KOMJÁTHY JENŐ (1858–1895) költő
Láttára megfagy tréfa és mosoly…
Az élet véges, míg ő végtelen.
A tiszta forrás, a valódi lét?
És ép az élet a visszás nevű,
Csak hiú bitang szó, mely nem talál?
A légbe zeng s magába hal.
Hadd ömöljem hát benned szét!
Lényem forrjon véled eggyé,
Legyek én is Végtelenné!
Ki félelemből büntetett?
A zsarnokokban szolgaszív ver,
A zsarnok és a szolga egy.
Én látok; ti is lássatok!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!