RUSSELL, BERTRAND (1872–1970) angol matematikus és fizikus
RUSSELL, BERTRAND (1872–1970) angol matematikus és fizikus
A filozófia joggal hirdetheti, hogy csökkenti a tévedés esélyét, és egyes esetekben oly csekélyre szoríthatja azt, hogy gyakorlatilag elhanyagolhatjuk. Ennél többet tenni nem lehetséges egy olyan világban, amelyben hibák fordulhatnak elő.
A filozófia alapproblémái, 14. f. Befejezés – Új Magyarország, Bp., 1919. 129. Fogarasi Béla;
…a keresztény vallás, ahogyan szervezett egyházakban megnyilvánul, mind a mai napig a világ erkölcsi fejlődésének legfőbb ellensége.
Miért nem vagyok keresztény? – Kossuth, Bp., 1960. 30. Dienes Gedeon;
A félelem rokona a kegyetlenségnek, s ezért nem meglepő, hogy a vallással mindig együtt járt a kegyetlenség…
Uo. 36.;
Mi a magunk lábán akarunk állni; nyíltan és tisztességesen nézni a világot – jó és rossz oldalaival, szépségével és rútságával. Olyannak akarjuk látni a világot, mint amilyen, és nem félni tőle. Értelemmel meghódítani a világot, s nem annak a rettegésnek szolgai igájában görnyedni, amely belőle fakad.
Uo. 37.;
Talpra kell állnunk és őszintén szembenéznünk a világgal. A lehető legjobbat kell ebből a világból kihoznunk, s ha nem is olyan jó, mint amilyennek szeretnénk, még mindig jobb lesz, mint amivé a többiek ennyi idő alatt tették.
Reménykedni kell a jövőben, nem pedig folyton visszatekinteni a holt múltra, amelyet biztosan messze túl fog szárnyalni az értelmünk alkotta jövő.
Uo. 38.;
Ha a lányok szüzessége és az asszonyok hűsége nem követelhető meg többé, akkor vagy új módszereket kell találni a család biztosítására, vagy belenyugodni a szétbomlásába.
Házasság és erkölcs, 6. f. – Káldor, Bp. 1934. 70. Benedek Marcell;
…civilizált ember nem elégítheti ki nemi ösztöneit szerelem nélkül. Az ösztön nem talál teljes kielégülést, ha az ember egész lénye testestül, lelkestül nincs benne a másik személlyel való viszonyában.
Akik sosem ismerték a kölcsönös boldog szerelem mély bensőségét és szoros együvé tartozását, azok a legjobbat mulasztották el, amit az élet adhat – érzik is ezt, ha nem tudatosan, hát öntudatlanul, s az ebből származó csalódottság irigységre, elnyomásra és kegyetlenségre teszi őket hajlamossá.
I. m. 8. f. – Uo. 97.;
A szerelemnek … jogos igénye van arra, hogy elismert helyet kapjon az emberi életben. De a szerelem anarchikus erő, s ha szabadjára engedik, nem marad meg a törvény vagy szokás által megszabott korlátok között. Amíg gyermekekről nincs szó, ez nem is fontos. De mihelyt a gyermek megjelenik a színen, más területre jutottunk, ahol a szerelemnek nincsenek többé automón jogai… A gyermekkel kapcsolatban szükség van egy társadalmi erkölcstanra…
Uo. 101.;
…az, hogy valaki a nemi életben nem talál élvezetet, távolról sem erény, hanem puszta fiziológiai vagy lélektani hiányosság…
I. m. 9. f. – Uo. 109.;
A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.
Uo. 110.;
Annak a társas viszonynak, amely sok esztendőn és sok mélyen átérzett eseményen át fennállott, olyan gazdag tartalma van, aminő tartalma a szerelem első napjainak sohasem lehet, bármily gyönyörűségesek legyenek is. S aki érdeme szerint meg tudja becsülni azt, amivel az idő az értékeket növeli: nem egykönnyen dobja el az ilyen társas viszonyt az új szerelem kedvéért.
Uo. 112.;
A prostituáltnak igazi bűne az, hogy kimutatja a moralista tanítások ürességét.
I. m. 10. f. – Uo. 114.;
A gazdasági motívum betolakodása a nemiségbe kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig szerencsétlen dolog. A nemi viszonynak kölcsönös élvezetnek kellene lennie, s létrejönnie is csak mindkét fél spontán kívánságára volna szabad. Ahol ez nem történik meg, nincs is benne semmi érték.
Uo. 119.;
Férfi és nő szerelme, szülők és gyermekek szeretete: ez a két központja érzelmi életünknek. A konvencionális erkölcstan lealacsonyította az egyiket, s úgy tett, mintha felmagasztalná a másikat, de valójában a szülőknek gyermekeik iránt érzett szeretete megszenvedte a szülők egymás iránt érzett szerelmének lealacsonyítását.
