GOGH, VINCENT VAN (1853–1890) holland festőművész
GOGH, VINCENT VAN (1853–1890) holland festőművész
Mennyi szépség van a művészetben! Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem magányos, és nincs többé egyedül.
Levele öccséhez, Theodorhoz, 1878. november 15. – Levelei. Officina, Bp., 1944. 16. Timár László;
A természet a valóság, az igazság, de egész jelentősége, értelme, jellegzetessége csak annyi, amennyit a művész kiemel és kifejezésre juttat belőle.
Ugyanahhoz, 1879. június – Uo. 22.;
Ám legyen mélabús, aki akar, nékem elegem volt belőle; már csak vidám óhajtok lenni, akár a pacsirta tavasszal! Nem is kívánok más dalt énekelni, mint „szeretni még”!
Ugyanahhoz, 1881. november 7. – Uo. 27.;
Aki szeret, él. Aki él, dolgozik. Aki dolgozik, annak van kenyere.
…új világrész felfedezése egy ember életében, ha igazán, komolyan szerelmes.
Uo. 28.;
Hidd el nekem, a művészet jelszava: becsületesség mindenekfelett. Fáradozzunk inkább többet komoly tanulmányokkal, mintsem divatos fogásokkal hízelegjünk a közönségnek, és az ő kegyéért esdekeljünk.
…nem, nem, csak maradj hű önmagadhoz, és ha nyersen is, szigorúan is, fejezd ki úgy a dolgokat, melyek lehetnek durvák, de feltétlenül igazak. Nem futok műgyűjtők és árusok után, hozzám jöjjön, akinek kedve tartja!
Ugyanahhoz, 1882. március 18. – Uo. 31.;
Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.
A gyors tevékenység férfimunka. Élményben kellett részesülnie annak, aki konyítani akar hozzá. Néha olyan kormányos is akad, aki a szélvihartól, ahelyett hogy mélybe sodortatná magát, még előbbre viteti hajóját.
Ugyanahhoz, 1882. május 11. – Uo. 34.;
A mi társadalmunkban és a mi korszakunkban, melyben a gyengéket nem oltalmazzák, hanem lábbal tiporják, és az elbukott törékeny teremtményeken kerekek gázolnak keresztül, asszony nem állhat magában!
Uo. 35.;
Éppoly keveset adok a világra, amennyit a világ ad az igazságra. Számára elégségesnek bizonyult az igazság látszata, a világ véleménye – én bizony lyukas garast sem adok érte! Csak egyet állítok előtérbe: semmiféle asszonyt sem óhajtok megcsalni vagy elhagyni.
Ugyanahhoz, 1882. május 15. – Uo. 38.;
…számomra az egyszerű dolgozó paraszt, ki munkáját ésszel végzi, és amellett gondolkozik – az igazi művelt ember.
Szüleihez, 1883. november – Uo. 47.;
…minél többet gondolkozunk vagy beszélünk valamiről, annál kevésbé közeledünk döntő elhatározáshoz.
Theodorhoz, 1883. december – Uo. 49.;
…mindenképpen jobb tönkremenni, mint másokat tönkretenni.
Uo. 52.;
…a sikertelen öngyilkosság a legjobb orvosság későbbi öngyilkosság ellen.
Ugyanahhoz, 1884 nyarán – Uo. 58.;
…nem törődünk a politikával, de mit tegyünk? A világon vagyunk, az emberi társadalomban élünk, melyben csoportok, emberi egyesülése; keletkeznek Mit tehetnek a felhők arról, hogy egyik vagy másik viharzónához tartoznak? Hogy a pozitív avagy a negatív villamosságnak hordozói?!
Az ember mint egyén alkotja az emberiségnek nevezett egész részét. Ebben az emberiségben pártok vannak. Mennyiben függ saját akaratunktól, mennyiben a körülmények összjátékának nevezett sorstól, hogy ki melyik párthoz tartozik a szemben állók közül?
Ugyanahhoz, 1884. szeptember – Uo. 61.;
…bárhová kerüljek is, mindig egy cél lebeg majd előttem: úgy festeni az embereket, ahogyan én látom és ismerem őket.
Az ember több, mint bármi más, különben is lényegesen nehezebben ábrázolható.
Ugyanahhoz, 1886. január – Uo. 73.;
…nem teremthetjük meg újból azt, amit a festészet már egyszer megcsinált.
Ugyanahhoz, 1888. május – Uo. 81.;
Minél kevesebbet használod a nőket, annál erőteljesebbek lesznek képeid.
Émile Bernard-hoz, 1888. nyarán – Uo. 89.;
Minden bölcs és vajákos közül egyedül Krisztus hangsúlyozta az örök életnek, az idő végtelenségének, a halál semmiségének, a vidám megelégedettség és önfeláldozás szükségességének és jogosságának alapvető bizonyságát. Ő maga derűs megelégedettségben élt, mint az összes művészek legnagyobbika: márványt, agyagot, színt megvetve, az élő húsban dolgozott! Ami azt jelenti, hogy ez a hallatlan és ideges, korhadt, modern agyvelőnk tompa eszközétől alig felfogható művész nem szobrokat, festményeket, könyveket teremtett. Hangosan megerősítette, hogy élő embereket, halhatatlanokat alkotott.
Ugyanahhoz, 1888. szeptember – Uo. 95.;
Úgy kellene élni, mint valami szerzetes, aki azonban kéthetenként egyszer ellátogat a bordélyba.
Uo. 98.;
Nem tehetek róla, hogy képeim eladhatatlanok. Egyszer eljön a nap, mikor belátják, hogy értékesebbek a beléjük ölt festék áránál és egész nyomorúságos életemnél, amit csak reájuk fordítottam.
Theodorhoz, 1888. október 20. – Uo. 106.;
Festmény, könyv – ezeket nem szabad lebecsülni, és ha megalkotásuk kötelességem: ennél többet nem kívánhatok.
Ugyanahhoz, 1889. karácsony – Uo. 120.;
…egy jó képnek egy jó cselekedettel kell egyenértékűnek lennie.
Albert Aurier-hoz, 1890. február 1. – Uo. 125.;
Valóban, csak képeink beszélhetnek helyettünk.
Theodorhoz, 1890. július 27. – Uo. 127.
