ORTEGA Y GASSET, JOSÉ (1883–1955) spanyol filozófus, esszéista
ORTEGA Y GASSET, JOSÉ (1883–1955) spanyol filozófus, esszéista
A meglepődés, a csodálkozás a megértés kezdete… A tágra nyitott szem előtt a világon minden figyelemre méltó és csodálatos.
A tömegek lázadása, I. f. – Hindy András, Bp., 1942. (?) 7. Puskás Lajos;
Tömeg mindenki, aki – akár jó, akár rossz értelemben – még önmaga sem hivatkozik bizonyos sajátos okokra, amikor önmagát értékeli, hanem „olyan, mint a világ”, és mégsem szűköl, hanem kitűnően érzi magát olyannak, mint a többiek.
Uo. 11.;
…minden társadalmi osztály egyik része hamisítatlan tömeg, a másik pedig kisebbség.
Uo. 13.;
…a tömeg meg van győződve arról, hogy a nyárspolgári törzsasztalok a helyes jog forrásai, és ezek adnak érvényt a törvénynek.
…a jelen perc jellegzetessége éppen az, hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát, de bátorságot merít e közönségesség jogára és arra, hogy e jogot általánosan érvényesítse. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni.
Uo. 16.;
Egy kor, amely a maga vágyát, eszményét már elérte, nem vágyik semmi másra, megtalálta a maga vágyakozásának a forrását.
I. m. 3. f. – Uo. 36.;
A világ: életlehetőségeink összege. Nem valami távoli vagy idegen az életünktől, hanem az élet valódi területe. Azt jelenti, amivé válhatunk, sőt, életrevalóságunkat jelenti.
I. m. 4. f. – Uo. 48.;
Aki készenlétben áll az élet előtt, és teljes mértékben felelősnek érzi magát, a bizonytalanság egy olyan fajtáját érzi, amely éberségre készteti őt.
Uo. 55.;
…életünk, mint kínálkozó lehetőségek repertóriuma, nagyszerűbb, bővelkedőbb minden más életnél, amit csak a történelem ismer. De éppen mert nagyméretű, elveszítette a medrét, az alapelveit, a normáit és eszményeit, melyek hagyományképpen maradtak rá.
I. m. 5. f. – Uo. 57.;
…a XIX. század életformáinál alsóbbrendű életformákhoz való minden visszatérés – öngyilkosság.
Uo. 64.;
Bizonyára csak a jövő általános szerkezete látható előre, de ez az egyedüli módja a múlt és jelen megértésének. Ezért ha valaki tisztán akarja látni a saját korát, nézze messziről.
I. m. 6. f. – Uo. 67.;
A forradalom nem a korábbi rend felforgatása, hanem a hagyományos renddel való szembefordulás és egy újféle rend megalkotása.
Uo. 70.;
…képtelen lelkiállapot, amit a tömegek példáznak: nem érdeklődnek, csak a jólétük iránt, de ugyanekkor e jólét okairól nem vesznek tudomást.
Uo. 74.;
…az átlagember, csak azért, mert a világ és az élet kitárult előtte, a lelkét bezárta … az átlaglelkek e bezárulása jelenti voltaképpen a tömegek lázadását, amiben a maga módján a mai humanitás roppant problémája merül fel.
I. m. 8. f. – Uo. 86.;
…a közönséges ember nem azt hiszi, hogy ő kiváló és nem közönséges, hanem a közönségesség jogát, a közönségességet mint jogot hirdeti és viszi keresztül.
Uo. 89.;
Az idea az igazságért folytatott sakkjátszma. Aki azt akarja, hogy ideái legyenek, annak előbb az igazságot kell keresnie, és el kell fogadnia a játéknak, amelybe belebocsátkozik, a szabályait.
Uo. 91.;
Egy idea birtokába jutni azt jelenti, hogy az idea alapját is a magunkénak véljük, és – továbbá – hogy higgyünk a rációban, a felfogható igazságok rendszerében.
Uo. 94.;
Nincs értelme a haladás tagadásának; de helyre kell igazítani azt a felfogást, mely ezt a haladást biztosra veszi. Inkább megfelel a tényeknek, ha azt tartjuk, hogy a haladás nem bizonyos, nincs fejlődés a visszafejlődés, a hanyatlás eshetősége nélkül.
I. m. 9. f. – Uo. 100.;
Az új ember vágyakozik az automobilra, és örül is neki; de azt hiszi, hogy magától terem, valami paradicsomi fán. Lelke mélyén nem ismeri a civilizáció művészi, mintegy összehasonlíthatatlan lelkét, és soha nem fog a lelkesedésével a gépekről azok felé az elvek felé fordulni, amelyek ezeket a gépeket lehetségessé tették.
Uo. 105.;
…a haladás minél nagyobb, annál veszélyesebb is. Az élet mind kellemesebb, de ha meggondoljuk, mind komplikáltabb.
I. m. 10. f. – Uo. 117.;
A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza.
Uo. 123.;
Humorisztikusan élünk, annál inkább, minél tragikusabb az álarc, amelyet fel kell öltenünk. Humor van mindenütt, ahol az ember ellentétes tevékenységek között él, amelyekre nem teljesen és minden fenntartás nélkül áldozza magát.
I. m. 11. f. – Uo. 137.;
Az élet küzdelem a dolgokkal, hogy fölébük kerekedjünk. A fogalmak a haditervek, amelyek alakítanak bennünket, hogy a támadásokat kivédjük.
I. m. 14. f. – Uo. 173.;
Az ifjúnak nincs az élethez szüksége rációkra, csak ürügyekre.
Uo. 183.;
…a legjobb, amit valamiről emberileg elmondani lehet, hogy meg kell azt reformálni, mert ez azt jelenti, hogy a kérdéses dolog nélkülözhetetlen, és az új életre alkalmas.
Uo. 196.;
Az amerikai technika minden lényeges előnye szinte kivétel nélkül a következménye, nem pedig oka a piac bőségének és egyöntetűségének. Az ipar „racionalizációja” a nagyméretűség természetes következménye.
Uo. 199.;
Az állam mindenekelőtt munkaterv, együttműködési program. Az embereket a közös munkára szólítja. Az állam nem vérrokonság, nem nyelvi egység, nem lakóhelyek egymásmellettisége. Nem anyagszerű, nem nyugvó, nem megadott, nem határolt. Tiszta dinamizmus – akarat a közös cselekvésre…
Uo. 217.;
Az európaiak nem élhetnek, anélkül hogy ne szánják magukat egy nagy, egységesítő feladat szolgálatára. Ha ezt nem tehetik, ellankadnak, elereszkednek, a lélek szétesik.
Az utolsó láng a legnagyobb. Az utolsó sóhaj a legmélyebb. A határok, a katonaiak és gazdaságiak egyaránt, eltűnésük előestéjén túl érzékenyek, hiperesztéziások.
…minden nacionalizmus zsákutca. Ha megkíséreljük a holnapba vetíteni őket, kitűnik a fogyatékosságuk. Nem vezetnek sehová. A nacionalizmus mindig valamely, a nemzetalkotó elvvel ellenkező irányú impulzus. Kizáró jellegű, míg a nemzetet alkotó elv bezáró természetű.
Uo. 244.;
A polgár nem gyáva, mint ő hitte, és alkalomadtán hajlandóbb az erőszakra, mint a munkásság.
Bármi legyen is a bolsevizmus tartalma, az emberi erőfeszítés gigantikus példáját jelenti.
Uo. 248.
