GORKIJ, MAKSZIM (tk. Alekszej Makszimovics Peskov; 1868–1936) szovjet-orosz regény- és drámaíró, publicista
GORKIJ, MAKSZIM (tk. Alekszej Makszimovics Peskov; 1868–1936) szovjet-orosz regény- és drámaíró, publicista
Nekünk, munkásoknak sokat kell tanulnunk, hogy tudjuk, megértsük, mért olyan nehéz az életünk.
Az anya, I. r. 4. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bpl, 1954. 16. Görög Imre;
Az emberek rosszak, igaz, de mióta tudom, hogy van igazság a földön, azóta ők is jobbak.
Uo. 17.;
Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb.
I. m. 5. f. – Uo. 22.;
Engem nem érdekel, hogyan éltek az emberek hajdanában. Azt mondjátok meg, most hogy kell élni!
Gyújtsuk fel magunkban a tudás lángját, hogy a tudatlanok meglássanak bennünket, és becsületesen, igazán felelhessünk mindenre. Meg kell ismernünk az egész igazságot és az egész hazugságot.
I. m. 6. f. – Uo. 25.;
Jóllakott ember van elég, de becsületes annál kevesebb.
Uo. 26.;
Aki nyitott szemmel néz körül a földön, az látja, mennyi munkás van, milyen erősek vagyunk, és akkor elönti az öröm, ünnep van a lelkében.
I. m. 7. f. – Uo. 32.;
Egy anya gyermekei vagyunk mindnyájan, egyesít bennünket a nagy, legyőzhetetlen gondolat, a föld minden munkásának testvérisége. Ez melegít bennünket, ez a mi napunk, az igazság egének napja.
Uo. 33.;
Nem az rontja el a ruhát, aki felfejti, hanem aki rosszul varrta meg…
I. m. 8. f. – Uo. 36.;
Az anyának mindig van könnye.
I. m. 10. f. – Uo. 46.;
Ha a vendégek nem isznak és nem lármáznak, mindjárt kíváncsiskodik a szomszédság.
I. m. 11. f. – Uo. 48.;
…aki sokat beszél, persze hogy mond fölöslegeset is.
Uo. 49.;
Igazságtalanul nehéz életünk lassanként megmutatja keserű értelmét, és maga tanítja meg az embereket, hogyan siettessék menetét.
Ne azt emlegessük, ki öregebb, ki fiatalabb. Az a kérdés, ki gondolja helyesebben…
Uo. 50.;
Csak az ész szabadíthatja fel az embert…
Az ész nem ad erőt. Azt csak a szív adhat!
Uo. 51.;
Ha a nép egyszer felszabadult, majd megtalálja a helyes utat … Csak gondolja ki ő maga, mi kell neki… Adjátok csak kezébe a könyveket, majd kiválogatja a magának valót.
Uo. 52.;
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Uo. 53.;
Nem a kopejka a fontos itt, emberek, hanem az igazság.
I. m. 12. f. – Uo. 56.;
…senki a világon rajtunk nem segít, ha mi magunk nem segítünk.
Uo. 57.;
Amit ma nem értettek meg, Holnap majd megértik.
I. m. 13. f. – Uo. 61.;
Közmondást mindenre lehet találni. Mennél kevesebbet tudsz, annál jobban alszol – azt is mondják. A közmondásokban a gyomor gondolkodik. Zablát csinál a léleknek, hogy jobban tudja igazgatni.
…a fiataloknak minden könnyű, de a korral nő az emberben a gond, az erő fogy, az ész meg teljesen oda…
I. m. 17. f. – Uo. 84.;
Ami ártalmas, azt még akkor sem szabad eltűrnöm, ha bennem nem tesz kárt. Mert nem egyedül élek a földön, és ha én ma eltűröm, és csak nevetek rajta, bántalmazóm holnap nekimegy másnak, hogy megnyúzza.
I. m. 18. f. – Uo. 89.;
Az áru értéke egyre nő, az emberé meg csökken.
I . m. 19. f. – Uo. 92.;
A tulajdon botja ütését jobban elviseli az ember.
