MALRAUX, ANDRÉ (1901–1976) francia regényíró, politikus
MALRAUX, ANDRÉ (1901–1976) francia regényíró, politikus
A képzelethez nem azt csatoljuk, amit akarunk, hanem amire képesek vagyunk.
Királyok Útja. I. r. 1. f. – Magvető, Bp., 1977. 8. Rónay György;
Az emlékezet, fiacskám, a család szent tárnája.
Uo. 19.;
Ha én elfogadok valakit, egészen fogadom el, akárcsak önmagamat.
I. m. 4. f. – Uo. 58.;
Az ifjúság vallás, és mindig hitehagyás a vége…
Uo. 60.;
Akkor kellene öngyilkosnak lennünk, mikor elbuktunk; viszont éppen akkor kezdjük újra szeretni az életet…
I. m. II. r. 3. f. – Uo. 97.;
…a halál az élet képtelenségének megcáfolhatatlan bizonyítéka…
I. m. III. r. 1. f. – Uo. 105.;
Nem azért foglalkozom a halálommal, hogy meghaljak, hanem azért, hogy éljek.
Uo. 108.;
…az emberi sorsot akarja igazolni, azáltal hogy emberi méltósággá változtatja: ezt jelenti a kereszténység a rabszolga, a nemzet a polgár, a kommunizmus a munkás számára.
Az ember sorsa. V. r. Hat óra – Európa, Bp., 1969. 256. Réz Pál;
…a cselekvés, egyedül a cselekvés igazolja az életet…
…lehet, hogy az embereket nem is a hatalom érdekli… Ami elbűvöli őket, az nem a valóságos hatalom, hanem az önkény illúziója.
Uo. 257.;
Az isten eszménye ugyebár az, hogy emberré váljék, de közben tudja, hogy bármikor visszanyerheti isteni hatalmát; az ember álma pedig az, hogy istenné váljék, de közben ne veszítse el személyiségét.
Uo. 258.;
Azt gondolom, hogy a kommunizmus megadja majd az emberi méltóságot azoknak, akikkel együtt harcolok. Az, ami szemben áll vele, mindenesetre megfosztja őket emberi méltóságuktól.
I. m. VI. r. Tíz óra – Uo. 324.;
Be kell vezetni a művészet módszereit az életbe, barátocskám, nem azért, hogy művészetet csináljunk az életből, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a művészetből.
I. m. Négy óra – Uo. 332.;
Könnyű a halál, ha nem egyedül hal meg az ember. Testvéri fájdalomkiáltásokkal gazdag halál, legyőzöttek gyülekezete, amelyben a tömeg a mártírjait fogja felismerni majd, véres legenda, amelyből aranylegendák születnek!
I. m. Hat óra – Uo. 342.;
Ha valaki olyan embertől kérdezi meg, hogy mibe fektesse a pénzét akit nem ismer jól, megérdemli, hogy tönkremenjen!
I. m. VII. r. Párizs, július – Uo. 370.;
Egy civilizáció akkor alakul át, ugyebár, amikor legfájdalmasabb eleme – a megaláztatás a rabszolgánál, a munka a modern munkásnál egyszerre csak értékké válik…
A gyárnak, amely most még csak olyan, mint amilyenek a katakombák templomai voltak egykor, azzá kell lennie, ami valaha a székesegyház volt – s az embereknek az isten helyett azt az erőt kell látniok benne, amely küzd a Föld ellen…
I. m. Kobé – Uo. 373.;
Igen, nem is kétséges: az ember annyit ér, amennyit változtat a világon.
Uo. 374.;
Ahhoz, hogy az ember folyton betegek közt éljen, ha nem a harc érdekében teszi, a kegyelem állapotának egy neme szükséges…
Uo. 375.;
Az életet sokáig be lehet csapni, de végül mégiscsak azt teszi velünk, amire születtünk. Minden öregember egy-egy vallomás…
Uo. 377.;
Minden ember őrült … de hát mi az emberi sors, ha nem erőfeszítés annak érdekében, hogy ezt az őrületet és a világegyetemet eggyé ötvözze?
Uo. 379.;
…hatvan év szükséges ahhoz, hogy az emberből ember legyen, az önfeláldozás, az akarat hatvan éve … és annyi minden más! És amikor az ember kész, amikor már semmi sincs benne a gyerekkorból, a kamaszkorból, amikor igazán ember már, akkor nem jó egyébre. mint hogy meghaljon.
…az élőket kell szeretni és nem a halottakat.
Aki a bosszú útján jár . .. az az élettel találkozik…
Uo. 382.
