HAWTHORNE, NATHANIEL (1804–1864) amerikai regényíró
HAWTHORNE, NATHANIEL (1804–1864) amerikai regényíró
Erkölcsi és szellemi épségünk szempontjából talán semmi sem olyan hasznos, mint ha olyan emberek közé kerülünk, akik nagyon különböznek tőlünk, céljainkhoz semmi közük, és ha meg akarjuk ismerni őket, szinte ki kell vetkőznünk magunkból.
A skarlát betű. A vámház – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. 24. Bálint György;
…minden hivatalviselt emberen megfigyelhető, hogy ha túlságosan sokáig támaszkodott a Köztársaság hatalmas karjára, a maga lábán nemigen tud már megállni.
Uo. 37.;
Nem figyelhetjük meg valakin jól a hivatali élet hatásait, míg nem láttuk, hogy viselkedik az illető az ellenpárt hatalomra jutásának pillanatában.
Uo. 38.;
…nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el –, hogy arcát elrejtse szégyenében.
I. m. 1. f. – Uo. 50.;
Orvosával ne próbáljon barátilag érintkezni az, akinek lelkét valami titok súlya nyomja.
I. m. 9. f. – Uo. 108.;
Ha a műveletlen tömeg a maga szemével akar nézni, rendesen csalódik. De ha nagy, meleg szíve szerint ítél – mint legtöbbször –, akkor mély és csalhatatlan igazságokra jut…
Uo. 109.;
…akik rút titkot őriztek a szívükben … az utolsó ítélet napján nem pusztán kénytelenségből, de mérhetetlen örömmel fogják azt megvallani.
I. m. 10. f. – Uo. 114.;
Aki hazugságban él, annak az egész világ hamis…
I. m. 11. f. – Uo. 126.;
A társadalom nagy zsarnok. Sokszor megtagadja még az igazságot is attól, aki erőszakosan követeli a maga jogát, gyakran viszont többet is megad, mint amennyit kérnek tőle, ha a kérés olyan formában történik, ahogy azt a zsarnok szereti.
I. m. 13. f. – Uo. 139.;
A kard hősei királyokat döntöttek porba. De talán bátrabbak voltak azok a férfiak, akik ha nem is tettleg, de az elmélet világában, ahol az ő külön birodalmuk volt, megdöntötték a régi előítéletek egész rendszerét és a meggyőződést, ami azokkal szorosan összefüggött.
Uo. 141.;
Érdekes, hogy a legmerészebben gondolkodó emberek sokszor tökéletes megadással alkalmazkodnak a társadalom külső szabályaihoz. A gondolat maga kielégíti őket, anélkül hogy azt a cselekvés hús-vér valóságává formálnák.
Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatja talán a nőt, mint ahogy a férfit megnyugtatja, de szomorúvá teszi. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt.
…a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait, amelyek már szinte természetévé lettek, kellene gyökeresen megváltoztatni. Csak akkor foglalhatna el az asszony magához méltó, tűrhető helyet a világban.
…semmire se mehet a nő, amíg önmagát gyökeresen át nem formálja.
Uo. 142.;
…az ember ördögöt formálhat magából, ha kellő ideig, kellő energiával űzi az ördög mesterségét.
I. m. 14. f. – Uo. 146.;
…hogyha egyszer a bűn rést vágott az emberi lélek bástyáján, azt ezen a földön többé betömni nem lehet.
I. m. 18. f. – Uo. 173.;
…ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga sem tudja már, melyik az igazi.
I. m. 20. f. – Uo. 186.;
Csodálatos, milyen sok időbe telik, míg a dolgok szavakba öltöznek.
Uo. 193.;
Légy igaz! Légy igaz! És mutasd meg a világnak bátran, ha nem is azt, ami a legrosszabb benned, de legalább azt, amiből a rosszra is következtetni lehet!
I. m. 24. f. – Uo. 222.;
Van valami olyan biztos, megingathatatlan és ellenállhatatlanul lenyűgöző a bevett rang és tekintélyes vagyon együttes külső megjelenésében, hogy puszta létezésük már jogot is biztosít elismertetésükhöz; legalábbis a jog megtévesztő látszatát…
A hétormú ház, I. f. – Európa, Bp., 1975. 26. old. Kászonyi Ágota;
Az élet márvány és sár.
I. m. 2. f. – Uo. 41.;
Nehéz és szorongatott helyzetben lévők, olyanok, akik valamiért hadilábon állnak a világgal, sok gorombaságot el tudnak viselni, talán csak annál jobban megedződnek a harcra; de ha őszintének érzett jóindulat legcsekélyebb megnyilvánulásával találkoznak, nyomban összeroskadnak a teher alatt.
Milyen gyógyító erő van abban, hogy el kell végeznünk valamit! Csodálatos képességek rejlenek bennünk, s nem is tudunk róluk!
I. m. 3. f. – Uo. 43.;
Manapság senki sem merné magát semmi címen. királynak hívatni, sőt, ha valaki egy kicsit magasabban érzi magát az egyszerű népeknél, annál mélyebbre hajol.
