TOLSZTOJ, LEV NYIKOLAJEVICS (1828–1910) orosz regényíró
TOLSZTOJ, LEV NYIKOLAJEVICS (1828–1910) orosz regényíró
Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint a könnyön át, csak homályosan látja őket.
Gyermekkor, 2. f. – Gyermekkor–Serdülőkör–Ifjúság. Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. 11. Németh László;
Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
Uo. 12.;
Azok, akik tapasztalatból ismerik az elfogultságot, tudják, hogy ez az érzés az idővel egyenes arányban nő, míg az elszántság fordított arányban csökken.
I. m. 16. f. – Uo. 46.;
Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.
I. m. 19. f. – Uo. 55.;
A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
I. m. 21. f. – Uo. 63.;
A hiúság az igazi bánattal a legkevésbé összeférő érzés; ugyanakkor ez az érzés oly erősen be van oltva az emberi természetbe, hogy a legerősebb bánat is ritkán űzi ki.
I. m. 28. f. – Uo. 82.;
…egy ember fejlődésirányára semminek sincs olyan döntő befolyása, mint a külsejének; nem is annyira magának a külsőnek, mint a meggyőződésnek, hogy vonzó vagy nem vonzó.
Serdülőkor, 6. f. – Uo. 104.;
…megértem a legszörnyűbb vétek lehetőségét is minden kártevési vágy nélkül, csak úgy kíváncsiságból, öntudatlan tevékenységi vágyból.
I. m. 14. f. – Uo. 121.;
…gyakran, amikor a gondolat lényegére nem is emlékszik már az ember, azt még tudja, hogy valami szép volt a fejében, érzi a gondolat nyomát, s azon van, hogy újra fölidézze.
I. m. 18. f. – Uo. 133.;
…az ember helyzete és erkölcsi tevékenysége közt az összhang hiánya a legbiztosabb jele az igazságnak.
I. m. 19. f. – Uo.;
…az emberi értelem fejlődése közben minden egyes emberben azon az úton megy végig, amelyen nemzedékek során kifejlődött…
…a gondolatok, amelyek a különböző filozófiai elméletek alapjául szolgálnak, az emberi értelem osztatlan részei; sőt minden ember többé-kevésbé világosan tudatosította már őket azelőtt is, hogy a filozófiai elméletek létéről hallott volna.
Uo. 134.;
…a legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.
I. m. 27. f. – Uo. 149.;
…szépség, boldogság s erény egy és ugyanaz.
Más emberré kell lennem, minél előbb, ebben a percben, s más életet kezdenem.
Ifjúság, 2. f. – Uo. 156.;
…nemes szavaknak ritkán felelnek meg nemes cselekedetek.
…a jó szándéknak már a kimondása is nehézzé, sőt nagyobbrészt lehetetlenné teszi a végrehajtását.
I. m. 21. f. – Uo. 202.;
A szép szeretet abban áll, hogy magának az érzésnek s megnyilatkozásának a szépségét szeretjük.
I. m. 24. f. – Uo. 210.;
…akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék a szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle…
Uo. 211.;
…Lao-ce mondja, hogy a dolgok attól becsesek, ami nincsen bennük. Így az élet is: fő értéke abban van, hogy ne legyen benne rossz.
Emlékek, 7. f. – Uo. 306.;
Mint minden olyan emberi viszony, amelyet a törvény szabályoz, a fegyelem és annak feltétele, az alárendeltség is csak akkor kellemes, ha mindkét fél tudatában van annak, hogy erre a szubordinációra valóban szükség van.
Szevasztopol 1855 augusztusában, 15. f. – Regények és elbeszélések. Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1956. I. köt. 168. Tábor Béla;
…a becsvágy – erény, de hibává és alantas tulajdonsággá válik, mihelyt az ember már nincs abban a helyzetben, hogy kielégítse ezt a szenvedélyét.
A földesúr délelőttje, 1. f. – Uo. 275. Lányi Sarolta;
Bármit mondanak a népi gondolat védelmezői, tömegben még a jó emberek is csak állati, rút oldalukat fordítják kifelé, így a tömeg csak az emberi természet gyengeségét és kegyetlenségét mulatja…
Nyehljudov herceg feljegyzéseiből – Uo. 333. Szöllősy Klára;
Egyenlőség a törvény előtt? De hiszen az emberek élete nem a törvény hozás szférájában folyik le! Legfeljebb egy ezredrésze esik a törvény alá, a többi ezen kívül fekszik, erkölcs, szokás, társadalom szférájában.
