KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875) regényíró és publicista

Teljes szövegű keresés

KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875) regényíró és publicista
Becsaptam az inasomat! … A gazember lopja az edényemet a pincéből, és azt hiszi, hogy nem tudom. Pedig – tudom!
Id.: Rákosi Jenő: Kemény Zsigmond – Zord idő. Franklin, Bp., é. n. Bevezetés, XI.;
…az emberek igazságtalansága és az Isten látogatásai a tisztát még tisztábbá, s csak a romlottat teszik gonosszá.
…a tolvajok is csak ott szoktak alkalmatlankodni, ahol van harács.
A bor színét és érzéseinket el kell leplezni. Minden kamat, melyet az élettel magunknak fizettetünk, csakis ebből kerül ki.
…a világ egy nagy tüskedisznó, mely akárhol érintem, sért.
A világgyűlölő haragját minden dőre tudja följebb hevíteni, míg egy fokkal is alábbszállítani a bölcsek nehéz föladatai közé tartozik.
Zord idő I. r. 5. f.;
Ilyen kaján a sors! Akkor terheli leginkább vállunkat, midőn tudja, hogy különben is összeroskadnánk.
…nem tanácslom senkinek, hogy más iránt jóindulattal viseltessék. Miért szedetné rá magát? Gyűlöljön, utáljon! Ez a két indulat nem kötelez le senkit.
Kevés az a méreg, mely a darázs fullánkján van. A skorpió jelesebb állat.
I. m. 6. f.;
…a mi paszomántos szavakban gyönyörködő s hangnyomatokra sokat adó magyar szónokainknak az egyszerű, a méltóságteljes és koncentrált eszmeirány iránt semmi érzékök nincs.
A két Wesselényi Miklós – A magyar próza könyve három kötetben. (Szerk.: Bisztray Gyula és Kerecsényi Dezső.) Első kötet: Régi magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Kerecsényi Dezső.) A Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp., 1942. Második kötet: Új magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Bisztray Gyula.) A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1948. (A harmadik kötet nem jelent meg.). II. köt. 581.;
…virágzó irodalomnak tulajdonképp csak azt lehet nevezni, melyben folytonosan annyi szépirodalmi mű jelenik meg, hogy az új termények egy olvasáshoz szokott nőnek üres idejét egészen elfoglalhatják.
Élet és irodalom – Uo. 584.;
…a szenvedélyek lényegében fekszik, hogy minden ragaszkodás egy gondolathoz, érdekhez vagy célhoz a kellő határon túl rajongást szül, mely viszont a legerősebb ostromszertől, ti. a józan észtől, a legbiztosabb bástyától, a tapintattól és a legsérthetetlenebb vérttől, az igazságtól fosztja meg a szeretett ügyet.
I. m. – Tanulmányok. (Szerk.: Tóth Gyula.) Szépirodalmi, Bp., 1971. 180.;
…ha sikert érni kívánunk, a fajunk iránti állandó hűségnek, melynek úgy kell szívünkhöz nőni, úgy kell lelkünkből forrni, mint a családi érzésnek, mint a gyermeki szeretetnek, mint a vallásos kegyeletnek, szükség egyeztetni és összhangzásban tartani a hazánkban levő többi népfajok méltányos igényeivel, a birodalmi érdekek elutasíthatatlan követeléseivel s korunknak és az európai polgárisodásnak szellemével.
Uo. 181.;
…aki a többi népfajok, a közbirodalom és a polgárisodás elvitathatatlan igényeivel lelke mélyében megbékült, a nemzetiség iránti hő ragaszkodását e tényezőkkel egyeztetni egész készséggel igyekszik.
Uo. 182.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT