HERZEN, ALEKSZANDR IVANOVICS (1812–1870) orosz forradalmár, filozófus, író

Teljes szövegű keresés

HERZEN, ALEKSZANDR IVANOVICS (1812–1870) orosz forradalmár, filozófus, író
Ha a jelennek csak a múlt a támasza, ez a támasz megbízhatatlan.
Levelek a természet tanulmányozásáról. 1. levél. – Magyar Helikon, Bp., 1970. 8. Bólyai Bettelheim Ernő;
Különös dolog – minden fiziológus nagyon jól ismeri a forma és a forma fejlődésének jelentőségét, tudja, hogy a tartalom csak bizonyos formában lesz élő, harmonikus szervezet, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy a tudományos módszer nem az egyéni ízlés vagy valamilyen külső alkalmatosság kérdése, hogy a módszer … a tartalom fejlődését, ha úgy tetszik, az igazság embriológiáját jelenti.
Uo. 14.;
Az idealizmusban mindig volt valami elviselhetetlenül kihívó: az, aki meggyőződött, hogy a természet – esztelenség, hogy ami mulandó, az figyelemre sem méltó, az ilyen ember büszke, irgalmatlan lesz, egyoldalúságában konokul elzárkózik az igazság elől.
Uo. 15.;
Tapasztalat és elmélkedés, két szükségszerű, igaz, valóságos foka egy és ugyanazon ismeretnek; a spekuláció nem egyéb, mint a legmagasabb, kifejlett empíria; ha ellentétükben, egymást kizáróan és elvontan vesszük őket, akkor semmi eredményre nem vezetnek, mint ahogy az analízis szintézis nélkül és a szintézis analízis nélkül szintén meddő.
Uo. 16.;
Az idealizmus nem egyéb, mint a protestáns világ skolasztikája.
Uo. 18.;
Az a filozófia, amely nem támaszkodik résztudományokra, empíriára, nem egyéb, mint kísértet, metafizika, idealizmus. Az az empíria, mely filozófia nélkül akar boldogulni, nem egyéb, mint gyűjtemény, lexikon, leltár, vagy ha nem ez, akkor nem maradt hű önmagához.
…a természetbúvárok csak mondják, hogy nem hagyják el az empíria terét, lényegileg azonban majdnem sohasem maradnak meg rajta; átlépik a tapasztalati ismeretek kereteit, anélkül hogy számot adnának erről önmaguknak…
Uo. 21.;
…az ember otthonosabban érzi magát az elméleti ábrándozás világában, mint a tények sokféleségében. Az anyaggyűjtés, annak kiválogatása, tanulmányozása rendkívül fontos, de az adatok tömege, mely nem megy át a gondolat tisztítótüzén., nem elégíti ki az elmét
Uo. 23.;
…az empíria, látva a csonka, valóság nélküli, ésszerű igazságot, azt hiszi, hogy ebben a gondolkodás a hibás, viszont a filozófia a tapasztalati tudás eredményének tekinti azt.
Uo. 25.;
Külsőleg megmagyarázni a tárgyat, ez annak beismerését jelenti, hogy lehetetlen megérteni; hasonlattal magyarázni meg a tárgyat, ez néha hasznos, de a legtöbb esetben szegényes; senki sem fordul a hasonlathoz, ha gondolatát világosan és egyszerűen tudja kifejezni.
Uo. 28.;
Kétségtelen, hogy a matematika összehasonlíthatatlanul tovább ment a gondolkodás terén, mint a fizika … egyébként nem kell elfelejteni (úgy, mint a matematikusok teszik), hogy a matematikát Püthagorasztól kezdve főleg filozófusok fejlesztették…
A természettudósok készek. kísérletezni, fáradozni, készek a világot bejárni, készek arra is, hogy életüket veszélyeztessék, de nem akarnak fáradságot venni arra, hogy saját tudományukról gondolkodjanak.
Uo. 32.;
…a tudomány is két irányban növekszik: kívülről nőnek a megfigyelések, tények, tapasztalatok – ez a tudomány tápláléka, amely nélkül nem élhet; de a külső szerzeményt a belső értelemnek át kell dolgoznia, egyedül ez önt életet és értelmet az adatok kristályosodó tömegébe.
Uo. 34.;
…az ember azért értelmes, mert minden értelmes…
Uo. 36.;
A természettudomány és a filozófia teljes elszakadása oda vezet… hogy évekig dolgoznak, amíg egy törvényt körülbelül felfedeznek, amelyet más szférában már régen ismernek, amíg valamely kételyt eloszlatnak, amelyet már régen eloszlattak: munkát és fáradságot pazarolnak arra, hogy másodszor fedezzék fel Amerikát, arra, hogy ösvényt vágjanak ott, ahol vasút van. Ez a gyümölcse a tudomány elaprózódásának, ennek a feudalizmusnak, amely minden egyes földsávot sánccal vesz körül, és saját pénzét vereti rajta.
Uo. 40.;
…az érzés rossz védvár a logikai harcban…
Uo. 41.;
…a franciáknak kitűnő szemük van, lehetetlen elcsavarni a fejüket. Meg lehettek győződve, hogy nem a franciák korlátoltsága az oka annak, hogy a német tudomány nem terjedt el a Rajnán túl.
Uo. 47.;
Az empirizmus, mint az elefánt, lassan halad előre, de biztosan halad.
Uo. 51.;
…lehetetlen a tudomány csarnokába lépni, ha nem dobjuk félre a félhazugságokat, amelyekkel nagyobb érthetőség kedvéért a féligazságokat álcázzák.
Uo. 52.;
Hozzászoktunk, hogy az emberi világot kőfallal válasszuk el a természet világától; ez helytelen; a rendszerezők nagy bánatára a valóságban egyáltalán nincsenek szigorúan kijelölt mezsgyék és határok…
A természet minden törekvését és erőfeszítését az ember fejezi be; hozzá igyekszik, bele ömlik minden, mint az óceánba.
I. m. 2. levél – Uo. 60.;
A gondolkodás története a természet történetének a folytatása: a történelmi fejlődésen kívül nem lehet megérteni sem az emberiséget, sem a természetet.
Az emberiség és a természet története abban különbözik egymástól, hogy a természet semmire sem emlékszik, hogy a természetben nincsen múlt, az ember azonban magában hordja egész múltját…
Uo. 62.;
A logika ésszerűbb, a történelem emberibb.
Uo. 64.;
Nincsen olyan filozófiai rendszer, amelynek princípiuma tiszta hazugság vagy esztelenség lenne…
Uo. 75.;
A gondolkodás éppen arra van hivatva, hogy a mulandóban feltárja azt, ami örök!
Uo. 76.;
Az ember nem távolodott el természeti állapotától – ahogy a XVIII. század gondolkodói hitték –, hanem ellenkezőleg: feléje halad; a vadság állapota – ez az ember legtermészetesebb állapota…
I. m. 8. levél – Uo. 271.;
Az angolok minden általános kérdésből helyi, nemzeti kérdést csinálnak; a franciáknál minden helyi, egyéni kérdés általános emberivé lesz.
Uo. 294.;
A franciák csak századunkban ismerték meg történelmüket: a múltban történelmet csináltak.
Uo. 295.;
A nyilvánosság és az általánosítás az erkölcstelenség legádázabb ellensége; a bűn szereti a homályt, a kicsapongás fél a világosságtól … a nyilvánosság sok mindent igazol, amit téves fogalmak, meghamisított hagyományok alapján bűnnek tartottak, és – mondjuk ki bátran örömmel tágítja ki a szenvedélyek körét, ha ez nem mond ellent az erkölcsnek.
Uo. 297.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT