RENARD, JULES (1864–1910) francia regény- és drámaíró
RENARD, JULES (1864–1910) francia regény- és drámaíró
Legjobb mondásaim azok, amelyeket én sem vártam volna.
Napló – Nagyvilág, 1968. 1550. Szerb Antal;
Lustaságunk büntetése saját sikertelenségünkön kívül a többiek sikere is.
…Ön nem szereti az ironikus embereket, mert játszanak legmélyebb érzelmeinkkel. Ez olyan, mintha azt mondaná: ez a papa nem szereti gyermekeit, mert játszik velük.
A nap még le se ment, és már feljön a hold, hogy megnézze azt a híres napot, amelyről annyit beszélnek.
A női szív egy őszibarackmag. Az ember teli szájjal beleharap, és hirtelen kitöri a fogát.
Uo.;
Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok.
Felesleges, hogy a szatirikus tűzbe jöjjön. Elég, ha megmutatja a dolgokat úgy, ahogy vannak. Eléggé nevetségesek önmagukban is.
Maradjunk otthon; otthon elviselhetők vagyunk. Ha kilépünk, az ajtóban ránk szállnak hibáink, mint a legyek.
Azt szeretném, ha a kisebbség olvasna, de a többség ismerne engem.
Majdnem az egész irodalomra rá lehet mondani, hogy túlságosan hosszú.
Az ember őszinte véleménye középút a között, amit az ember a szerzőnek, és a között, amit a szerző barátainak mond.
Semmi sem olyan piszkos, mint egy piszkos liliom.
A világjáró. Mesél, és negyedóra alatt elveszi a kedvem a föld felétől.
Uo. 1551.;
Tudom, hogy miután elhatároztam: csak igazat mondok, nagyon keveset fogok beszélni.
Száz Napóleon-kalapot odaadnék Balzac hálósipkájáért.
Egy negyedóra elég, hogy az emberből szent legyen.
Írni. Az egészben a legnehezebb kézbe venni a tollat, bemártani a tintába, és szilárdan ott tartani a papír fölött.
Bárcsak el merném mondani másoknak az igazságot, amit magamnak nem merek elmondani!
Minden olvasmány egy magot hagy hátra, amely kicsírázik.
A szél lapozni tud, de olvasni nem.
Igenis hordom a kitüntetéseimet. Az ember legyen bátor viselni a gyengeségét.
Uo. 1552.
