lázadók.
I. m. 13. f. – Uo.;
Az igazi bölcsek természetéhez tartozik, hogy magukra haragítják a többi embert … az elmélkedő lelkek gondolata mindenkor és mindenütt megbotránkozásra szolgált.
I. m. 14. f. – Uo. 129.;
Aki okoskodik, sohasem fog repülni.
I. m. 22. f. – Uo. 182.;
Minél többet gondolkodom az emberi életről, annál inkább azt hiszem, hogy tanúnak és bírónak az Iróniát és a Könyörületet kell mellé állítani. Az Irónia és a Könyörület két jó tanácsadó. Az egyik mosolyával kedvessé, a másik, ki könnyezik, szentté teszi az életet.
Epikur kertje – Uo. 243. Salgó Ernő;
Tudóstól sohasem szabad a világegyetemnek azokat a titkait tudakolni, melyek nincsenek az ő szekrényében. Ezek csöppet se érdeklik.
Uo. 246.;
A szerelemben tormák és színek kellenek a férfiaknak, képeket akarnak. A nők csak érzéseket akarnak. Ők jobban szeretnek, mint mi: vakon.
Uo. 257.;
Hősök vannak, de nincsenek csupa hűsből álló népek és hadseregek.
Jelenkori történet, 2. r. A próbabábu, 1. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1956. 163. Kolozsvári Grandpierre Emil;
Életünk csak egy pillanat, de semmit se nyernénk, ha örökké élnénk. A természet sem az időnek, sem a térnek nem volt szűkében, s az eredmény mégsem lett több ennyinél!
Uo. 165.;
Ma egyetlen nemesség van, s azt a pénz teszi. A többi nemességet egyedül azért pusztítottuk el, hogy ezt ültessük a helyébe, a leginkább elnyomó, a legarcátlanabb és a leghatalmasabb nemességet valamennyi közt.
I. m. 5. f. – Uo. 200.;
A modern társadalomban a honpolgárok biztonsága nem a büntetéstől való rettegésen alapul.
I. m. 11. f. – Uo. 236.;
Épp annyira szükségünk van a gondolataink elrejtésére, mint a ruhaviselésre. Az olyan ember, aki mindent elmond, ami megfordul a fejében, s elárulja, miként gondolja, amit gondol, éppoly elképzelhetetlen egy városban, mint egy anyaszülött meztelen ember.
Uo. 242.;
Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összege.
Az emberek leggyakrabban szavakon tűznek össze. Legszívesebben szavakért ölnek, s szavak miatt mennek a halálba.
I. m. 17. f. – Uo. 276.;
Mindenütt ritkák azok a szellemek, amelyek elég szabadok, hogy ne törődjenek a közönséges félelmekkel, és maguk fedezzék fel az elleplezett igazságot.
I. m. 4. r. Bergeret úr Párizsban, 2. f. – Uo. 455. Benedek Marcell;
A bolondban az ijeszt meg legjobban, ha esze van.
I. m. 4. f. – Uo. 466.;
Minden haladás bizonytalan és lassú, s legtöbbnyire visszafelé való mozgás követi. A dolgok jobb rendje felé irányuló lépések határozatlanok és zavarosak.
I. m. 5. f. – Uo. 470.;
A kicsinyek csodálatos könnyűséggel nyugosznak bele a társadalmi egyenlőtlenségbe.
I. m. 6. f. – Uo. 472.;
…a szocializmus az igazság, de egyben az igazságosság és a jóság is, s minden, ami igazságos és jó, olyan természetesen folyik belőle, mint ahogy az alma megterem az almafán.
I. m. 7. f. – Uo. 478.;
Az igazságnak van valami összekötő ereje, ami a tévedésből hiányzik.
I. m. 14. f. – Uo. 519.;
Az egyetlen természetes és igazi igazságszolgáltatás magának a tettnek következményeiben van, nem pedig a gyakran korlátolt és néha önkényes külső formulákban.
Uo. 520.;
Önáltatás nélkül élni – ez a boldogság titka.
I. m. 15. f. – Uo. 522.;
Az alamizsna egyaránt lealacsonyítja azt, aki kapja, és azt, aki adja.
I. m. 17. f. – Uo. 530.;
Az általános jótékonyság az, hogy mindenki a maga munkájából éljen, és ne a máséból.
Az emberi könyörületesség mindnyájunk közreműködése a termelésben, s a termelés gyümölcseinek szétosztása.
A könyörület: igazságosság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok.
Semmi egyéb tulajdonunk nincs, mint önmagunk. Az ember csak akkor ad igazán, ha munkáját, lelkét, szellemét adja. És egész énünknek e nagyszerű felajánlása mindenki számára éppen annyira gazdagítja az adományozót, mint a közösséget.
531.;
Nem hiszem, hogy az emberek természettől fogva jók… Inkább azt látom, hogy keservesen és lassan emelkednek ki eredeti barbárságukból, és nagy erőfeszítéssel szereznek meg valami bizonytalan igazságot és rövid életű jóságot.
…az emberek kevésbé kegyetlenek, ha kevésbé nyomorultak … az ipar haladása végül is valamennyire enyhíteni fogja az erkölcsöket.
Uo. 532.;
A rosszra szükség van. Mélységesen benne gyökerezik a természetben, éppen, mint a jó, s egyik sem sorvadhat el a másik nélkül. Csak azért vagyunk boldogok, mert boldogtalanok vagyunk.
Uo. 533.;
Elkövetkezik egy nap, amikor a munkaadó erkölcsi szépségben fölemelkedve munkássá válik a felszabadult munkások között, s nem lesz többé munkabér, csak javak cseréje.
A legértékesebb javak közösek, s azok voltak mindig. A levegő és a fény közös tulajdona mindenkinek és mindennek, aki és ami lélegzik, és látja a napvilágot… A kollektív tulajdon, amitől úgy rettegnek, mint valami távoli szörnyetegtől, már most is ezer, jól ismert alakban vesz körül bennünket.
Uo. 534.;
A tulajdon társadalmi eredetű. Nagy igazság ez, hiszen minden tulajdon, amit egyéni erőfeszítéssel szereztek meg, csak az egész közösség közreműködésével születhetett és állhat fenn.
Minthogy a tulajdon társadalmi eredetű, sem forrását nem ismerjük félre, sem lényegét nem hamisítjuk meg, ha kiterjesztjük a közösségre, s rábízzuk az államra, amelytől szükségképpen függnie kell.
Uo. 535.;
A filozófusok álmodozásai mindig támasztottak cselekvő embereket, akik nekiláttak, hogy az álmokat megvalósítsák.
Uo. 536.;
Vannak igazságos törvények. Minthogy azonban a törvényt a társadalom védelmére intézményesítették, szellemében nem lehet igazságosabb, mint maga a társadalom.
Crainquebille és más elbeszélések. Szépirodalmi, Bp., 1954. 118. Kürti Pál;
A tisztesség és tapintat erényét sokkal könnyebb gyakorolni, ha az ember javakban bővelkedik, mint ha semmije sincs.
Az elkerülhetetlent nem volna szabad büntetni.
Uo. 120.;
Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja.
A fehér kövön, 2. f. – Kriterion, Bukarest, 1977. 181. Lakits Pál;
A szó a mi egyetlen fegyverünk. Bárcsak jönne el az idő. amikor az egész világon nem ismernek másfajta fegyvert!
Uo. 206.;
…ha … elég sok ponton vallatóra fogjuk az emberi termelés jelenét és múltját, bizonyosságok híján valószínűségek alapján is eldönthetjük, hogy a kollektivizmus egyszer megvalósul, nem azért mert igazságos – hiszen semmi okunk sincs rá, hogy higgyünk az igazság diadalában –, hanem azért, mert szükségszerű folytatása a jelen viszonyoknak, és elkerülhetetlen következménye a kapitalista fejlődésnek.
