KIERKEGAARD, SÖREN (1813–1855) dán filozófus, teológus
KIERKEGAARD, SÖREN (1813–1855) dán filozófus, teológus
…ami a tudomány számára a kétkedés, az a személyes élet számára az irónia.
Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szókratészra – Sören Kierkegaard írásaiból. Gondolat, Bp., 1969. 115. Valaczkai László;
Mint ismeretes, a gyermek nevelésének legelső kérdése tömören a következő: Mi jár a gyermeknek? A válasz így hangzik: dádá. Ilyen szemlélettel veszi kezdetét az élet, és mégis tagadják az eredendő bűnt. És ki másnak köszönhetné a gyermek az első verést, mint szüleinek?
A legszívesebben gyermekekkel beszélgetek; tőlük még remélhetem, hogy majd értelmes lények lesznek…
Az emberek valóban értelmetlenül cselekednek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek, s olyat követelnek, ami nem övék; ha a gondolatszabadság megvan, akkor szólás- és írásszabadságot követelnek.
Mint ismeretes, vannak rovarok, melyek a megtermékenyítés pillanatában elpusztulnak; minden örömmel így vagyunk, az életben a legfőbb és legtúláradóbb élvezetet halál kíséri.
Vagy-vagy – Uo. 125. Dani Tivadar;
Mi hát egyáltalán az élet értelme? Ha két nagy csoportra osztjuk az embereket, azt mondhatjuk, hogy az egyik csoport azért dolgozik, hogy éljen, míg a másiknak erre nincs szüksége. Az életért való munka azonban nem lehet az élet értelme, mivel ellentmondás az, hogy a feltételek állandó megteremtése lenne a kérdésre adott válasz; az élettel e tevékenység szükségszerűen összefügg. Általában a többiek életének sincs más értelme, mint az élet e feltételeinek elfogyasztása. Ha azt mondanánk, hogy az élet értelme a halál, úgy ez ismét ellentmondásnak tűnik.
Nagy naivitás szükséges ahhoz, hogy elhiggyük, bármit is segít, ha a . világhoz kiáltunk, mintha ezzel megváltozna sorsunk. Tegyünk úgy, ahogy parancsolják, és tartózkodjunk minden bonyolult dologtól.
Uo. 127.;
Milyen rettenetes is az unalom – rettenetesen unalmas; nem ismerek erősebb kifejezést, sem igazabbat, mert csak a hasonlót fogja elismerni a hasonló.
Uo. 128.;
Csodálatos, miféle kettős félelemmel csügg és ragaszkodik az ember az élethez; fél elvesztésétől, de a megtartásától is.
A tautológia volt és marad a gondolkodás legfőbb princípiuma, legfőbb alapelve. Milyen csodálatos, ahogy a legtöbb ember használja! A tautológia nem is olyan gyatra dolog, nagyon jól ki tudja tölteni az egész életet.
129.;
Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod.
…az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van.
Uo. 130.;
Csak a boldog ókor tudta elérni azt, hogy a kisgyermekek azért sírtak Elíziumban, mert nagyon korán haltak meg.
Uo. 132.;
Az élvezet megcsal, a lehetőség nem.
Uo. 134.;
Az én fájdalmam az én lovagváram, mely sasfészekhez hasonlóan a hegycsúcson van, felhők között; senki sem ostromolhatja meg.
Minden átélt dolgot a feledés keresztvizébe merítek, hogy elnyerhesse az emlékezés örök életét.
Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.
Uo. 135.;
Világunk mögött messze a háttérben létezik egy másik világ, s a kettő között körülbelül olyan a viszony, mint a színházban látható valóságos s a mögötte néha-néha megpillantható, másik jelenet között.
Uo. 140.;
Van valami lázító abban, ha valaki egy utat tévesztett vándort ellenkező irányba küld, s aztán az eltévedtet sorsára hagyja; de mily jelentéktelen dolog ez ahhoz képest, ha valaki odáig juttat egy embert, hogy önmagában tévedjen el!
Uo. 143.;
…sokan vannak azok … akiknek csak abban a pillanatban van valamijük, amikor azt másoknak mutatják?
