SVEVO, ITALO (tk. Ettore Schmitz; 1861–1928) olasz regényíró
SVEVO, ITALO (tk. Ettore Schmitz; 1861–1928) olasz regényíró
…az erkölcstelenség hirdetése büntetendőbb, mint az erkölcstelen tett. Az ember gyűlöletből vagy szeretetből gyilkol; ámde propagálni a gyilkosságot csak a gonoszság képes.
Zeno tudata, 4. f. – Európa, Bp., 1967. 39. Telegdi Polgár István;
A bomlás a nemi élvezetre emlékeztethet. Nem kétséges, hogy valamiféle boldogságérzet kíséri, a pihenés boldogsága, hisz gondoljuk csak meg, milyen fáradságos, amikor össze kell szednünk magunkat. A bomlás jutalmunk az életért.
Uo. 41.;
Íme: az ember teli tüdővel mélyet lélegzik, s ámulva fogadja el az egész természetet úgy, ahogy van, változtathatatlanul, ahogyan felkínálják nekünk – nos, az ily módon megnyilatkozó intelligencia azonos a teremtés intelligenciájával.
Uo. 50.;
A sírás feledteti velünk saját vétkeinket, s hajlamossá tesz arra, hogy gondolkodás nélkül a sorsot vádoljuk.
Uo. 53.;
Elképzelhető-e gonoszabb tett, mint olyan beteget magához téríteni, akinek megmentése teljesen reménytelen – csakis azért, hogy kétségbeessen…
Uo. 58.;
Az orvos hatalom a beteg ágyánál.
Uo. 59.;
…a természet elhiteti velünk, hogy feleségünk bennünket is újjászül. Fura illúzió, melyet egyetlen példa sem igazol.
I. m. 5. f. – Uo. 71.;
…elegendő bármely cég felvirágoztatásához: l. Dolgozni nem kell tudni, de aki dolgoztatni nem tud, elveszett. 2. A lelkifurdalás csak akkor jogos, ha nem tettünk meg mindent saját érdekünkben. 3. Az elmélet igen hasznos a kereskedelmi életben, de alkalmazására csak az üzlet megkötése után kerülhet sor.
Uo. 72.;
Nem könnyű dolog utólag kinyomozni egy hevessé, szenvedélyessé vált érzés szelíd eredetét…
Uo. 84.;
…az élet igazi szervezője a halál … én mindig a halálra gondolok, s nincs is más bánatom, nem is búsít más, csak ez: a bizonyosság, hogy meg kell halnunk. Minden egyéb olyan jelentéktelenné válik ettől, hogy csupán mosolyogni tudok rajta, vagy éppenséggel boldogan kacagni.
Uo. 91.;
Mindenkivel megeshetik, hogy nagy hévvel idézi a múltat, amikor épp a jelen fontosabb.
Uo. 96.;
…az a döntő, ahogyan az ismeretség első percében közeledünk a nőhöz.
Uo. 97.;
A végleges, a lezárt dolgok mindig nyugalmasak is, mert elszakadtak az időtől.
Uo. 111.;
Magyarázd el mindig a vitás ügyet ellenfelednek töviről hegyire, mert csak úgy lehetsz benne bizonyos, hogy jobban érted, mint ő.
Uo. 113.;
Nem kell elsietni egy-egy ügylet felszámolását, ha a felszámolásból nem várható haszon, hisz minden ügy előbb vagy utóbb magától is likvidálódik; bizonyság erre, hogy bár öreg a világ, függőben igencsak kevés ügy maradt benne. Nincs ügylet, mely ne fordulhatna kedvezőre, ne hozhatna hasznot, amíg föl nem számolják.
Uo. 114.;
Az már tökéletes szabadság, ha azzal a feltétellel cselekedhet az ember tetszése szerint, hogy olyasmit is kell csinálnia, ami kevésbé esik jól. Az igazi rabiga a lemondás, önmegtartóztatás: Tantalus kínja, nem Herkulesé.
Uo. 120.;
Sok állat akkor kerül puskavégre, vagy válik ragadozók prédájává, amikor szerelmes.
Uo. 121.;
Az előrelátó ember csöppet sem kellemesebb a meggondolatlannál!
Uo. 165.;
…a fájdalom okozta elkeseredés növeli magát a fájdalmat.
Uo. 170.;
Aligha akad jó érzésű férfiember, aki kedvtelve nézné, mint enyelegnek a húgával.
Uo. 174.;
Ha forog is a föld, attól még nem kell tengeribetegséget kapni.
I. m. 6. f. – Uo. 182.;
…az egészség. Az bizony nem elemezgeti saját magát, s tükörbe se szokott bámulni. Csak mi, betegek, tudunk valamit magunkról.
Uo. 188.;
A képzelődő mindenekelőtt nevetséges szörnyeteg, aztán: az ő bajára nincs orvosság, pedig a gyógyszeriparnak … mindig van valami hathatós készítménye számunkra, igazi betegek számára.
Uo. 198.;
…a női szépség olyan érzéseket színlel, melyekhez az égvilágon semmi köze. Akár a vászon, melyre csatajeleneteket festettek, s híjával van minden hősi érzeménynek.
Uo. 206.;
Valóban igazságtalan dolog: tanulásra kényszeríteni egy szép lányt, akit meg is csókolhat az ember.
Uo. 232.;
…az igazán veszélyes nők nem fogadnak el kevés pénzt.
Uo. 235.;
…minden nő így kívánja: a férfi mondja azt, hogy elcsábította.
Uo. 243.;
A kutya is tisztán iszkol tova, ha elrugdossák a nőstény mellől, legalábbis pillanatnyilag.
