TURGENYEV, IVAN SZERGEJEVICS (1818–1883) orosz elbeszélő
TURGENYEV, IVAN SZERGEJEVICS (1818–1883) orosz elbeszélő
Vannak elérzékenyítő helyzetek, melyekből mégis szeret minél előbb kikerülni az ember.
Apák és fiúk. 5. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp. 1954. 21. Áprili Lajos;
A nihilista olyan ember, aki nem hajt fejet semmiféle tekintély előtt, aki nem fogad el hitre semmiféle princípiumot, bármilyen tisztelet bástyázza is körül.
Uo. 22.;
Az olyan ember, aki az egész életét feltette egy nő szerelmének a kártyájára, s amikor elütik a kártyáját, annyira elernyed, és úgy elhagyja magát, hogy mindenre alkalmatlanná válik, az olyan ember – nem férfi, hanem hím.
Mindenkinek önmagát kell nevelnie.
I. m. 7. f. – Uo. 30.;
Van-e varázslatosabb szépség a világon, mint egy szép, fiatal anya, akinek egy egészséges gyermek van a karján?
I. m. 8. f. – Uo. 33.;
A természet nem templom, hanem műhely, és az ember munkás benne.
I. m. 9. f. – Uo. 38.;
Az vezet a cselekvésben, amit hasznosnak ismerünk el… A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk.
I. m. 10. f. – Uo. 43.;
Rabolunk, mert erő vagyunk … és az erő nem ad számot arról, amit végez.
Uo. 46.;
Komolyan gondolják, hogy egy egész néppel elbánhatnak? Amint ön is tudja, egy kopejkás gyertyától égett le Moszkva.
Uo. 47.;
Elég egyetlen emberpéldány ahhoz, hogy valamennyiről véleményt formálhassunk. Az emberek olyanok, mint a fák az erdőn; nincs olyan botanikus, aki minden egyes nyírfával foglalkoznék.
I. m. 16. f. – 70.;
Az idő (jól tudja mindenki) néha repül, mint a madár, néha mászik, mint a féreg; de az ember akkor szokta legjobban érezni magát, ha észre sem veszi: gyorsan múlik-e vagy lassan.
I .m. 17. f. – Uo. 75.;
A közönségesnek a megjelenése sokszor hasznos tud lenni az életben, gyengíti a túlságosan felajzott húrok feszültségét, kijózanítja az elbizakodott vagy elragadtatott érzéseket azzal, hogy az ízetlenség közeli rokonságára emlékeztet.
I. m. 19. f. – Uo. 89.;
Kis fonalszálon függ minden egyes ember, akármelyik pillanatban megnyílhatik alatta a mélység, s ő még mindenféle kellemetlenségeket eszel ki magának, s így rontja el az életét.
…jobb, ha követ törsz az úton, mint ha megengeded, hogy egy nő, akár csak az ujjad hegyén is uralkodjék.
Uo. 92.;
Elvek egyáltalán nincsenek… De vannak érzések … én a tagadás híve vagyok, mert azt diktálják az érzéseim.
I. m. 21. f. – Uo. 107.;
Annak az embernek az érzésében, aki tudja és ki is mondja, hogy szegény, kell lennie valami különös és sajátságos büszkeségnek.
I. m. 25. f. – Uo. 139.;
…az embernek néha nem árt, ha üstökön ragadja s adott helyzetéből kirántja magát, mint a retket az ágyásból.
Uo. 142.;
…gondtalanul beszélgetnek, nevetgélnek az emberek a gőzhajón. is akárcsak a szárazföldön; de ha a legkisebb menetzavar, a rendtől eltérés legkisebb jele mutatkozik, rögtön kiül valamennyi arcra a különös riadalom, mely az állandó veszedelem állandó bevallásáról tanúskodik.
Uo. 144.;
Akármilyen szenvedélyes, bűnös lázadó volt is a szív, mely eltűnt a sírban, a halmán növő virágok nyugtalanság nélkül néznek reánk ártatlan szemükkel; nem csak az örök nyugalomról beszélnek nekünk, a „közömbös” természet nagy nyugalmáról; az örök megbékélésről és a véghetetlen életről is beszélnek.
I m. 28. f. (befejező sorok) – Uo. 166.