Bár megtanulná végre az emberiség, hogy ne elmélkedjék és ne ítélkezzék szigorúan és határozottan, ne akarjon választ adni olyan kérdésekre, melyek csupán azért adattak fel neki, hogy mindörökre kérdések maradjanak!
Uo. 335.;
Ki képes rá, hogy értelmével akár csak egy szempillantásra is olyan tökéletesen elszakadjon az élettől, hogy felülről, függetlenül tudja szemlélni?
Uo. 336.;
…csupán egy igazi öröm van a földön: másoknak élni.
Családi boldogság, 2. f. – Uo. 386. Szöllősy Klára;
Ez a nép mindenütt megállja a helyét. Minél jobban ismeri az ember, annál jobban megszereti.
I. m. 3. f. – Uo. 389.;
…a lehetőség, hogy jót tegyünk az emberekkel, akikkel olyan könnyű jót tenni, s akik annyira nem szoktak hozzá a jóhoz; azután a munka, olyan munka, amely látszólag eredménnyel jár; azután pihenés, a természet, könyv, muzsika … ebben áll az én boldogságom, ennél többről sosem álmodtam.
I. m. 5. f. – Uo. 405.;
A jónak ellensége a jobb.
I. m. 6. f. – Uo. 413.;
Megsérteni és megalázni egy asszonyt, aki semmit sem vétett. Ebben áll a férj hatalma…
I. m. 7. f. – Uo. 425.;
Az ember sohasem olyan önző, mint az emelkedett lelkesedés pillanataiban. Olyankor úgy érzi, hogy nincs a világon nála nagyszerűbb és érdekesebb.
Kozákok, 1. f. – Uo. 447. Szöllősy Klára;
Hát érdemes-e, hogy az ember magának éljen … amikor minden pillanatban meghalhat, meghalhat, anélkül hogy jót cselekedett volna. és úgy, hogy senki sem tud róla?
I. m. 20. f. – Uo. 514.;
A boldogság: egynek lenni a természettel…
I. m. 33. f. – Uo. 553.;
Az önfeláldozás badarság, képtelenség. Csak büszkeség, menekvés a megérdemelt boldogtalanságból, menekvés az idegen boldogság irigyléséből.
Uo. 556.;
Az Istenhez imádkozni kell, de a parthoz evezni.
Az „Új ábécé” meséi – Uo. 638. Mándy Stefánia;
Ha mindenki csak a meggyőződése alapján harcolna, akkor nem lenne háború.
Háború és béke I. k. 1. r. 5. f. – Európa, Bp., 1963. I. köt. 38. Makai Imre;
A legjobb, legbarátibb, legközvetlenebb kapcsolatokban is szükség van a hízelgésre és a dicséretre, amint a keréknek szüksége van kocsikenőcsre, hogy jól forogjon.
I. m. 6. f. – Uo. 44.;
…az emberi bűnöknek csupán két forrása van: a tétlenség meg a babona, és … csak két erény van: a tevékenység meg az értelem.
I. m. 22. f. – Uo. 125.;
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van…
I. m. 2. k. 2. r. 3. f. – Uo. II. köt. 95.;
Csak úgy élni, hogy ne tegyünk rosszat … az kevés. Most, amikor másokért élek … csak most ébredtem rá, mi teszi igazán boldoggá az életet.
I. m. 11. f. – Uo. 132.;
A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
I. m. 3. r. 7. f. – Uo. 205.;
…nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
Uo. 206.;
Hagyjuk a holtaknak, hogy eltemessék a holtakat, és éljünk, amíg élünk, és legyünk boldogok.
Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog legyen az ember.
I. m. 19. f. – Uo. 250.;
Az ember tudatosan él önmagának, de tudattalan eszközül szolgál az emberiség történelmi céljainak eléréséhez. A végrehajtott cselekedet visszavonhatatlan, és hatása, ha időben egybeesik millió más ember cselekedetével, történelmi jelentőségre tesz szert.
I. m. 3. k. 1. r. 1. f. – Uo. III. köt. 10.;
Egy kedves emberünket szerethetjük emberi szeretettel is, de ellenségünket csakis isteni szeretettel szerethetjük.