Uo. 149.;
Az embernek mérsékelnie kell önmagát, ez minden élvezet legfontosabb feltétele.
Uo. 151.;
Egy fiatal lány nem úgy fejlődik, mint egy fiú, nem felnő, hanem megszületik.
Uo. 156.;
Hogy mi a legszebb, azt nehéz eldönteni, hogy mi a legérdekesebb, azt könnyű.
Uo. 160.;
Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog…
Uo. 170.;
Szerfölött unalmas azt az embert hallgatni, aki úgy beszél, mint egy könyv; néha azonban mégis célszerű ebben a stílusban beszélni. A könyvnek ugyanis megvan az az említésreméltó sajátsága, hogy tetszés szerint magyarázható.
Uo. 176.;
…a nő a férfi álma … a nő másért való lét.
Uo. 191.;
…a választás döntő jelentőségű az egyéniség tartalma szempontjából; a választással a személyiség a kiválasztottba merül, s ha nem választ, akkor elsorvad.
Uo. 196.;
…ha lemondunk a választásról, akkor maga a személyiség fog öntudatlanul választani, vagy a benne rejlő sötét hatalmak.
Uo. 198.;
Egyetlen, minden fenntartás nélküli vagy-vagy létezik, és ez a jó és rossz közötti választás, amely azonban nagyon is etikai. Az esztétikai választás vagy teljesen közvetlen, s akkor nem választás, vagy a sokfélében enyészik el.
A választásnál nem annyira az a fontos, hogy a helyeset válasszuk ki, hanem sokkal inkább az az energia, az a komolyság és pátosz, amellyel választunk. A személyiség éppen ezekben a dolgokban nyilvánítja ki a maga belső végtelenségét, így szilárdul meg.
Uo. 201.;
…vagy esztétikailag, vagy etikailag kell élni.
Uo. 203.;
Aki az etikait választja, az a jót választja, de itt a jó teljesen absztrakt, léte pusztán csak tételezve van, s ebből egyáltalán nem következik, hogy a választó ne választhatná ismét a rosszat, bár már a jót választotta.
Uo. 204.;
A filozófus ezt mondja: „Mindig így volt eddig.” …ez nem válasz arra a kérdésemre, hogy mit kell tennem…
Uo. 206.;
Az esztétikai egy emberben az, ami által közvetlenül az, ami; az etikai pedig az, ami által az ember az lesz, ami lesz.
Uo. 213.;
…mindenféle esztétikai életfelfogás kétségbeesés…
Uo. 214.;
…minél pompásabb az a fluidum, melytől az ember megrészegszik, annál nehezebb őt kijózanítani…
Uo. 215.;
…a kétségbeesés választás, hiszen kételkedni választás nélkül is lehet, kétségbeesni azonban nem. S miközben kétségbeesik az ember, újra választ, s önmagát fogja választani, nem a maga közvetlenségében, nem ezt a véletlen individuumot, hanem önmagát választja a maga örök érvényességében.
Uo. 216.;
A kételkedés a gondolat kétségbeesése, a kétségbeesés a személyiség kételkedése…
Uo. 217.;
Semmiképpen sem gondolom azt, hogy az embernek közszemlére kell kitennie erényét, minden egyes alkalommal az emberek orra alá dörzsölve, hogy ő jó ember; másrészt azonban nem szabad elrejtenie, és attól sem kell félnie, hogy hitet tegyen az erre való törekvés mellett.
Uo. 223.;
Az egyes ember … önmagát mint egy sokféleképpen meghatározott, konkrét létet választja, s ezért ama összefüggés szerint választ, melyben ő maga van.
Uo. 224.;
Mihelyt parancsoló az etikai, máris van benne valami az esztétikaiból.
Uo. 229.;
…igazi életművészet, hogy valaki a létezésében az általánost fejezze ki.
Uo. 231.;
…a „megismerni önmagát” kifejezés helyett inkább az „önmagát választani” kifejezést használtam.