A szerelemtől félni annyi, mint az élettől félni, s aki az élettől fél, az háromnegyed részben meg is halt már.
I. m. 18. f. – Uo. 219.;
Csak a szabadság akadályozhatja meg a túlságos nemi megszállottságot…
A falánk, a kéjelgő és az aszkéta egyformán maguknak élő emberek, akiknek látóhatárát tulajdon vágyaik korlátozzák, akár azzal, hogy kielégítik őket, akár azzal, hogy lemondanak róluk. Testben-lélekben egészséges ember nem fogja megengedni, hogy minden érdeklődése így önmagára összpontosuljon. Körülnéz a világban. s talál benne figyelemreméltó tárgyakat.
I. m. 19. f. – Uo. 223.;
Az életöröm … összefügg bizonyos nemi spontaneitással. Ahol a nemiséget elfojtják, ott csak a munka marad meg, s a munkáért végzett munka evangéliuma még sohasem teremtett olyan munkát, amelyet érdemes lett volna elvégezni.
Uo. 226.;
…az ösztönt inkább nevelni kell, mint elfojtani.
Az önfegyelmezés használata olyasmi, mint a fék használata a vonaton. Hasznos dolog, ha rossz irányba indultunk meg, de káros, ha az irány jó. Senki se merné állítani, hogy a vonatnak mindig befékezve kell szaladni, de azért a nehéz önfegyelmezés megszokása körülbelül ezt a káros hatást teszi a hasznos tevékenységre fordítható energiákra.
I. m. 20. f. – Uo. 237.;
Az úgynevezett lelkiismeret, vagyis a kora ifjúságunkban megtanult szabályok okoskodás nélküli, többé-kevésbé öntudatlan elfogadása még mindig azt érezteti az emberrel, hogy mindaz, amit a konvenciók tiltanak: rossz – s ez az érzés megmaradhat akkor is, ha értelme már meg van győződve az ellenkezőről.
Uo. 239.;
Kétségtelen, hogy a kölcsönös féltékenység, még ha a fizikai hűség megvan is, gyakran több boldogtalanságot okoz a házasságban, mint amennyit a hűtlenség okozna, ha a házasfelek jobban megbíznának a mély és maradandó szeretet végül is diadalmaskodó erejében.
Egyáltalán nem igaz, hogy a házasság felbomlása mindig a lehető legrosszabb dolog a gyermekek szempontjából; voltaképpen távolról sem olyan rossz, mint a hangos veszekedés…
A józan szabadságba a legzsengébb évektől fogva bele kell tanulni, mert máskülönben az egyedül lehetséges szabadság léha, felületes szabadság lesz, nem pedig az egész egyéniség szabadsága.
Uo. 242.;
Ha az emberiség egysége egyszer megvalósul, szükséges lesz, hogy megtaláljuk jórészt tudattalan primitív erőszakosságunk levezetésének útjait, részben a jog uralmának megerősítése, részben harcos ösztöneink ártalmatlan kiélése által.
Authority and the Individual, 1. f. – Beacon Press, Boston, 1960. 7. Kristó Nagy István;
Nem hiszem, hogy normális ember boldog lehet versengés nélkül…
Uo. 8.;
Tisztán biológiai nézőpontból is szerencsétlenség, hogy a technika romboló oldala oly sokkal gyorsabban fejlődött, mint az építő. Egy ember ötszázezret tud elpusztítani egy pillanat alatt, de gyermekei nem lehetnek gyorsabban, mint vad őseink korában.
Uo. 10.;
Mint ahogy az anarchia korábbi napjaiban a legokosabb emberek a törvényt dicsőítették, a növekvő államhatalom korában a szabadság megbecsülésének tendenciája erősödött.
I. m. 2. f. – Uo. 18.;
…túlságosan kevés szabadság stagnálást okoz, túl nagy káoszra vezet.
I. m. 3. f. – Uo. 25.;
Napjainkban egy kivételes erejű egyéniség, ha művészetnek vagy vallási és erkölcsi reformnak szenteli életét, nehezen remélhet olyan pályafutást, mint korábban. Mindazonáltal mégis van négy pálya, ami nyitva áll számára: nagy politikai vezető lehet, mint Lenin; szert tehet nagy ipari hatalomra, mint Rockefeller; átformálhatja a világot tudományos felfedezésekkel, mint az atomfizikusok teszik; vagy, végezetül, ha nincsenek meg a szükséges képességei ezeknek a karriereknek valamelyikére – energiái más kiút híján a bűn világába hajthatják.