I. m. 3. r. 32. f. – Uo. 450.;
…a boldogtalanság sohasem a nélkülözésből, hanem a nagy bőségből ered.
…van határa a szenvedésnek, és van határa a szabadságnak … ez a két határ nagyon közel esik egymáshoz.
I. m. 4. k. 3. r. 12. f. – Uo. IV. köt. 185.;
Nincs nagyság ott, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság.
I. m. 18. f. – Uo. 200.;
A tiszta és teljes bánat éppúgy lehetetlen, mint a tiszta és teljes öröm.
I. m. 4. r. 1. f. – Uo. 208.;
Ha két ember összevész, mindig mind a kettő hibás.
I. m. 17. f. – Uo. 265.;
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
I. m. Epilógus, 1. r. 9. f. – Uo. 315.;
Ha a becstelen emberek kapcsolatba lépnek egymással, és nagy erőt alkotnak, akkor a becsületes embereknek is csupán ugyanezt kell tenniük.
I. m. 16. f. – Uo. 350.;
A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
Anna Karenina, 1. r. 1. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. I. köt. 5. Németh László;
Féltékenykedni annyi, mint megalázni magamat és őt.
I. m. 2. r. 8. f. – Uo. 160.;
Semmiféle tevékenységünk sem lehet elég állandó, ha egyéni érdekünkben nincs meg a gyökere.
I. m. 3. r. 3. f. – Uo. 276.;
Ha szeretünk az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom hogy, legyen.
I . m. 6. r. 18. f. – Uo. II. köt. 200.;
A fő az, hogy az embernek, mialatt dolgozik, meglegyen a föltétlen meggyőződése, hogy amit csinál, nem hal meg vele, lesz utódja.
I. m. 21. f. – Uo. 215.;
Ahhoz, hogy a házaséletben kezdeni lehessen valamit, a házastársak közt vagy teljes meghasonlásra, vagy szerelmes egyetértésre van szükség. Ha a házastársak viszonya bizonytalan, sem így nincs, sem úgy, nem lehet semmihez kezdeni.
I. m. 7. r. 23. f. – Uo. 338.;
A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
I. m. 24. f. – Uo. 343.;
…ahol a szeretet véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.
I .m. 30. f. – Uo. 365.;
Nem tudva, mi vagyok, s miért vagyok itt, lehetetlen élnem. Ezt pedig nem tudhatom; következésképp lehetetlen élnem… De … élt tovább.
I . m. 8. r. 9. f. – Uo. 393.;
Ha a jónak oka van, már nem jó, ha következménye, jutalma – akkor sem jó. A jó tehát kívül van az okok és következmények láncán.
I. m. 15. f. – Uo. 400.;
…a népben mind g megvan sorsának tudata.
I. m. 15. f. – Uo. 412.;
Igen, ha számtani úton akarod a nép lelkét megismerni, akkor persze nagyon nehéz hozzáférni … de van erre más út is. A levegőben van, érzi az ember szíve.
I. m. 16. f. – Uo. 413.;
…nincs olyan semmirekellő, aki ha keres, nem talál, bizonyos szempontból, magánál is komiszabb semmirekellőket…
Kreutzer szonáta. 10. f. – Regények és elbeszélések. Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1956. II. köt. 241. Németh László;
Ha nincs semmi célja, ha az élet csak azért adatott, hogy éljünk, akkor nincs miért élni.
A szenvedélyek közül a legerősebb, a leggonoszabb és legmakacsabb a nemiség, a testi szerelem, és épp ezért, ha a szenvedélyek s közülük a legutolsó, a legerősebb, a testi szerelem megsemmisül: a prófécia betelik, az emberek eggyé forrnak, az emberiség elérte célját, nincs miért élnie tovább.
I. m. 11. f. – Uo. 244.;
A nemi szenvedély, akárhogy lenne is berendezve, valami rossz, szörnyű rossz, amely ellen harcolni kell, nem pedig szítani, mint nálunk.
Uo. 245.;
Az erkölcsi törvény … maga torolja meg magát, ha megszegik.
I. m. 12. f. – Uo. 246.;
…ahhoz, hogy rabszolgaság ne legyen, az kell, hogy az emberek ne kívánják mások kényszerű munkáját felhasználni, sőt ezt bűnnek vagy szégyennek tartsák.
