MUNCH, EDWARD (1863–1944) norvég festő
MUNCH, EDWARD (1863–1944) norvég festő
Föl kell hagynunk az olyan enteriőrök megfestésével, amelyeken olvasó és kötögető nők láthatók. Élő embereket kell festenünk, akik lélegzenek és éreznek, és szenvednek, és szeretnek.
Id.: Thomas M. Messer: Edvard Munch. Abrams, New York, é. n. 14. Kristó Nagy István;
Az a kép ölt művészi formát, amely az idegek, a szív, az agy és emberi szem révén jön létre.
Uo. 62.;
Nem kell „irodalmiasnak” lenni – ez olyan lebecsülés, amit sokan alkalmaznak azon képekre, amelyek nem egy asztalterítőre helyezett almát vagy törött hegedűt ábrázolnak.
Uo. 82.;
A természet nem csak a szemmel látható – a lélek belső képe is hozzátartozik –, azok a képek, amelyek túlvannak a szemen.
Uo. 92.;
A művészet a természet antitézise…
Uo. 110.;
Nem azt festem, amit látok, hanem amit láttam.
Uo. 112.;
Most eljött a munkások ideje. Azt kérdem magamtól, nem lesz-e a művészet megint mindenki tulajdona. És újra a középületekben, nagy falfelületeken lesz a helye.
Uo. 146.;
Egy szék éppoly érdekes lehet, mint egy ember, csakhogy a széket embernek kell meglátnia. Neki kell így vagy úgy érzelmileg megragadnia, és a festőnek azt kell elérnie, hogy ugyanazt a hatást váltsa ki a szemlélőből. Nem széket kell megfestenie, hanem inkább azt, amit láttán egy emberi lény érzett.
Id.: Reinhold Heller: Edvard Munch: The Scream, Allen Lane The Penguin Press, London, 1973. 23.;
A nő a föld, sóváran mindig kész arra, hogy ha a férfi akarja, megtermékenyítsék. Sóvárog az után, hogy a megtermékenyülésére a kellő időben sor kerüljön, sóvárog az után, hogy a mag növekedjék.
Uo. 39.;
A festészetben, éppúgy, mint az irodalomban, gyakran összecserélik az eszközt a céllal. A természet eszköz, nem cél.
Id.: Nic. Stang: Edvard Munch. VEB Verlag der Kunst, Dresden. é. n. 24.