Uo. 29.;
A politikusoknak napjainkban sokkal nagyobb a befolyásuk, mint az emberi történelem bármely korábbi periódusában. Viszonyuk a tudomány, embereihez olyan, mint az ezeregyéjszaka mágusáé a dzsinnhez, aki teljesíti parancsait.
Uo. 31.;
A nagy emberek, akik a történelemben szerepeltek, részint az emberiség jótevői voltak, részint éppen ellenkezőleg… De mindezeknek az embereknek, jóknak és rosszaknak volt olyan kvalitásuk, amit nem szívesen látnék eltűnni a világból – energiának és személyes iniciatívának, szellemi függetlenségnek és a képzeletnek a kvalitása.
Uo. 32.;
Akinek manapság értékes ambíciói vannak, annak az organizáció következtében túlságosan nagyszámú vetélytárssal kell megmérkőznie, s ugyanakkor egy igen alacsony közízlésnek van alávetve.
Uo. 35.;
Egy erősen szervezett társadalomban azoknak, akik kormányzati ténykedést fejtenek ki … megvannak a saját érdekeik, melyek soha nem egyeznek a közösségével. Ezek közül a hatalom szeretete és a munkától való irtózás a főbbek. Ez teszi, hogy azok ellenségének látszanak, sőt bizonyos mértékig ellenségévé is lesznek azoknak, akiket állítólag szolgálnak…
I. m. 4. f. – Uo. 42.;
Csoportok, helységek vagy szervezetek közti vetélkedés hasznos indítóerő lehet. De csak ha nem lesz a versengés kíméletlen, kártékony, a hiba büntetése nem lesz szerencsétlenséggé, mint háborúban, nem lesz éhség, mint a szabályozatlan gazdasági versenyben – legfeljebb a dicsőség elvesztése:
Uo. 43.;
Ha a bajaink okai túlságosan nehezen érthetők, hajlamosak vagyunk arra, hogy a magyarázat primitív faját fogadjuk el… Egy feltételezett ellenség gyűlölségére való hivatkozás, mint életünk nehézségeinek magyarázata, romboló és szerencsétlen dolog; izgatólag hat a primitív, ösztönös energiákra, de hatásaiban katasztrofális.
Uo. 44.;
Mindaddig, míg a demokratikus kontroll ritka és távoli, míg a közigazgatás centralizált, a tisztviselőket pedig központból delegálják a külső körök felé, addig nehezen kiküszöbölhető az egyéni tehetetlenség érzése a hatalommal szemben.
Uo. 46.;
Sajnos, az a veszély, hogy az egyenlőségre való törekvés során azokat a javakat, melyeket nehéz szétosztani, nem is tekintik jónak. A múlt igazságtalan társadalmainak egy része lehetőséget adott egy kisebbségnek, s félő, ha nem vigyázunk, az új társadalom, amit fel akarunk építeni, ezeket senkinek sem fogja nyújtani… Ami jó volt a múltban, azt át kell vinni a jövőbe is!
Uo. 47.;
…azok, akik azt hiszik, hogy a nép szava isten szava, arra a következtetésre juthatnak, hogy minden szokatlan vélemény vagy sajátságos ízlés kis híján az erkölcstelenség egy fajtája, és a csorda törvényes uralma elleni büntetendő lázadásnak tekinthető.
…egy olyan társadalom, melyben mindenki mindenkinek a szolgája, alig jobb, mint az, melyben mindenki egy zsarnoknak a szolgája. Egyenlőség van ott is, ahol mindenki szolga, éppúgy, mint ott, ahol mindenki szabad. Ez mutatja, hogy az egyenlőség önmagában nem elég a jó társadalom létrehozására.
Uo. 48.;
A demokrácia, politikában éppúgy, mint iparban, mindaddig nem pszichológiai realitás, míg a kormányzatot vagy igazgatóságot úgy tekintik, mint „őket”, egy idegen testet, mely a maga előkelő útján halad, és amelyről természetszerűleg ellenségesen emlékeznek meg, olyan ellenségességgel, mely mindaddig tehetetlen, míg forradalmi alakot nem ölt.
(James Gillespie – Free Expression in Industry – nyomán) – Uo. 50.;
Bár kétségkívül jó dolog a személyi biztonság, ha túlzottan törekszünk rá, fétissé lesz. A biztos élet nem szükségképpen boldog élet… A biztonság önmagában a félelem által inspirált negatív cél; a sikeres életnek reménytől táplált pozitív célja kell legyen…
I. m. 5. f. – Uo. 56.;
…a világ nem lehet szilárd és biztos a nagy háborúk fenyegetésétől mindaddig, míg szembeszökő egyenetlenségek állnak fenn.