Uo. 307.;
Igaz, olykor ugyancsak fontos az üzleti életben, hogy az ember ne adjon el, de nekem úgy tetszett, hogy ezt az igazságot is azok az emberek találták ki, akik túlságosan okosnak tartják magukat.
I. m. 7. f. – Uo. 319.;
…bizony fura dolog azt a nőt szeretni, akit forrón kívántunk egykor, akit nem kaptunk meg, s aki már egy csöppet sem érdekel bennünket. Végső soron ugyanoda jut el így az ember, ahol akkor volna, ha vágya beteljesül; s ezen megint csak álmélkodhatunk: mily jelentéktelen dolgokért élünk, halunk olykor!
Uo. 329.;
…szeretjük mi egymást ezen a földön, ha épp nem akarunk rosszat egymásnak … de igazán csak olyasmiért tudunk szurkolni, aminek magunk is hasznát látjuk.
Uo. 333.;
Furcsa, milyen kevés ember akad ezen a világon, aki bele tud nyugodni a kis veszteségbe; a nagy veszteség annál gyorsabban rákényszeríti a nagy belenyugvást.
Uo. 336.;
Kegyetlen, durva szavaink jobban furdalják utólag lelkiismeretünket, mint szenvedély sugallta, gyalázatos tetteink.
Uo. 341.;
A halnak nincs módja kapcsolatot teremteni velünk, s így nem tudja fölkelteni részvétünket. Hisz akkor is tátog, amikor épen, egészségesen úszkál a vízben!
Uo. 343.;
…ha világra hoztuk gyermekeinket, el is kell viselnünk őket.
Uo. 344.;
…olyan nők is harcra ingerelhetnek bennünket, akik kívül esnek vágyunk fénykörén.
Uo. 355.;
Az agyunkból hirtelen kipattant dolgokat mindig fölségeseknek és szeretetre méltóaknak érezzük, kivált ha közvetlenül születésük után vesszük szemügyre őket.
Uo. 356.;
A kereskedő üzleti kvalitásai egész lényéből, szervezetéből erednek, részt vesz benne a feje búbjától a lába hegyéig.
Uo. 358.;
…az emberiség egy egyenes vonalat alkot; e vonal egyik végén tanyázik a Basedow-kór, mely a szív dobpergésszerű, vad ritmusára őrjöngve szórja szét az életerőt, a másikon a szervi fukarság tesped, s ez olyan betegséggel pusztítja az életet, mely a kimerültséghez hasonlatos, holott nem más, mint renyheség. A megfelelő átmenet a két állapot között ott van a vonal közepén – ezt nevezik tévesen egészségnek, mely valójában nem egyéb, mint afféle pihenő, állomás.
Uo. 365.;
Ha nem értünk valamit, legjobb, ha képekben gondolkodunk.
Uo. 374.;
Az élet nem szép, és nem rút, hanem eredeti.
Uo. 380.;
A jóság az a fényforrás, mely pillanatokra be-bevilágítja az emberi lélek sötétjét.
Uo. 384.;
Egyike a legnehezebb dolgoknak az életben: kitalálni, mit akarhat a nő. Hogy mit mond, arra hiába figyelünk, mert egyetlen pillantásával érvénytelenítheti egész mondókáját.
Uo. 393.;
A könyvelő fölöttébb gunyoros természetű állatfajta.
Uo. 400.;
A természet törvényei nem jogosítanak fel bennünket a boldogságra… A természet nem számítgat, hanem kísérletezik.
Uo. 422.;
Egyetlen ordítás fogadható el csupán: a diadalordítás.
Uo. 423.;
Meglehet, nem is olyan értékes az én időm, de tény és való: rettenetesen szenvedek, valahányszor úgy látom, hiába vesztegettem.
Uo. 439.;
A laikusok el se bírják képzelni … mennyire megszokja az orvos, hogy óvja az életét hivatása gyakorlása közben.
Uo. 441.;
Szerintem nagy szamár volt az az egyszeri ember, aki csupa magasztaló sírfeliratot látván a temetőben, így kiáltott fel: hát a bűnösöket hová temetik ebben a faluban? Aki meghalt, az sohasem bűnös.
Uo. 443.;
Nyilvánvaló, hogy merőben másképp festene az életünk, ha saját dialektusunkban beszélnénk róla.
I. m. 8. f. – Uo. 463.;
A lélekelemzésben nem ismétlődhetnek meg sem a képek, sem a szavak soha. Másképp is kéne nevezni. Nevezzük lelki kalandozásnak! Csakugyan, efféle elemzésbe kezdeni pontosan olyan, mint egy sötét erdőbe besétálni: nem tudhatjuk, vajon útonállóval találkozunk-e, vagy baráttal. S a kaland végén sem leszünk okosabbak. E tekintetben meg éppenséggel a spiritizmusra emlékeztet a pszichoanalízis.
Uo. 476.;
Amikor megöregszik az ember, árnyékban marad, ha szellemes is.
Uo. 484.;
Szerelem, fájdalom … végtére mégsem lehet betegségnek minősíteni az életet csak azért, mert fáj.
Uo. 498.;
Nem az erősebbnek, hanem a legtöbb gép tulajdonosának joga érvényesül immár, az ő uralma alatt pedig egyre sűrűbben burjánoznak a betegségek, sokasodnak a betegek.
Uo. 500.;
Talán egy irtózatos, minden eddiginél nagyobb katasztrófa, melyet gépek, masinériák idéznek elő … tán az visszatérítene bennünket az egészséghez.
Uo. 501.
