SARTRE, JEAN-PAUL (1905–1980) francia filozófus, regény- és drámaíró
SARTRE, JEAN-PAUL (1905–1980) francia filozófus, regény- és drámaíró
Három óra: mindig túl kései vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.
Az undor. Péntek – Magvető, Bp., 1968. 39. Réz Pál;
A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna.
I. m. Húshagyókedd – Uo. 123.;
…a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak – és mögöttük … mögöttük nincs semmi.
I. m. Hétfő – Uo. 168.;
A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom … és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam.
Uo. 175.;
Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.
I. m. Délután hat óra – Uo. 224.;
Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
…a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat.
Uo. 229.;
…vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi?
Uo. 230.;
…a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.
I. m. Kedd, Bouville – Uo. 268.;
A tudat úgy létezik, mint egy fa, mint egy fűszál. Szunyókál; unatkozik.
I. m. Egy órával később – Uo. 287.;
Önmaga számára lenni a másik … ez az elsődleges értéke a másikhoz való viszonynak.
L’Etre et le Néant, Párizs, 1943. 432. – Márkus-Tordai, 93. Tordai Zádor;
A választás struktúrája szükségképpen feltételezi, hogy az a világban való választás. Egy választás, amely semmiből indulna ki, amely semmi ellen lenne választás, az semmit sem választana, és megsemmisítené magát mint választást.
I. m. 559. – Uo. 98.;
…az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért mint létezési módozatért.
I. m. 639. – Uo. 100.;
A természetben nincsen dialektika, csak az, amelyet belehelyeztek.
Critique de la raison dialectique, I. köt. Párizs, 1960. 127. – Uo. 107.;
…mindenki azt tesz, amit akar, és a saját szemszögéből nem ítélheti el a többiek cselekvését és szempontjait.
Egzisztencializmus (L’existencialisme est un humanisme) – Stúdió, Bp., 1947. 30. Csatlós János;
…az egzisztencia megelőzi az esszenciát …
Uo. 34.;
…az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.
Uo. 37.;
…ténykedésem az egész emberiséget elkötelezi… Tehát felelős vagyok magamért és mindenkiért…
…önmagamat választva az embert választom.
Uo. 40.;
Minden úgy történik, mintha minden ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség.
Uo. 42.;
…az értékek fényes birodalmában sem előttünk, sem mögöttünk nincs számunkra sem mentség, sem igazolás. Egyedül vagyunk, könyörtelenül.
Uo. 46.;
…ha tanácsadót választunk, azzal is magunkat kötelezzük el.
Uo. 52.;
Ahhoz, hogy munkához lássak, nem szükséges remény.
Uo. 57.;
Az ember nekivág az életének, kirajzolja arculatát, és ezen az arcon kívül nincsen semmi…
Uo. 59.;
…a gyáva önmagától az, … a hős önmagát teszi hőssé; a gyávának mindig lehetséges levetkőznie gyávaságát, és lehet, hogy a hős sem lesz mindig hős.
…csak a cselekvésben van remény … az emberéletet csak a cselekvés teszi lehetővé.
Uo. 62.;
…abszolút igazságra van szükség; ez pedig egyszerű, mindenkinek könnyen hozzáférhető, csak az kell, hogy az ember közvetlenül megragadja önmagát.
Uo. 63.;
Magamról bármiféle igazsághoz csupán embertársaimon keresztül juthatok. A többi ember nélkül éppoly kevéssé létezhetem, mint ahogy nélkülük meg sem tudhatok magamról semmit.
Uo. 65.;
…minden tervnek, még a legegyénibbnek is, egyetemes értéke van.
Uo. 66.;
A művészetben és a morálban az a közös, hogy mindkét esetben teremtés van, és elgondolás.
Uo. 71.;
Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát, és a körülmények olyan nyomást gyakorolnak rá, hogy nem lehet meg anélkül, hogy morált ne választana…
Uo. 72.;
…a szabadságnak … önmaga akarásán kívül más célja nem lehet…
…a szabadságot akarva rájövünk, hogy az teljes mértékben embertársaink szabadságától függ, és hogy az ő szabadságuknak a mienk a feltétele.
Uo. 75.;
Míg meg nem születsz, az élet semmi, de a te dolgod, hogy értelmet adj neki, és az érték semmi más, mint az értelem, melyet választottál.
Uo. 80.;
A Rosszban csak utána hisz az ember.
Az Ördög és a Jóisten, I. felv. 3. kép. 6. j. – Európa, Bp., é. n. 78. Bajomi Lázár Endre;
…elegendő, ha egyetlen ember gyűlöli felebarátját, a gyűlölet ragálya előbb-utóbb megfertőzi az egész világot.
Uo. 81.;
Meglehet, hogy a Jó kétségbeesésbe dönt… Mellesleg mindegy, nem az a feladatom, hogy megítéljem, hanem hogy gyakoroljam.
Uo. 85.;
Az ember nem lehet szent, ha napi tizenhat órát dolgozik.
I. m. II. felv. 5. kép, 2. j. – Uo. 104.;
Ki szeresse a szegényeket, ha a szegények nem szeretik egymást?
I. m. 6. kép. 5. j. – Uo. 127.;
Irtó jó huncutságra tanítlak meg: Isten nem létezik!
I. m. III. felv. 10. kép, 4. j. – Uo. 181.;
Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget.
I. m. 11. kép, 2. j. – Uo. 186.