Létezik igazság ott, ahol mindenki egyenlően szegény, éppúgy, mint ott, ahol mindenki egyenlően gazdag, de hiábavalónak látszik a gazdagot szegényebbé tenni, ha már a szegényt nem tehetjük gazdagabbá
Uo. 57.;
Haszontalan dolog lenne a kapitalista hatalmát a hivatalnokéval helyettesíteni…
Uo. 64.;
Ne kifogásoljuk a nemzetek közötti különbségeket mindaddig, míg nem vezetnek ellenségeskedésekre… Ugyanez vonatkozik egy országon belül a különféle vallások közötti különbségekre és a különféle hivatások által létrehozott különböző típusokra. A jellem és a kultúra uniformizálódása egyaránt káros.
Uo. 65.;
…boldogan, életerősen, tevékenyen akarunk élni. Az ehhez szükséges feltételek egy részéről az állam gondoskodik, de csak akkor, ha a biztonság érdekében nem fojtja meg a nagyrészt rendszabályozható ösztönöket, melyek az élet ízét és értékét adják.
Uo. 66.;
Kulturális kérdésekben a haladás feltétele a különféleség.
I. m. 6. f. – Uo. 68.;
…kevés ember boldog a magányban, de még kevesebb egy olyan társadalomban, mely nem ad szabadságot az egyéni cselekvésre.
Uo. 70.;
…ha azt akarjuk, hogy az emberi élet ne legyen szürke és érdekesség nélküli, tudatosítanunk kell azt, hogy vannak dolgok, melyeknek értéke nem a hasznosságuktól függ.
Uo. 71.;
Nem mindig gondolunk arra, hogy politika, közgazdaság és társadalmi organizáció az eszközök, nem a célok birodalmába tartozik… Egy jó társadalom eszköze alkotótagjai jó életének, nem olyasvalami, aminek bizonyos saját külön értelme van.
Uo. 73.;
Tévedés azt hinni, hogy létezhet jó és rossz az emberi lények közösségében azon a jón és rosszon kívül és felül, ami a különböző egyénekben van…
Uo. 74.;
Bármily kis siker, a legnagyobb orvossága a pesszimista elfáradásnak.
Uo. 76.;
…az igazság önmagában nem elég. Napi örömök, gondtól mentes idők, kaland és alkotó tevékenységre való lehetőségek végső fokon éppoly fontosak egy életben, mint bármi más. Az egyhangúság jobban elgyengíthet, mint az öröm és veszély váltakozása.
Az ösztönök, melyek hajdanában vad őseinket vadász- és harci tevékenységre indították, érvényesülni akarnak; ha nem találnak más kiélési lehetőséget, gyűlölködő és akadékoskodó rosszindulattá változnak… Nem vehetjük őket semmibe, és nem is szabad keseregnünk miattuk: nemcsak a rossznak forrásai, hanem annak is, ami az emberi alkotások legjava.
Uo. 77.;
A birtoklás vágya … gyorsan lecsökken, ha nem kell félni az ínségtől. A hatalom szeretete pedig sok oly módon szentesíthető, ami nem jelent jogtalanságot másokkal szemben: a természet feletti hatalommal, ami felfedezés és intuíció eredménye lehet, csodálatraméltó könyvek és műalkotások létrehozásával, sikeres meggyőzéssel.
Uo. 79.;
…pillanatnyilag majd minden nagy állam kormánya úgy találja: jobb arra költeni, hogy az idegeneket megölje, mint arra, hogy saját polgárait életben tartsa…
Fact and Fiction, III. r. 3. f. – Allan & Unwin, London, 1961. 231. Kristó Nagy István;
Az ember nem magányos állat, és amíg van társadalmi lét, az önmegvalósítás nem lehet legfőbb erkölcsi elv.
History of Western Philosophy, Romanticism – Cohen, J. M.–Cohen, M. J.: The Penguin Dictionary of Modern Quotations. Penguin, Harmondsworth, 1972. 199. 76. sz.;
A matematika, ha helyesen tekintjük, nemcsak igaz, hanem fölöttébb szép is – hidegen és egyszerűen szép, mint egy szobor.
Mysticism and Logic, 4. f. – Uo. 77. sz.;
A hazafiak mindig arról beszélnek, hogy meg kell halni a hazájukért, sose arról, hogy ölni kell érte.
(Állítólagos megjegyzése) – Uo. 85. sz.;
Amit az emberek igazán kívánnak, az nem a tudás, hanem a biztonság.
Listener, 1964. július 30. – Uo. 4. sz.;
Az apácák sose fürdőznek ruha nélkül. Ha megkérdezzük, miért, mikor senki se láthatja őket, azt válaszolják: „Ó, megfeledkezik a Jóistenről!”
The Basic Writings, II. r. 7. f. – Uo. 5. sz.
