RENOIR, PIERRE AUGUSTE (1841–1919) francia festő
RENOIR, PIERRE AUGUSTE (1841–1919) francia festő
A gyermeket a szülők teremtik, de csak születése után…
Id.: Jean Renoir: Apám, Renoir – Gondolat, Bp., 1972. 11. G. Beke Margit;
…ha millió között csak egy is akad, akinek jelent valamit, akkor van értelme a múzeumnak.
Uo. 41.;
…a divat kegyetlen úr, utadba áll, hogy ne tudd meglátni az örök értékűt.
Uo. 45.;
Minden nap rajzoltam, ha egyebet nem, egy almát a jegyzetfüzetembe. Az ember keze hamar elügyetlenedik.
Uo. 46.;
Sose higgy az olyan embernek, akit nem hat meg egy szép női kebel.
Olykor egy evezőcsapással jobbra vagy balra kanyarodhatsz, de mindig csak az ár iránt.
Uo. 47.;
Minden asszonynak vannak percei, amikor kibírhatatlan. Nekünk is.
Szakítsd meg a házaséletet gyakran, de ne hosszú időre. Rövid különélés után öröm a találkozás, de ha sokáig nem voltatok együtt, megtörténhet, hogy csúnyának találod a feleségedet, és ő is téged.
Akik együtt öregszenek meg, nem látják a ráncokat, pocakot. A szerelem nagyon összetett valami … bizonyosan megszokás is.
Uo. 52.;
Szeretem a nőket. A nők semmiben sem kételkednek. Ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Nők között biztonságos az élet.
Uo. 53.;
Hidd el nekem, mindent meg lehet festeni. Bizonyos, hogy többet ér, ha egy szép fiatal leányt festesz le vagy egy üde tájat, de mindent megfesthetsz.
Uo. 78.;
Egymást utánozzuk mindannyian, kivált mi, festők. A legnehezebb a mestereket tanulmányozni úgy, hogy azért másolókká ne legyünk.
Uo. 91.;
Ha megrészegedtünk a valódi napfénytől, ki kell józanodni, és feldolgozni a tompa szobavilágítás hatását. Aztán megint ki a szabadba beszívni a napfényt, és utána vissza a műterembe! Hol kinn, hol benn, így végül mégiscsak kivakarodik a kép.
Uo. 112.;
Szerintem a mi mozgalmunk legjelentősebb eredménye éppen az, hogy megszabadítottuk a festészetet a „szüzsétől”.
Uo. 122.;
Egyenes vonalat nem ismer a természet.
Uo. 133.;
Nincsen olyan ember, se táj, általában nincsen olyan téma, ami többé-kevésbé érdekes ne volna, csak fel kell fedezni a titkát.
Uo. 139.;
Én azt szeretem a művészetben, ha érezteti az örökkévalóságot, anélkül hogy hirdetné. Azt az örökkévalóságot, ami a legközelebbi utcasarkon ragadott meg: egy cselédlány, aki abbahagyja az edénysúrolást, és egy pillanatra olümposzi istennő lesz.
Uo. 140.;
Itáliában jobb képeket festettek, mint bárhol másutt, most pedig Párizsban festenek jobban, mint másutt… A műbarátok érdeme. Azok teremtik meg a festészetet.
Uo. 144.;
Mindaz, amit a művészet grammatikáján vagy alapfogalmain értek, egyetlen szóba foglalhatom: szabálytalanság.
Meg kell értenünk a szabálytalanságot a szabályosságban, és hogy a szemünk különb szabályozó, mint a körző.
Ha egy részletet elrontottál, ne próbáld kijavítani! Csináld újra!
A legnagyobb művész az, aki legkevésbé bízza magát a képzeletére.
Az egyetlen, amivel a művészt megjutalmazhatjuk, ha megvásároljuk a műveit.
A művész keveset egyék, és mondjon le mindarról, ami másoknak fontos.
A hanyatlás legfőbb oka, hogy szemünk elszokott a látástól.
Művészek vannak, csak nehéz rájuk találni. A művészet tehetetlen, ha az, akinek alkot, vak… Én az élvezni vágyók szemét akarom kinyitni.
Amit egy régebbi kor teremtett, azt ma nem utánozhatjuk. Mások a szempontjaink, gondolataink, eszközeink, más a festők ecsetkezelése.
Uo. 145.;
Az a fontos, hogy a fiatalok a maguk erejéből tanuljanak látni.
Ne törekedj gazdagságra! Ha megszerezted, megöl az unalom.
…alkotni csak alázatos szívvel lehet, különben a mű – hamisítás.
Uo. 146.;
A mai építész sokszor a művészet legnagyobb ellensége.
Uo. 147.;
…mihelyt a művész zseninek érzi magát, vége a művészetének. Boldog, aki úgy dolgozik, mint az egyszerű munkás, és nem hordja fönn az orrát.
Uo. 148.;
Én csak úgy tudok festeni, ha élvezem. És próbáld élvezni a játékodat, ha tudod, hogy mások fogcsikorgatva nézik.
Uo. 158.;
Ahhoz, hogy a festészetnek éljen valaki, egy kicsit őrültnek kell lennie.
Uo. 159.;
Az ember a kezével fest!
Uo. 215.;
A kegyelem állapotában vagyunk, amikor elmerülünk az emberi test én a magam szubjektív szempontjából azt kell hogy mondjam: a női test – szemléletében, mert Istennek ez a legszebb alkotása.
Uo. 241.;
A mai embereket az utolsó száz év csodálatos felfedezései annyira elvakítják, hogy azt hiszik, velük kezdődik a világ. Nem árt figyelmeztetni őket, hogy elődeik is voltak, mégpedig nem megvetendő elődök.
Uo. 269.
