HAUPTMANN, GERHART (1862–1946) német drámaíró
HAUPTMANN, GERHART (1862–1946) német drámaíró
Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ahol szegénység van, ott csapás csapásra jön. Itt nincs megállás, és nincs menekvés sem.
A takácsok. I. felv. – Drámák. Európa, Bp., 1962. 16. Vajthó László;
Minek is nekünk az a hús! Megeszik helyettünk a gyárosok.
I. m. II. felv. – Uo. 35.;
Hej, ha csak annyira vihetnénk, hogy összetartsunk, micsoda felfordulást csinálnánk a gyárosoknak! … Nem is kellene ehhez király, semmiféle kormány sem; egyszerűen csak annyit mondanánk: ezt meg ezt így akarjuk, ezt meg nem így – s egyszerre csak egészen más lyukból fújna a szél.
Uo. 36.;
A paraszt csak paraszt marad, ha kilencig alszik is…
I. m. III. felv. – Uo. 48.;
Eső után napsütés, házastársak között így van az szokásban. Zivatar nélkül meg nincs házasság. De zivatar után gyorsabban nő a fű is.
Henschel fuvaros, V. felv. – Uo. 347. Déry Tibor;
Az ember a célt vagy túl közelre, vagy túl messzire becsüli!
És Pippa táncol! III. felv. – Uo. 392. Görgey Gábor;
Ha az életben vannak … csodabogarak, miért ne lennének a színpadon is ilyen csodabogarak?
A patkányok, I. felv. – Uo. 435. Háy Gyula;
Tulajdonképpen korunk egyik hanyatlási tünete, hogy a legtöbb anya vagy nem tudja, vagy nem akarja maga táplálni gyermekeit.
I. m. II. felv. Uo. 443.;
A tragikum nincs társadalmi osztályhoz kötve.
I. m. V. felv. – Uo. 517.;
A figurákat és a sakktáblát végre is csak a fejében hordja az ember. A legnehezebb játszmát mindig, lehetőleg egy fél tucatot egyszerre, csak fejben lehet lejátszani.
Naplemente előtt, I. felv. – Uo. 541.;
Haszontalan az ember, amikor segíteni akar valakinek, akit szeret, de nincs hozzá való ereje. Az ilyen ember néha nagyon fölöslegesnek érzi magát.
I. m. II. felv. – Uo. 558.;
…ifjúság és barátság leginkább együtt tűnik el.
I. m. III. felv. – Uo. 573.;
Az ifjúságnak meg lehet halnia, az öregeknek meg kell halniuk.
Uo. 576.;
…az emberi lélekben két erő dolgozik: egy aktív és egy kontemplatív… Az előbbi visz előre, de az utóbbi vezet célhoz.
I. m. IV. felv. – Uo. 587.;
Aki egyszer, akár csak négy hétre is, polgári halott volt, az már sohasem szabadul meg a hullaszagtól.
Uo. 594.;
Ha újra ránk süt a nap, előrenézünk és nem a szakadékba…
I. m. V. felv. – Uo. 613.;
…a halál perceiben élesedik a hallás.
Uo. 618.
