HONEGGER, ARTHUR (1892–1955) svájci-francia zeneszerző
HONEGGER, ARTHUR (1892–1955) svájci-francia zeneszerző
…a „zeneszerző” … az erre alkalmas hangszereken reprodukált zajok hivatásos gyártója.
Zeneszerző vagyok (Bernard Gavotyval), 1. f. – Zeneműkiadó, Bp., 1960. 11. Oltványi Imre;
Az emberek már ma sem „zenét” hallgatnak, hanem azért járnak hangversenyre, hogy egy-egy jeles karmester vagy egy-egy híres zongoraművész kiváló teljesítményének lehessenek tanúi.
Uo. 12.;
Kétségkívül igaz, hogy minél gyakrabban hallgatunk meg egy új művet, annál jobban megszeretjük.
I. m. 2. f. – Uo. 17.;
Az avatatlanok jámborul azt hiszik, hogy a nagy művészek kényük-kedvük szerint meg tudják változtatni művészi egyéniségüket, s hogy határozott kötelességük a folytonos változás.
A közönség sosem tudja, mit is akar.
Uo. 19.;
Beethoven a zenerajongók bálványa – rendben van! Ám ez nem jelentheti azt, hogy mindegyik művét egyformán meg kell csodálnunk.
Uo. 20.;
A szem mindig elnyomja a fület… Alapjában véve az ember nem hallásra termett!
Uo. 21.;
Állandóan összetévesztik a merészséget az ügyefogyottsággal.
A modern zenétől a rossz modern zene veszi el a kedvet.
Uo. 22.;
A mi életünkön mindinkább állandó lárma uralkodik el. Minthogy szakadatlan zajban vagyunk kénytelenek élni, rövidesen mindnyájan megsüketülünk.
Uo. 25.;
Megkapna-e bennünket egy Velázquez-kép, ha unos-untig szemünk elé vetítenék? Majd meghozza ezt is a közeljövő…
Uo. 26.;
…a zeneszerző … félénk, mint minden ember, akiben valami rendellenesség van.
Uo. 31.;
Vajon nem az-e az eszményi megoldás, hogy művészi életünket két, lehetőleg egyenlőtlen részre osztjuk? Valahogy úgy, hogy a filmzene mintegy „kitartaná” a szimfóniát.
I. m. 3. f. – Uo. 34.;
Ötven évvel ezelőtt minden polgári családnak, ahol volt zongora, megvolt a Carmen, a Faust, a Manon és a Werther zongorakivonata. A Pelléas óta nem érdemes lejátszhatatlan, titokzatos kottákat venni. Minek kínlódni, amikor itt van a könnyen kezelhető, kimeríthetetlen rádió, amely a leggazdagabb könyvtárral is fölér?
I. m. 4. f. – Uo. 42.;
Bár rövid lejáratra a népszerű muzsika jobban kifizetődik, mint a komoly zene, viszont rendszerint hamarább divatját is múlja.
Uo. 44.;
A legegyszerűbb eszközök a leghatásosabbak, ha megfelelő módon élünk velük. De épp az teszi a nagyságot, hogy minél több ilyen egyszerű megoldást találjunk!
I. m. 7. f. – Uo. 72.;
Az ember mindent elfelejt, és leggyorsabban a kellemetlen pillanatokról feledkezik meg.
I. m. 8. f. – Uo. 76.;
Azt szokták mondani, hogy az építészet megkövesedett zene. Én inkább azt mondanám, hogy a zene geometria az időben.
Uo. 79.;
A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága.
Uo. 83.;
A látogatók többnyire ezzel kezdik: „Nem zavarom, ugye? … csak egy pillanatra jöttem…” Két óra múlva pedig így szólnak: „Nem akarom tovább háborgatni. Majd telefonálok, hogy újabb találkozót beszéljünk meg.”
Uo. 86.;
Azt hiszem, minden életpályát valami … rögeszme indít útnak.
I. m. 9. f. – Uo. 90.;
A közönséggel megalkuvás nélkül lehet, süt kell is beszélnünk. de beszédünknek világosnak kell lennie.
Sokan attól félnek, hogy közönségessé válnak. Nem mernek egyszerűek lenni, mert abban a téves hitben élnek, hogy minden újabb művükkel az egész világmindenséget kell forradalmasítaniok. Kísérteties gondolat az állandó forradalom gondolata!
Nem szabad a zenei hagyományokkal teljesen szakítanunk. A törzsről lemetszett ág hamar elszárad.
Uo. 94.;
Az emberek általában a lassú melódiákat imádják. Kérjen meg bárkit arra, hogy valami szép melódiát dúdoljon el, a kiválasztott dallam holtbizonyosan adagióban van írva.
Uo. 99. sz.;
Azt hiszem, a zeneszerzőket két kategóriába lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy új építőköveket hordjanak a zene palotájához. A másodikba azokat sorolhatjuk, akik megmunkálták, helyükbe illesztették ezeket a köveket, és kunyhókat vagy székesegyházakat építettek belőlük.
I. m. 11. f. – Uo. 114.;
Nincsenek új szavak. Az összes szavakat felhasználtuk már, csupán új kapcsolatokat teremthetünk közöttük.
Uo. 115.;
Egyáltalában nem vagyok ellensége az önként vállalt. sőt szigorú fegyelemnek, ha művészi célokat szolgál, de értelmesnek kell lennie, s nem lehet sem ránk erőszakolt, sem megfellebbezhetetlen.
Uo. 118.;
Minden új felfedezés csak rövid ideig hat meglepetésként, s azután csakhamar rájövünk arra, hogy a legnagyobb újítók mögött is megtalálhatók azok a mesterek, akiknek műveiből merítették ihletüket.
…a művészetben nincs ősnemzés.
Uo. 125.;
…a zene rövidesen olyanná válik, mint egy bútordarab: halljuk, de nem törődünk vele, mint ahogy a fali tapétával sem törődünk.
Uo. 126.;
A zene nem szegényvérűségbe, hanem bővérűségbe fog belehalni.
Zenei civilizációnk pusztulásával – amely különben csak egész civilizációnk végét előzi meg – olyan bátran és tudatosan kell szembenéznünk, mint ahogy az ember a halált várja.
Ha műveiteket néhány barátotok és kortársatok szereti, legyetek megelégedve, s örüljetek, mert a megelégedettség és a belső öröm az egyetlen olyan kiváltság, amelytől senki és semmi sem foszthatja meg az alkotóművészeket.
Uo. 127.;
Milyen csodálatos az emberi szellem! Mindig kész a kétségbeesésre, de aztán milyen gyorsan újra talpra pattan!
A hat keserves munkanap utáni hetedik pihenőnap csak az Istent bűvöli el, az embernek nem elégséges látnia, „hogy minden jól van”. Igényesebb az Örökkévalónál, s csak akkor nyugszik meg, ha szakadatlanul teremthet. Oktalanabb a növényeknél, mert minden évszakban virágozni akar. Természete tevékenységre készteti, és csupán a tevékenység hessenti el sötét gondolatait.
Uo. 131.