I. m. 4. f. – Uo. 233.;
A világbéke meg fog valósulni, nem azért, mert az emberek jobbakká válnak (ezt nem remélhetjük), hanem azért, mert a dolgok új rendje, az új kor tudománya és gazdasági szükségletei rájuk kényszerítik a békét.
Uo. 237.;
A gyarmatosítás a népek ostora.
Uo. 243.;
Amit az emberek civilizációnak neveznek, az életmódjuk jelenlegi állapota, s amit barbárságnak mondanak, az régebbi életformájuk. A jelenlegi szokásokat is barbároknak fogjuk nevezni, ha már letűnt szokásokká válnak.
Uo. 244.;
A legnagyobb emberi érték maga az ember. Ha teljes értékűvé akarjuk tenni a földet, először az embert kell teljes értékűvé tennünk. Ha ki akarjuk aknázni a földet, a bányákat, a vizeket, földünk minden anyagát és erejét, ahhoz az egész emberre, az egész emberiségre van szükség.
A földgolyó tökéletes kiaknázása megköveteli, hogy a fehér, sárga, fekete emberek összefogjanak a munkában. Ha lefaragjuk, ha csökkentjük, ha gyengítjük – egyetlen szóval: ha gyarmatosítjuk – az emberiség egy részét, magunk ellen cselekszünk. A mi érdekünk, hogy a sárgák és a feketék erősek, szabadok és jómódúak legyenek.
Uo. 246.;
Franciaország lassanként felismeri majd, hogy igazi ereje: a szellemi ereje … hogy hatalma csak szónokaiban, filozófusaiban, íróiban és tudósaiban volt időt álló és szilárd.
Uo. 248.;
Az emberi társadalmak két fenséges alappillére: a fösvénység és a kegyetlenség.
I. m. 5. f. – Uo. 252.;
Bűn mindig lesz, míg él ez az öreg és sötét emberiség. De a bűnözők száma együtt apad a nyomorultak számával.
Uo. 261.;
Alkoholista proletariátus képtelen a felszabadulásra.
Uo. 263.;
Nincs olyan társadalmi érték, ami ne került volna könnybe és vérbe.
Az állam nem valami rajtunk kívül álló dolog, hanem csupán a közösség megtestesülése.
Uo. 266.;
…a regény szerelem nélkül olyan, mint a véres hurka mustár nélkül: ízetlen és élvezhetetlen.
Angyalok lázadása, 8. f. – Európa, Bp., 1958. 38. Kunfi Zsigmond;
…embertársaink cselekedeteit rendszerint ama öröm vagy fájdalom alapján ítéljük meg, amelyet nekünk okoznak.
Uo. 40.;
Ami a könyvekben található igazságot illeti, az oly igazság, amely, noha sohasem vezet rá bennünket arra, mi a dolgok mivolta, de arra legalább néha megtanít, hogy mi nem az.
I. m. 10. f. – Uo. 55.;
…a görög szellemnek egyik legcsodálatosabb tehetsége éppen az volt, hogy harmonikus szörnyetegeket tudott alkotni. A görögök sohasem csalódtak a modernek mindig csalódnak.
I. m. 11. f. – Uo. 57.;
…ha nehéz dolog is megbuktatni a zsarnokokat, de ha egyszer alulmaradnak: minden erő ellenük fordul.
I. m. 13. f. – Uo. 72.;
…akinek van valamije, az ellensége minden változásnak.
I. m. 17. f. – Uo. 98.;
…többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben.
I. m. 18. f. – Uo. 107.;
A fájdalom révén, amely először ismertette meg velünk a természetet, nyertünk ösztönzést arra, hogy kiismerjük és igánkba hajtsuk.
Uo. 109.;
A háború és romanticizmus – mely szörnyű két nyavalya!
