SZABÓ LŐRINC (1900–1957) költő
Barátaim, hogy tudjak hinni másban,
mint az anyagban? Egyetlen valóság
az anyag s nincs több oly igazi jóság,
mint az övé, ki minden pillanatban
milliószor megalázza magát
hűtlen fiáért, kinek neve lélek.
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Férfi, légy tiszta legalább
a homlokodtól fölfelé!
Az Időből halunk ki mind,
az Időből, amely hazák fölött hazánk lett
új s nagyobb közösség szerint.
Akié a gép, azé az ember!
„Az életet adja, adja,
egyszerre csak abbahagyja.”
(Ti, az isten; a vers szerint kisfiának mondása) Lóci verset ír;
…látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor…
…a balek azért balek, mert
mást nem tehet …
…leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve.
Marad belőlünk annyi, mint belőle?
…rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én.
Végigremeg
szivemen a sok régi fájdalom
s gyűlölet lesz, mire elgondolom:
szégyen s gyűlölet a szegényekért
s káromkodás az egész életért.
Minden férfi bandita,
minden asszony őrült.
– Egész hazámmal csak tízannyi történt,
csak tízszer annyi, mint amennyi vélem…
…több emberséget, mint amennyi jár.
Egy hazatért emigránshoz;
Ember, ne félj,
te vagy minden ősöd és unokád!
Ha fájsz, mondd, hogy: hazudsz, hazudsz!
Igy talán még az égbe jutsz.
Ha tudsz!
Állat a vas, élet a láng
az istenek a gépek…
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha egy hajszálat százfelé hasítasz
s minden uj szálat megint százfelé
s e századrészt is százfelé hasítod
és eljutsz a végső határ elé
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve-elrendelés…
Tücsökzene, IV. f. Az Anyák, 123. sz.;
Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.
I. m. A kíváncsiság, 128. sz.;
„Csak derűs órát veszek tudomásul!”
(Latin mondás nyomán) Mozart hallgatása közben;
Igen, írjanak a tehetségtelenek is: a többieknek nem vicc költőnek lenni!
Divatok az irodalom körül. Az Est Hármas Könyve, 1929. – Századvég és avantgarde. A modern európai líra néhány stílusirányzata. (Vál. és szerk.: Lakits Pál.) Szépirodalmi, Bp., 1965., 307.