GÁRDONYI GÉZA (1863–1922) regényíró
GÁRDONYI GÉZA (1863–1922) regényíró
Magyart a magyarnak.
Ceruzajegyzetek – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 44.;
Ingyen még senki sem szerette a Habsburgokat.
Uo. 87.;
Az embernek csak az arcát lehet ismerni, s az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
A láthatatlan ember – Uo. 103.;
Minden ember annyit ér, amennyit tud.
Isten rabjai – Uo.;
Zseniális ember: eszköz Isten kezében.
Én magam – Uo.;
Nem patkó az asszony, lelköm, hogy ma elrúgjuk, holnap már újat verünk fel!
A bor – Uo. 106.;
Az ügyes nő akármilyen hímzést maga elé tesz, meghímzi mását. De azokat a mintákat férfiak eszelik ki. Az irodalomban is így történik.
Én magam – Uo.;
Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.
Az én falum – Uo. 150.;
A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.
Isten rabjai – Uo. 216.;
Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.
Én magam – Uo. 221.
