PETŐFI SÁNDOR (1823–1849) költő
PETŐFI SÁNDOR (1823–1849) költő
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jüvendő tündérkert gyanánt áll…
A jüvendő tündérkert gyanánt áll…
Távolból;
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem…
A szerelem sötét verem…
A szerelem, a szerelem…
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet…
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet…
A virágnak megtiltani nem lehet…
Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?
Honfidal;
Szegény, szegény falusiak!
S kisvárosbéliek!
Mi élünk csak valódilag,
Mi boldog pestiek!
S kisvárosbéliek!
Mi élünk csak valódilag,
Mi boldog pestiek!
A boldog pestiek;
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Az alföld;
Gyakran nem érti emberét a kor;
Nagyot teremt nagy lelke erejébül,
És ez bukása!
Nagyot teremt nagy lelke erejébül,
És ez bukása!
…a színész végzete.
Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen
Ez a jelen; csak erre számolhat,
Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.
Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen
Ez a jelen; csak erre számolhat,
Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.
Egressy Gáborhoz;
Én nem nézhetek vidámon
Végig elhagyott hazámon,
Csak mikor részeg vagyok!
Végig elhagyott hazámon,
Csak mikor részeg vagyok!
Részegség a hazáért;
Hatalmas orvos az idő…
Hatalmas orvos az idő…
Mi hát az a hír, a költőnek híre?
Hogy annyi a bolondja és irígye?
Hogy annyi a bolondja és irígye?
Hír;
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Barátságos meleg szobában.
Téli világ;
Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
A magyar nemes;
Szép csillag a honszeretet,
Gyönyörüségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.
Gyönyörüségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.
A hazáról;
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő… azt adott nekem.
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő… azt adott nekem.
Sohasem volt az szerelmes;
Isten csodája, hogy még áll hazánk.
Oh nemzetem, magyar nép! éltedet
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkből álljon fönn hazánk!
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkből álljon fönn hazánk!
Isten csodája;
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Aranypohárban méregital.
Szép és veszedelmes;
Aranypohárban méregital.
Az őrült;
Mi a dicsőség?… tündöklő szivárvány,
A napnak könnyekben megtört sugára.
A napnak könnyekben megtört sugára.
Mi a dicsőség?…;
A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is törőm.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is törőm.
A bánat? egy nagy óceán;
Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
Ki fogja vajon megfejteni…;
Mulandóság a királyok királya.
Mulandóság;
Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az.
S eldönti, ami nem az.
Voltak fejedelmek…;
De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim;
Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.
S a népnek nincs joga.
A nép;
Véres napokról álmodom,
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
Véres napokról álmodom…
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Hazánk a bokréta rajta!
Csak a magyar büszkeséget,
Csak azt ne emlegessétek!
Csak azt ne emlegessétek!
A magyar nemzet;
…A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Egy gondolat bánt engemet…;
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sorsidébb-odább.
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sorsidébb-odább.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Ha férfi vagy, légy férfi;
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja…
Szomorú éj;
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát…
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát…
Ne féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő:
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő.
Jön rátok is még boldogabb idő:
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő.
Palota és kunyhó;
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!
A farkasok dala;
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
A húrok pengetésihez!
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
A néppel tűzön-vízen át!
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
A XIX század költői;
Magyar vagyok Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Hu vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alighogy küldjük életünk neszét.
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Hu vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alighogy küldjük életünk neszét.
…El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Magyar vagyok;
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.
A Tisza;
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot…
Nagy szent nevében, adjatok jogot…
A nép nevében;
Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
Az miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Mi boldogságnak nevezünk,
Az miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Világosságot!;
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!…
A szabadságnak ellenségei!…
Beszél a fákkal a bús őszi szél…;
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Szeptember végén;
Meddig alszol még, hazám,
Míg rád nem gyul a ház…?
Míg rád nem gyul a ház…?
Meddig alszol még, hazám;
…magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ejh, ráérünk arra még!”
S hazájában ősi jelszó:
„Ejh, ráérünk arra még!”
Pató Pál úr;
Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljátok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Csináljatok, csináljátok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok!
Majd lesz elég vasatok!
Vasúton;
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd…
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd…
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért…
Sem indulatból, sem pedig dijért…
…imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.
Áruld erősen költeményimet.
Egy könyvárus emlékkönyvébe.
Drága áru a szabadság,
Nem ingyen, de pénzen adják,
Drága pénzen, piros véren;
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!
Nem ingyen, de pénzen adják,
Drága pénzen, piros véren;
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!
Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?;
Sokat beszéltek, szépet beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg…
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg…
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét…
Ha meg nem fogjátok az elejét…
Az országgyűléshez;
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesiti a kart…
Jobban ékesiti a kart…
Nemzeti dal;
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
A szabadsághoz;
Föltámadott a tenger,
A népek tengere…
A népek tengere…
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Föltámadott a tenger…;
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
A hazáé a haszon!
A márciusi ifjak;
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok…
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok…
…jaj a háznak, mely alapba’ gyönge…
Egy perc jöhet, s az épület ledől,
S rosz gazda, aki mindig ujra épít,
S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.
Egy perc jöhet, s az épület ledől,
S rosz gazda, aki mindig ujra épít,
S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.
A nemzetgyűléshez;
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Élet vagy halál!;
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Tiszteljétek a közkatonákat!;
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!
Csatadal;
Akasszátok föl a királyokat!
Akasszátok föl a királyokat!;
Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Európa csendes, újra csendes…;
Hol a szabadság, ott van a haza…
A gyüldei ifjakhoz;
Világtörténet! mily csodálatos könyv!
Mindenki mást olvas belőle.
Egyiknek üdv, másiknak kárhozat,
Egyiknek élet, másiknak halál.
Mindenki mást olvas belőle.
Egyiknek üdv, másiknak kárhozat,
Egyiknek élet, másiknak halál.
Ahol pap emelt szót,
Ott az igazság megfeszíttetik…
Ott az igazság megfeszíttetik…
…az ördög nem hatalmasabb,
De ékesebb szólásu, mint az isten,
S ha tettel győzni nem tud,
Tud elcsábitani. –
De ékesebb szólásu, mint az isten,
S ha tettel győzni nem tud,
Tud elcsábitani. –
Az apostol;
Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.
Előszó az Összes Költeményekhez – A magyar próza könyve három kötetben. (Szerk.: Bisztray Gyula és Kerecsényi Dezső.) Első kötet: Régi magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Kerecsényi Dezső.) A Magyar Szemle Társaság kiadása, Bp., 1942. Második kötet: Új magyar próza. (Szerk. és jegyzetszótárral ellátta: Bisztray Gyula.) A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1948. (A harmadik kötet nem jelent meg.), II. köt. 437.;
…én szerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.
Uo. 439.;
…a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata …
Levél Arany Jánoshoz – Uo. 448.;
…a világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye.
Uo. 450.
A költészet nem társalgó terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép, …
Hová fecsegni jár a cifra nép, …
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezitláb is szabad.
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezitláb is szabad.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szeliden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betüje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Szeliden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betüje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