…a háború, amely a tudatlan és barbár emberek világában jellemet és államot alkotó erő volt, ma már a győztesre is csak pusztulást és nyomort hoz…
I. m. 21. f. – Uo. 134.;
Ha az ember el akarja viselni az életet, szeretnie kell a fájdalmat; a kereszténység erejének és kiválóságának az a titka, hogy ezzel tisztában van…
I. m. 22. f. – Uo. 139.;
A katonai szervezettség bizonyos fokán, ahová mintaképeink, az európaiak már majdnem eljutottak, nincs különbség a legtehetségesebb és a legbutább vezér között, mert már egyik sem felel meg.
I. m. 26. f. – Uo. 158.;
A háború üzlet, mindig is az volt.
I. m. 27. f. – Uo. 161.;
…az élettani ösztönöket igen nehéz szabatos törvények alá rendelni.
Uo. 164.;
A megszokás és gyakorlat az erkölcs szabályozója.
A háború háborút nemz, a győzelem vereséget.
I. m. 35. f. – Uo. 217.;
A mi vallásunk az emberiség! Sem zsidót, sem keresztényt nem ismerünk. Csak hóhérokat és áldozatokat.
A jobb idők felé (Párizs, 1906.) – Elmélkedések, beszélgetések, (Szerk.: Kolozsvári Grandpierre Emil.) Művelt Nép, Bp., 1956. 91. Süpek Ottó;
…az orosz proletárok mostantól fogva döntő befolyást gyakorolnak országuk és a világ sorsára. Az orosz Forradalom egyetemes Forradalom.
Uo. 92.;
89-es apáink tanították Európának a polgári forradalmat, és íme most viszonzásul az orosz proletárok adnak nekünk leckét szocialista forradalomból.
Világ proletárjai, egyesüljetek, hogy előkészíthessétek a társadalmi igazságosság trónra lépését és a világ békéjét.
Uo. 93.;
Minden a szocializmus felé hajt bennünket, és a hullám egyenlő ütemben sodorja azokat is, akik ellenállnak, azokat is, akik rábízzák magukat, és azokat is, akik segítenek neki.
Michel Corday: A. France utolsó kiadatlan lapjai (Párizs, 1925.) – Uo. 125. Somogyi Pál László;
Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
Uo. 129.;
A szó, ha nem jel, puszta hang.
Hátrahagyott írásai. Athenaeum, Bp., 1926. 36. Benedek Marcell;
Persze, hogy ateista vagyok… Igen. Jól meggondoltam. Nem hiszek a természet dualizmusában. Ugyanaz a törvény kormányoz minden lényt, s az emberből semmi több nem marad meg a halál után, mint a többi teremtményből. Lehet-e másként gondolkozni az intelligenciának bizonyos fokán?
Uo. 57.;
Tudom, hogy nincs bizonyosság a tudományon kívül.
Miért írunk, ha nem azért, hogy irányítsuk a gondolatokat, vagyis végeredményben politikai okból?
Noces Corinthiennes. Ld. Murányi-Kovács Endre: Anatole France – Gondolat, Bp., 1965. 74. Murányi-Kovács Endre;
…nincs ellenség a baloldalon. Emlékezzenek arra, hogy a proletárok nélkül csak maroknyi elszakadt burzsoák, és hogy egyesülve, beleolvadva a proletariátusba, az igazság szolgálatában álló sokaságot jelentik.
Beszéd az Emberi Jogok Ligájának kerületi ülésén. 1901. december 21. – Murányi-Kovács Endre: Anatole France harca a klerikális reakció ellen. Művelt Nép, Bp., 152. 22. Murányi-Kovács Endre;
Csak egyetlen erő biztosíthatja a világbékét biztos eszközökkel, hogy úgy mondjam, tudományos eszközökkel, és ez a proletariátus ereje. A dolgozók egysége létrehozza majd a világbékét.
Beszéd. 1902. május 10. – Uo. 23.