Uo. 94.;
Bolond dolog olyan emberrel vitatkozni, akinek a szíve vérzik.
I. m. 20. f. – Uo. 96.;
Mikor az ember szívében nem ég tisztán a láng, ellepi a korom.
Én édes istenem, mennyi tömérdek ember él a földön, és mind a maga panaszát nyögi! De hol vannak az örvendezők?
Uo. 99.;
Ritka boldogság az, ha valakinek az édesanyja lelke szerint is az.
I. m. 22. f. – Uo. 104.;
…aki a negyvenedik évét betöltötte, és megbirkózott a fenevadakkal a lelkében, azt már nehéz átformálni.
Uo. 105.;
Van olyan szeretet, ami zavarja az ember életét…
I. m. 23. f. – Uo. 110.;
Mit tehetünk? Gyűlölnünk kell, hogy hamarabb eljöjjön az idő, amikor majd kedvünk telik minden emberben.
I. m. 24. f. – Uo. 117.;
Szabad embernek nincs elérhetetlen magasság.
Uo. 118.;
Botot, fegyvert, követ csinálnak belőlünk, és ezt úgy nevezik: állam.
Uo. 121.;
Aki gyalogszerrel jár, nem szegődik lovas mellé.
I. m. 25. f. – Uo. 124.;
Ha a paraszt felkapaszkodik az uborkafára, hát úr lesz belőle, az úr meg, ha elszegényedett, a paraszthoz törleszkedik.
Akinek üres az erszénye, akaratlanul megtisztul lélekben is.
…ki ahogy él, aszerint gondolkozik. Ha a munkás igent mond valamire, hát a gazda nemet mond, ha meg a munkás nemet mond, hát a gazda csak azért is rákiáltja az igent.
Uo. 125.;
Érezzük a földet a talpunk alatt. Még ha nekünk magunknak nincs is, akkor is érezzük a földet.
Uo. 128.;
A mi dolgunk megrázni a földet. Megrázzuk egyszer, és az emberek leválnak róla.
Uo. 129.;
Két nép van csak. Két engesztelhetetlen fajta: gazdag és szegény. Az emberek sokféleképpen öltözködnek, sokféle nyelven beszélnek, de látjátok, a gazdag német, francia vagy angol egyformán rabolja a munkásait.
I. m. 27. f. – Uo. 138.;
Krisztus se lenne, ha nincs, aki meghal érte az ő dicsőségére.
I. m. 29. f. – Uo. 151.;
A gyermekeink ítélnek felettünk, és igazság szerint ítélnek, ha cserbenhagyjuk őket az útjukon.
I. m. II. r. 1. f. – Uo. 154.;
Lehetetlen, hogy asszony ne értse a zenét, kivált, ha bánata van.
Mi, munkásemberek, mindent érzünk, és nem tudjuk kimondani. És bánt, hogy lám, ezt értjük, de a szót nem találjuk meg. Az is megesik, hogy haragszunk, amiért gondolkodunk, mert inkább pihenni szeretnénk, kiheverni a sok ütést, szúrást, és a gondolkodás zavar.
I. m. 3. f. – Uo. 168.;
No, ha az erdőn a rókát választanák meg pásztornak, hát félő, hogy nagyon sok lenne a tol) a földön, és kevés a madár.
…a nép eleget imádkozik, de isten, úgy látszik, nem ér rá meghallgatni.
I. m. 5. f. – Uo. 177.
Hányszor van úgy, hogy valaki csak beszél-beszél, és az emberek nem értik meg, amíg meg nem találja az igazi egyszerű szót, amely mindent megvilágít…
I. m. 6. f. –Uo. 190.;
A jó ember sose marad egyedül. Mindig akadnak, akik társul szegődnek hozzá…
I. m. 7. f. – Uo. 195.;
Attól félek, hogy a másvilágon nem találok olyan derék embereket, mint idelenn.
I. m. 7. f. – Uo. 202.;
A jó embernek nehéz élni és könnyű meghalni.