…a nő rabszolgasága épp az, hogy az emberek azt óhajtják, s igen helyesnek is tartják, hogy őt az élvezet eszközéül használják fel.
I. m. 14. f. – Uo. 251.;
…a nő feladata: érteni az elbűvöléshez… A hajadont életben a választáshoz van szükség rá, a házasságban – hogy uralkodhasson az urán.
Uo. 252.;
…az ember menekvése s büntetése, hogy amikor helytelenül él, el tudja ködösíteni, úgyhogy nem látja helyzete nyomorúságát.
I. m. 17. f. – Uo. 258.;
Városon az ember száz évet is elélhet, s nem veszi észre, hogy rég meghalt s elrothadt.
I. m. 18. f. – Uo. 259.;
Vagy mesterségesen szabadulunk meg a gyerektől, vagy úgy nézünk rá, mint szerencsétlenségre, a vigyázatlanság következményére, ami még ocsmányabb.
Uo. 260.;
Ha az ember a mi szokott életünkben nem hiú, nincs miért élnie.
I. m. 23. f. – Uo. 272.;
A zene egy csapásra, közvetlenül visz át abba a lelkiállapotba, amelyben az volt, aki a zenét írta.
…meg lehet azt engedni, hogy bárki, aki akarja, egy másik embert, sokakat hipnotizálhasson, aztán azt csinálja velük amit akar?
Uo. 274.;
…semmiben nem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.
Feltámadás. I. r. 26. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1954. 85. Szöllősy Klára;
Nincs nagyobb hiba, mint beismerni, hogy az ember rosszkedvű.
I. m. 27. f. – Uo. 90.;
Az olyan ember, akit a sors és a maga bűne-botlása bizonyos – akármilyen ferde és aljas – helyzetbe hoz, olyan világnézetet alakít ki magának, amelynek segítségével helyzetét jónak és tiszteletreméltónak láthatja.
I. m. 44. f. – Uo. 137.;
Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad.
I. m. 59. f. – Uo. 175.;
A föld nem lehet magántulajdon, nem képezheti adásvétel tárgyát, éppoly kevéssé, mint a víz, a levegő, a napfény. Mindenkinek egyformán joga van a földhöz és mindazokhoz a javakhoz, amelyeket a föld az embernek juttat.
I. m. 2. r. 6. f. – Uo. 197.;
Bűnnek tartom a földtulajdont.
I. m. 9. f. – Uo. 207.;
…a boltosok nyilván abban a szent meggyőződésben éltek, hogy buzgalmuk, mellyel az árujukban járatlan vevőket becsapják, nem vétkes, hanem nagyon is hasznos foglalkozás.
I. m. 10. f. – Uo. 212.;
…mi sem lenne könnyebb, mint akármelyikünket ebben a minutában kiváltságaink elvesztésére és nem túlságosan távol eső vidékre való száműzésre ítélni.
I. m. 11. f. – Uo. 215.;
…a bíráskodásnak semmi értelme, ha a bíró önkényesen alkalmazhatja vagy nem alkalmazhatja a törvényt…
Uo. 216.;
Milyen sokan vannak, milyen szörnyű sokan, és milyen jól táplált mind, milyen tiszta az ingük és körmük, milyen fényes a cipőjük vajon ki csinálja mindezt?
I. m. 18. f. – Uo. 240.;
Az aljas tettet az ember esetleg nem követi el vagy megbánhatja, de az aljas gondolatok szülik az aljas tetteket. Az egyik aljas tett csupán egyengeti az utat a következő számára, de az aljas gondolatok ellen állhatatlanul ragadják az embert ezen az úton.
I. m. 25. f. – Uo. 262.;
Undorító az állatiasság az emberben … amikor ez az állatiasság az esztétikum látszatában, az álköltőiség burkában jelenik meg, és hódolatot követel, akkor mindenestől belesüppedsz, és az állatit istenítve már nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. És akkor minden elveszett.
I. m. 28. f. – Uo. 275.;
Igen, az egyetlen hely, amely ma Oroszországban becsületes emberhez méltó: a börtön!
I. m. 29. f. – Uo. 276.;
Az élet csak azt az egyet követeli, hogy mindannyian tegyük meg, ami kötelességünk.
