STRINDBERG, JOHAN AUGUST (1849–1912) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő
STRINDBERG, JOHAN AUGUST (1849–1912) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő
A fejlődéstan híveinek az a tévedése, hogy mindenben, ami fejlődőben vagy mozgásban van, haladást látnak az emberiség boldogsága felé, mert nem látják, hogy a betegség is fejlődik a válság, a gyógyulás vagy a halál felé.
Egy lélek fejlődése. A forrongás évei. I. f. A pitvarban – Dick Manó, Bp., 1920. 43. Mikes Lajos;
Aki egyáltalán nem végez testi munkát, elkorcsosodik, de a túlságos testi munka és az ínség talán még könnyebben elkorcsosít.
I. m. 2. f. Lenn és fönn – Uo. 43.;
Az minden bizonnyal fényűzés, hogy nem építkeznek tovább azon, ami már megvan. hanem mindig újra megvetik az alapot; és ez az oka az iskolákban a sok tanulásnak.
Uo. 45.;
Senki sem mond le jószántából az állásáról; éppen ezért ne várja azt az alsó osztály, hogy a királyok vagy a felső osztály maguktól elkotródjanak.
Uo. 48.;
A tanuló azt hiszi, hogy nehéz a munkája, pedig ő a kocsi, a tanító a ló.
Uo. 72.;
A humor két nyelven beszél: a szatírnak és a szerzetesnek a nyelvén.
I. m. 8. f. A Runa-szövetség – Uo. 171.;
…az úgynevezett objektív ítéletek sem egyebek, mint oly szubjektív ítéletek, amelyeket sikerült elfogadtatni a többséggel…
I. m. 9. f. A könyvekben és a színpadon – Uo. 176.;
Másnak a könnyei sírásra indíthatják azt embert, csakúgy, mint másnak az ásítása ásításra.
Uo. 181.;
Ami az egyik embernek üröm, az a másiknak öröm…
I. m. 10. f. Ziláltság – Uo. 190.;
Csak az ostoba bizonyos a dolgában: csak a tudatlan hiszi azt, hogy megtalálta az igazságot. De a nyugalom boldogság, ezért keresik a pietisták a boldogságot a butaság nyugalmában.
I. m. 12. f. A király pártfogoltja – Uo. 249.;
Demokraták vagyunk fel a trónörökösig mindannyian annyiban, hogy azt, ami odafönt van, lekívánjuk magunkhoz; de ha egyszer feljutottunk a magasba, nem akarjuk, hogy lerántsanak onnan.
Uo. 252.;
Ha az ember annyira jutott, hogy elnézően mosolyog mások botlásain, akkor ő maga sincs már messze az elbotlástól.
I. m. El egymástól! 5. f. – Dick Manó, Bp., é. n. 129. Mikes Lajos;
…az embert semmi sem bántja annyira, mint az, hogy mások olvasnak a legbelsejében; és ezt csak házasfelek tehetik meg. Nem képesek sötét belsejüket elrejteni; előre kitalálják egymás szándékait; ennélfogva könnyen támad az a képzetük, hogy kölcsönösen leskelődnek egymásra, és valóban meg is teszik ezt.
I. m. 6. f. – Uo. 129.