I. m. 10. f. – Uo. 209.;
Azt hiszem, nagyon is takarékoskodunk az érzésünkkel. Többnyire csak elmélkedünk, értékelünk, és nem engedjük szabadon fejlődni az érzéseinket.
I. m. II. f. – Uo. 210.;
Hát bizony, egy kis boldogság ráfér mindnyájunkra. De kevéssel senki se éri be, ha meg sok van belőle, mindjárt olcsó lesz.
Uo. 213.;
Rejtve jár a földön az igazság, és keresi a helyet, ahol fészket rakhasson a nép közt.
I. m. 15. f. – Uo. 233.;
Ököllel nem vered agyon az igazságot!
I. m. 16. f. – Uo. 235.;
…mikor veszedelemben van az ember, ne tátsa a száját…
I. m. 17. f. – Uo. 244.;
…az ember annyit ér; amennyit a munkája.
I. m. 17. f. – Uo. 244.;
Olyan az élet, mint a felszántatlan rögös föld, amely némán várja a szántóvetőt, és szótlanul ígéri a becsületes munkáskéznek: „Ha megtermékenyítesz, ha elveted az igazság és értelem magját, én visszafizetem ezerszeresen.”
Uo. 255.;
A forradalmárnak szabadnak kell lennie, csak akkor fejtheti ki energiáját szakadatlanul és egyre mélyebben, szélesebben.
…minket, munkásokat hívott e) a történelem, hogy leromboljuk a régi világot, és új életet teremtsünk. Ha mi elmaradunk, elernyedünk vagy beérjük kis vívmányokkal, az majdnem árulás.
I. m. 22. f. – Uo. 273.;
A fiatal szív mindig közelebb van az igazsághoz.
I. m. 24. f. – Uo. 286.;
Fiatalok fölött fiatalok ítélkezzenek …
Uo. 288.;
Jelszavaink egyszerűek: vesszen a magántulajdon, legyen a népé a termelés minden eszköze és minden hatalom. És legyen a munka kötelező mindenki számára.
I. m. 25. f. – Uo. 291.;
A tulajdon védelme túlságos erőfeszítést kíván…
Uo. 292.;
Tengernyi vér sem olthatja ki az igazságot!
I. m. 29. f. – Uo. 320.;
Ahol több ember van, könnyebb megélni.
Az Artamonovok, 1. f. – Európa, Bp., 1960. 14. Gellért Hugó;
Felelősség nélkül élni könnyebb, de nincs sok értelme.
Uo. 16.;
Ne feledd: a butáknak csak a mesékben van szerencséjük.
Uo. 18.;
Minden emberi kín apróságból ered.
Uo. 53.;
Tréfálkozni kell; a vidám embert jobban megértik.
Uo. 59.;
Szerelem nélkül élni – bánat, de ha szerelmes vagy – kétszeres bánat.
Uo. 77.;
Egy vállalat olyan, mint a nedvesség, mint a penész a pincében: önerejéből nő.
I. m. 2. f. – Uo. 98.;
Még a bolondnak is kell hogy meglegyen a maga esze…
Uo. 130.;
…amint a rossz növekszik, egybetömörül, mintegy azért, hogy könnyebb legyen legyőzni.
Uo. 132.;
A filozófia szalmacséplés! Az ipar a lényeg! A technika.
Uo. 136.;
Kevesebbet hordasz, könnyebben jársz.
Egyiktek is, másiktok is gyakran mondja ezt: „végül.” Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek!
Uo. 139.;
Az ember is megvész, ha láncra verik …
Uo. 147.;
…az igazság – asszonynép, míg fiatal, addig szép!
Uo. 149.;
Önzetlenül senki sem fog dolgozni. Mindig azt kérdik: „Mi a hasznom belőle?” Minden ezen az orsón forog.
Uo. 159.;
…az ész – gyerek, akinek minden játék, minden mulatság: szeretne rájönni, mi a nyitja ennek meg amannak, mi van belül. Természetes, hogy el is töri…
Minden gondolat veszélyes. Különösen az egyszerű.
Uo.172.;
…annak, aki hisz, éppen gondolkodnia nem szabad.