I. m. 32. f. – Uo. 287.;
A bíróság célja csupán annyi, hogy a társadalmat változatlanul megtartsa jelenlegi állapotában; e cél érdekében egyaránt üldözi és bünteti mindazokat, akik az átlagosnál magasabb színvonalon állnak, és fel akarják emelni erre a színvonalra az egész társadalmat – ezek az úgynevezett politikai bűnösök –, és azokat, akik az átlagosnál alacsonyabb színvonalon állnak: ezeket nevezik bűnöző alkatúnak.
I. m. 33. f. – Uo. 292.;
A börtönök nem biztosítják nyugalmunkat, mert a foglyok nem ülnek benn örökké, hanem kiengedik őket. Épp ellenkezőleg: ezek az intézmények a romlottság és az elkeseredettség végletébe kergetik az embereket, tehát csak fokozzák a veszélyt.
A börtönrendszert nem lehet tökéletesíteni. A tökéletesített börtönök többe kerülnének, mint amennyit népoktatásra költ az állam, és újabb terheket raknának megint csak a nép vállára.
Uo. 293.;
Abban a pillanatban, amikor ki lehet jelenteni, hogy a világon bármi előbbre való az emberiesség érzésénél, akár csak egy órára, akár csak egyetlen, kivételes esetben. – akkor már nincs az a bűn, amelyet ne követhetnénk el embertársaink ellen úgy, hogy még csak bűnösnek sem érezzük magunkat.
I. m. 40. f. – Uo. 316.;
Van egy állami szolgálatnak nevezett rendszer, amelyen belül úgy lehet bánni az emberekkel, mint a tárgyakkal, mindennemű emberi, felebaráti érzés nélkül.
Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt … akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.
Uo. 318.;
Minden ember részben a maga elgondolásai szerint él, részben mások elgondolásai szerint. A különbség az emberek között főképpen abban áll, hogy valaki mennyiben követi a saját, s mennyiben a mások elgondolásait.
I. m. 3. r. 4. f. – Uo. 333.;
Mindent meg kell tennünk a tömegekért, semmit sem szabad várnunk tőlük; a tömegek tevékenységünk tárgyát, objektumát alkotják, de nem lehetnek munkatársaink addig. amíg olyan tehetetlenek, mint most.
I. m. 14. f. – Uo. 359.;
Egészen más tudni, hogy valahol messze egyes emberek kínozzák embertársaikat, s mindenféle züllesztő befolyásnak, embertelen megaláztatásnak és szenvedésnek vetik alá őket, és megint más három hónapon át szüntelenül maga előtt látni ezt a züllesztést, megalázást és gyötrelmet.
I. m. 19. f. – Uo. 369.;
…az emberevés nem a tajgában kezdődik, hanem a minisztériumokban, az ügyosztályokban és bizottságokban – a tajgában csupán végződik.
Uo. 372.;
Mit lehetne tenni, hogy … a hivatalnokoknak biztosítsuk a fizetésüket, sőt még külön jutalmat is adjunk nekik azért, hogy ne tegyék mindazt, amit tesznek?
Uo. 373.;
Sokféle a hit, de egy a lélek. Benned, bennem, őbennük. Szóval, higgyen ki-ki a maga lelkének, és akkor mind egyet fogunk hinni. Legyen mindenki magamagának, és mind egyesülni fogunk.
I. m. 21. f. – Uo. 377.;
Légy a magad parancsolója. akkor nincs szükség parancsnokra.
I. m. 27. f. – Uo. 393.;
…meg kell bocsátani, mindig, mindenkinek, megszámlálhatatlan sokszor, mert nincsen olyan közöttünk, aki maga ne volna bűnös , és így másokat büntethetne vagy megjavíthatna.
I. m. 28. f. – Uo. 397.;
…a társadalom, a rend nem azért áll fenn, mert vannak … törvényesített bűnösök, akik mások felett ítélkeznek, és másokat büntetnek, hanem azért, mert az emberek a sok romlasztó, züllesztő befolyás ellenére is szánják és szeretik egymást.
Uo. 398.;
Keressétek isten országát és az ő igazságát, és a többi megadatik néktek. Mi pedig a többit keressük, és nyilvánvalóan nem találjuk.
Uo. 399.
