IGNOTUS (tk. Veigelsberg Hugó; 1869–1949) író, kritikus
IGNOTUS (tk. Veigelsberg Hugó; 1869–1949) író, kritikus
Különbözöm, tehát vagyok.
Olvasás közben – Wodianer F. és Fiai, Bp., 1908. 153.;
A cél szentesíti az eszközöket, de csak ügy, ha elérik.
Képzeletnek tengerénél
Többet ér egy csepp valóság!
Többet ér egy csepp valóság!
I. m. – Uo. 180.;
A múlttal szemben csak egy kötelességünk van: lerázni magunkról.
Feljegyzések – Grill, Bp., 1909. 186.;
Hányan nem tudják akarni, amit szeretnének!
A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy előbb megunják, majd meggyűlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást.
Olvasás közben – Wodianer F. és Fiai, Bp., 1908. 12.;
A művészet nem tudomány, ahol csak egy igazság van, a művészetben annyi az igazság, ahány a művész, ahány az ember, s ahány a kor, mely az embert megszülte.
I. m. – Uo. 113.;
Jó ember vagyok, nem haragszom arra, akit megbántottam.
I. m. – Uo. 9.;
A restaurációkat mindig az teszi lehetségessé, hogy a forradalmaknak is vannak Bourbonjai, akik nem tudnak sem feledni, sem tanulni.
I. m. – Uo. 192.;
A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, amelyik ízlik neki.
I. m. – Uo. 180.;
Okos ember: azt mondja, amit én.
I. m. – Uo. 9.;
A tudományban nincs helye az egyéniségnek, mert a tudományban csak egy igazság van. A művészetben annyi igazság van, ahány ember. Ha Rippl-Rónainak tetszik a világot hupikéknek fölfogni, én csak abba szólhatok bele: meg tudta-e csinálni. Szidhatom a piktort, de az irány fölötte áll a puvoáromnak. A művészetben kivétel nélkül minden irány jogosult.
Még egyszer a szecesszióról – A szecesszió. (Vál. és szerk.: Pók Lajos.) Gondolat, Bp., 1972., 466.;
A barbárnak kikiáltott középkor volt alapjában a legművészibb korszak.
Művészi dolgokról – Uo. 472.;
Az ostobaság ott kezdődik, ahol a malterpalotákat a terméskő törvényei szerint formálják; ahol a nagysága mínusz tízfokos középéghajlat alatt olyan erkélyen sóhajt, amilyenen Júlia sóhajtott Veronában…
Uo. 476.