Uo. 234.;
…csak akkor látom meg az életet a maga szépségében, ha etikailag szemlélem…
Uo. 239.;
Minél alacsonyabb szinten van az emberi élet, annál kevésbé jelenik meg a munka szükségessége; minél magasabban áll, annál inkább szükségessé válik a munka.
…a kötelesség a szabadság kifejezése. Éppen a munka révén teszi szabaddá magát az ember, a munka révén lesz a természet ura, a munka révén mutatja meg azt, hogy magasabb, mint a természet.
Az ember tökéletességét fejezi ki az, hogy dolgozni képes; az pedig tökéletességének egy még magasabb kifejezése, hogy dolgoznia kell…
Uo. 242.;
A tehetség … csak akkor szép, ha mint elhivatottság jelenik meg…
Akinek … nincs meghatározott tennivalója, az könnyen kiteszi magát annak a kísértésnek, hogy pedáns legyen, hogy így szembeszálljon kissé avval a túlságosan nagy szabadsággal, melyben könnyen eltévedhet.
Uo. 243.;
…a nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki…
Uo. 244.;
…az ember rendíthetetlenséggel és megfigyelőképességének elzsibbasztásával olyan monotóniát érhet el, melynek sokkal több bódító ereje van, mint a legszeszélyesebb mulatságoknak…
Az ismétlés – Uo. 254. Valaczkai László;
A külső világban minden azé, aki éppen birtokolja; a világ a közömbösség törvényének hódol, és akié a gyűrű, annak engedelmeskedik a gyűrű szelleme … teljesen mindegy, hogyan szerezte azt. A szellem világában minden másként van.
Félelem és rettegés – Uo. 269. Veress Miklós;
Van olyan tudás, amely nem átallja meghonosítani a szellem világában a közömbösségnek azt a törvényét, amely alatt a külső világ nyög. Ez a tudás azt tartja, hogy elegendő tudni a nagyot, más munkára nincs szükség.
Uo. 270.;
Az ártatlanság tudatlanság.
Az ártatlanság mély titka az, hogy szorongás is egyszersmind.
A szorongás fogalma – Uo. 343. Dani Tivadar;
…ha minden kétségbeesést, a rossz minden borzalmát csak egyetlen szóval is megragadjuk, akkor ezek máris kevésbé lesznek oly rettenetesek, mint a hallgatás.
Uo. 359.;
Hasonlóan az egyszeri városi írnokhoz, aki abban a hiszemben, hogy csak egy dolga van: írni, úgy írt, hogy maga sem tudta saját írását elolvasni; vannak olyan spekulatív elmék, akik mindig csak írnak, mégpedig olyasmit, ami badarságnak bizonyul, ha … tettekkel akarjuk elolvasni…
Lezáró tudománytalan utóirat a filozófiai töredékekhez – Uo. 375. Valaczkai László;
Objektíve azt hangsúlyozzuk, amit mondunk; szubjektíve azt, ahogyan mondjuk.
Uo. 389.;
A legszenvedélyesebb bensőségesség elsajátításában foglalt objektív bizonytalanság az igazság.
Uo. 391.;
Sok csodálatos, sok sajnálatos és sok felháborító nézetet ismerünk a szeretetről, de valamennyi közül az a legostobább, hogy csak bizonyos mértékig létezik.
Uo. 423.;
…csak meggondolatlan emberek, terméketlen felhők és szivárványok sietnek letenni az esküt, mégpedig azért, mert nem képesek megtartani; ezért állandóan le kell tenniök.
Uo. 436.;
A bensőségesség pillanatnyi túlcsordulása gyakran hagy hátra lankadtságot, mely veszélyes.
Uo. 437.;
A gondolkodó elméknek elég gyakran meggyűlik a bajuk az istentelen világgal, mely kigúnyolja őket, amit viszont egy más értelemben ők maguk óhajtanak, hogy tényleg bizonyosak legyenek afelől, hogy gondolkodók…
Uo. 457.;
A Magunk végtelenből és végesből van alkotva. De ez a szintézis viszony – és egy viszony, amely, ha levezetett formában is, de önmagához viszonyul, szabadság. A Magunk: szabadság.
Die Krankheit zum Tode – Márkus-Tordai, 38. Tordai Zádor.