Uo. 174.;
Az ember gond nélkül olyan, mint a gazdátlan kutya.
Uo. 176.;
Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja…
I. m. 3. f. – Uo. 188.;
Azt talán eléritek, hogy a nap gyáraitok füttyszavára fog felkelni az égen, és a füstös reggel a gépek hívására fog kibújni a mocsarakból, az erdőkből – de mit kezdtek az emberrel?
Uo. 199.;
Ne azt nézd, ki milyen: rossz-e, jó-e. Ez nem maradandó: ami tegnap még jó volt, ma már rossz.
Uo. 204.;
…az igazságot nem ismerem, következésképp – hogyan hazudhatnék?
Uo. 205.;
…a vasból való gyárnak más életmódra és más emberekre van szüksége: vasból valókra.
I. m. 4. f. – Uo. 249.;
…egyszer botoljék bele a paraszt egy gondolatba, és nem szabadul meg tőle, akárcsak a farkas a csapdából.
Uo. 250.;
Az élet: szép lány. Ajándékokat, szórakozást, mindenféle mulatságot követel; élni élvezettel kell.
Uo. 260.;
Az osztályérdekek elárulását úgy kellene büntetni, mint főbenjáró bűnt; ez lényegében hazaárulás…
Uo. 275.;
A hazugság a rabok és az urak vallása.
Ember! Ez – gyönyörű! Ez – büszkén hangzik.
Éjjeli menedékhely, IV. felv. – Magyar Helikon, Bp., 1960. Békés István: Napjaink szállóigéi. I–II. Gondolat, Bp., 1977., 563. Gábor Andor;
Amit tollad leírt, fejsze nem vágja ki.
V. I. Lenin – Uo. Radó György;
Az író – osztályának szeme, füle és hangja.
A valóságról – Uo. 564. (?);
– Jőjj vihar s légy még erősebb!
A Viharmadár dala – Szovjet költők antológiája. (Vál.: Jovánovics Miklós.) Móra, Bp., 1960. 17. Lányi Sarolta;
Nincs hatalmasabb erő, mint a tudás: a tudással felfegyverzett ember legyőzhetetlen.
Id.: Középiskolai orosz szakkörvezetők kézikönyve. Tankönyvkiadó, Bp, 1963. 32. (?);
Szeressétek a könyvet, a tudás forrását!
Uo. 62.;
Minél erősebb a munkaszeretet, annál magasabb a kultúra.
Uo. 105.;
Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?
Uo. 151.;
A tudomány – kulcs a világ titkaihoz.
Uo. 157.;
Az emberek társadalmi-kulturális fejlődése csak úgy megy végbe szabályosan, ha a kéz tanítja a fejet, azután az okosabbá vált fej tanítja a kezet, s az okos kéz újból és még erősebben segíti elő az agyvelő fejlődését.
Uo. 174.;
Minden lehetséges, amit közösen, szívvel-lélekkel akarunk.
Uo. 223.;
A művészet értékét nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel mérik.
Uo. 229.;
Túlságosan okosnak lenni szinte már illetlenség.
Az ember nehéz helyzetekben érzi magát a legjobban.
Az áruló. Lószúnyog – Magyar Helikon, 1965. 17. Tábor béla;
…azok, akik az élet átalakítását, az emberek átnevelését tekintik feladatuknak, tévednek, ha azt hiszik, hogy „a harcban minden eszköz megengedhető”. Nem, akit ilyen dogma vezérel, sohasem tudja hozzászoktatni az embereket ahhoz, hogy becsületesen éljenek.
Uo. 53.;
Meg kell szokni, hogy becsületesen éljünk? Tulajdonképpen mit jelent ez? Azt, hogy mer kell szokni őszintén érezni. Az érzelmi őszinteség viszont csak úgy képzelhető el, ha teljesen szabad az érzelmek megnyilvánulása, az érzelmek szabad megnyilvánulása pedig vadállattá vagy csirkefogóvá teszi az embert, ha véletlenül nem sikerül szentnek születnie. Vagy lelki vaknak. Avagy talán éppen a vakság jelenti a szentséget?
Uo. 58.
