GYULAI PÁL (1826–1909) kritikus, költő és regényíró
GYULAI PÁL (1826–1909) kritikus, költő és regényíró
Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Hazám;
„…Aztán még is szép halni a hazáért.”
„„Nem is azért vérzik szivem bujába’…
Hejh hiába haltak meg, hejh hiába.””
„„Nem is azért vérzik szivem bujába’…
Hejh hiába haltak meg, hejh hiába.””
Pál gazda;
Sírva vigad szegény magyar bujában,
Éljen otthon vagy idegen hazában…
Éljen otthon vagy idegen hazában…
Külföldön;
Nem legnagyobb rossz börtön és halál,
Az igazságban ne szűnjünk remélni:
Egy-egy nagy eszme még utat talál.
Az igazságban ne szűnjünk remélni:
Egy-egy nagy eszme még utat talál.
Ha ijeszt is a kétség rémes árnya,
Szenvedj, remélj, hígy, lelkesűlj, te szív!
Szenvedj, remélj, hígy, lelkesűlj, te szív!
Horatius olvasásakor;
A kritikusnak költő nem barátja,
Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,
S bírája helyett udvaronca lesz.
Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,
S bírája helyett udvaronca lesz.
Költő és kritikus;
Oh a sír sok mindent elfed:
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
Éji látogatás;
És oly igaz, mikép az egyszer-egy,
Hogy a népeknek épen úgy megvannak
Kész udvaronci, mint a királyoknak.
Hogy a népeknek épen úgy megvannak
Kész udvaronci, mint a királyoknak.
Hány érdemetlen dolmány mellin ég
Rendcsillagod, magyar népszerüség!
Rendcsillagod, magyar népszerüség!
S kit meg nem ijjeszt német, muszka hadja,
Lármás jogászság tüstént megriasztja;
Elhallgat, vagy máskép szól, mint akar,
Oh hősök hőse, oh vitéz magyar!
Lármás jogászság tüstént megriasztja;
Elhallgat, vagy máskép szól, mint akar,
Oh hősök hőse, oh vitéz magyar!
A népszerűség;
Vaj’ megtanuljuk-é még valaha,
Hogy élni tudjunk híven a hazáért?
Avagy lassanként azt is elfeledjük,
Hogy tudjunk érte halni, hogy ha kell?
Hogy élni tudjunk híven a hazáért?
Avagy lassanként azt is elfeledjük,
Hogy tudjunk érte halni, hogy ha kell?
Egy képviselő emlékkönyvébe;
Mennyi szó s mily kevés eszme!
Mennyi zaj s mi lassu tett!
Mért teszitek fecsegővé
A jó magyar nemzetet?
Igaz, egykor nagy pipáju
És kevés dohányu volt;
De legalább, össze-vissza,
Ennyit soh’ sem szónokolt.
Mennyi zaj s mi lassu tett!
Mért teszitek fecsegővé
A jó magyar nemzetet?
Igaz, egykor nagy pipáju
És kevés dohányu volt;
De legalább, össze-vissza,
Ennyit soh’ sem szónokolt.
Politikai xeniák, I. sz.;
…a gúny gyakran csak könnyek árja,
A szivbe fojtva s ott méregre válva.
A szivbe fojtva s ott méregre válva.
A népszerűség;
Megromlottak az erkölcsök!
– Hirdetik a hirlapok
A fejétől bűzhödt a hal,
Lesznek-e még jobb napok?
Lesznek bizony, csak kezdjétek
magatok a javulást:
Írjatok lélek hevéből,
Csak igazat, semmi mást,
S hagyjatok fel így azonnal
Hízelgéssel, rágalommal,
És ne légyen végre fő
Üzlet s előfizető.
– Hirdetik a hirlapok
A fejétől bűzhödt a hal,
Lesznek-e még jobb napok?
Lesznek bizony, csak kezdjétek
magatok a javulást:
Írjatok lélek hevéből,
Csak igazat, semmi mást,
S hagyjatok fel így azonnal
Hízelgéssel, rágalommal,
És ne légyen végre fő
Üzlet s előfizető.
I. m. 2. sz.;
Hajh erőnknél több a vágyunk
S vérünk könnyen fölhevűl:
Rázzuk, még mikor nem érett,
Küzdelmünk gyümölcseit,
S nemzetibbel – siker végett
Megrontjuk a nemzetit.
S vérünk könnyen fölhevűl:
Rázzuk, még mikor nem érett,
Küzdelmünk gyümölcseit,
S nemzetibbel – siker végett
Megrontjuk a nemzetit.
I. m. 4. sz.