I. m. 4. f. – Uo. 61.;
Ha valakinek a sorsa kétségbeejtő holtpontra jut, rendszerint annál fennköltebb álmokkal tartja magát felszínen, minél kevesebb kézzelfogható anyag áll rendelkezésére, amiből szerény és ésszerű képét formálhatná a jobb sorsnak.
Uo. 62.;
…az emberek rendszerint éppoly hiúk a fogyatékosságaikra, mint a képességeikre…
I. m. 5. f. – Uo. 74.;
A túlságosan bátortalan vagy túlságosan félszeg emberek, akik nemigen mernek részt venni az élet sürgés-forgásában, nagy bámulattal kísérik az izgalmas élmények cselekvő részeseit; ez őszinte érzés, de önbecsülésük megkívánja, hogy bebizonyítsák maguknak: lám, ezek a tevékeny, energikus adottságok nem egyeztethetők össze olyan jellemvonásokkal, melyeket ők személy szerint sokkalta fontosabbnak és értékesebbnek tartanak.
Uo. 75.;
…ha valakinek szellemi erejét apróra összezúzták, az kis bántalmakra ingerlékeny lehet, de sohasem háborodik fel nagyon.
I. m. 7. f. – Uo. 106.;
…aki fiatal és boldog, az szereti a könnyű bánat áttetsző sötétjével árnyékolni boldogságát.
I. m. 9. f. – Uo. 128.;
…meg kell halnunk ahhoz, hogy a környező világra hatást gyakorolhassunk, csakhogy az már nem a minket környező világ lesz, hanem egy másik nemzedék világa, amelynek alakulásába semmi jogunk beleszólni.
Ha minden nemzedéknek megengednék, sőt elvárnák tőle, hogy új házat építsen magának, már ez a kis változás is, amely pedig önmagában. elég jelentéktelen, majdnem minden reformot megoldana, melynek bevezetését a társadalom sóvárogva várja.
I. m. 12. f. – Uo. 167.;
A család eszméje található csaknem minden jogtalanság és gonoszság mélyén, amit az emberek elkövetnek. Igazság szerint legalább fél évszázadonként minden kiemelkedő családnak alá kellene merülnie az emberiség nagy, sötét tömegébe, és el kellene feledkeznie őseiről.
Uo. 169.;
Ha egy kemény, hideg szívű ember … ritkán vagy sohasem néz lelke mélyére, és makacsul a közvélemény tükrében csillogó érdemei alapján ítéli meg önmagát, alig-alig juthat igaz önismeretre, csak úgy, ha elveszti becsületét és minden vagyonát.
I. m. 15. f. – Uo. 211.;
…csodálatos módon megnövekedett és a jövőben egyre növekvő mozgási lehetőségeink szükségszerűen újra visszajuttatnak bennünket a nomádság állapotába.
I. m. 17. f. – Uo. 234.;
…az emberi fejlődés minden tekintetben körben forog; vagyis hogy pontosabban és szebben fejezzük ki magunkat, egyre emelkedő spirálist ír le.
A múlt semmi egyéb, mint kezdetleges, érzéki előrevetítése a jelennek és a jövőnek.
Uo. 235.;
…az emberi boldogság és fejlődés útjában a legnagyobb akadályt és gátat … a habarccsal összeragasztott, ácsolt fával összetartott, cövekkel összeerősített tégla- meg kőkupacok képezik, amelyeket az emberek sok gyötrődéssel állítanak fel önnön kínzásukra, s aztán otthonuknak neveznek!
Nincs ártalmasabb levegő, mint egy régi házé, melyet megmérgeztek elhunyt ükapáink és egyéb rokonaink.
Uo. 236.;
Amit ingatlanvagyonnak nevezünk, az a biztos alap, amelyre fel lehet építeni egy otthont, egyszersmind az a széles alapzat, amelyre a világ bűne és gonoszsága javarészt épül.
Uo. 238.;
…az elektromosság révén az anyagi világ egyetlen nagy idegrendszerré változik, s ezer mérföldekre továbbítja a rezgést az időnek alig észlelhető kis töredéke folyamán. Vagy másképp, a kerek földgolyó egyetlen hatalmas koponyává változik, aggyá, amelyet értelem hat át!
Uo. 239.;
A világ az elégedetlen embereknek köszönheti előrehaladását. Elkerülhetetlen azonban, hogy a boldog ember ősi, öröklött formák szerint irányítsa élete folyását.
I. m. 20. f. – Uo. 278.;
…különös, hogy egy ember halálának ténye nyomban igazabbul ismerteti meg jellemét, mind jóságát, mind gonoszságát az emberekkel, mint amennyire valaha is ismerték, míg közöttük élt és tevékenykedett.
I. m. 21. f. – Uo. 282.;
…egyetlen nagy bűn sem tehető soha jóvá halandó életünkben, akár elkövetjük azt, akár szenvedünk miatta.
Uo. 285.
