VERES PÉTER (1897–1970) politikus, író | Kristó Nagy István: Gondolattár

VERES PÉTER (1897–1970) politikus, író

Föld, kenyér, szabadság, kultúra, vagyis annyi az egész, hogy a parasztság szeretné végre, ha ez az ország az övé is lenne.

Népfőiskola – A szocialista műveltségről. Kossuth, Bp., 1978. 97.;

…az ember is olyan állat, akit ösztöne ellen nagyon nehéz boldogítani.

A józan ész, az igazi ráció az, amely nem öncélú, hanem az ösztönös élni akarást, a rugalmas életvágyat szolgálja.

A parasztházról – Uo. 112.;

Egy ember élete, igaz, nagyon rövid idő, a történelem pedig – sajnos ritkán vált, de ha vált néha, hosszú időre vált.

…a rongy ember is csakúgy meghal egyszer, mint a jó és becsületes ember. Érdemes akkor rongy embernek lenni?

A magunk dolgáról – Uo. 115.;

Az irodalompolitika még nem irodalom.

Munkásirodalom –Uo. 118.;

Ti csak mosolyogjatok, fáradtan és fölényesen, okosan és cinikusan, mi majd dolgozunk, és építünk új országot, házakat és csatornákat, gyárakat és iskolákat, nevelünk gyerekeket, és játszunk velük a porban, a mezőn meg a vízben és mindenütt. És megsimogatjuk a kezünk nyomán vállig érő búzaszálakat, a tarka borjúk nyakát, a kismalacok rózsás hasát és a lányok csípőjét – mert élni jó, és mi még nem éltünk igazán örömben és szabadságban soha.

Szellemi válság? – Uo. 129.;

…aki mindenáron klasszikus akar lenni, az csak eklektikus lesz…

A népi demokrácia művészetpolitikájáról – Uo. 137.;

Ha valamely eszme valakinek nem élménye, ne erőltesse. Egyénileg megélt vagy meg nem élt élményeit nem helyettesítheti és nem pótolhatja mások társas élményeivel, még műélményeivel sem, mert ebből nem művek, hanem csak nyomorult szolgalelkű fecsegés és szociális giccs születhetik.

Uo. 142.;

…más dolog a „közönség”, és megint más a „közösség”.

A népművelés – Uo. 207.;

Ha az univerzális és túlvilágra tekintő kereszténységnek meg kellett tanulnia a népek nyelvén szólni és énekelni, a szocializmusnak, amely a „szocialista tartalom, nemzeti forma” elvén épül, még inkább tudnia kell ezt.

Uo. 213.;

…inkább semmit, mint rosszat!

Szocialista népkultúra vagy szórakoztatóipar? – Uo. 219.;

A Múzsa nem alkalmas utcalánynak…

Még egyszer a népkultúráról szólva – Uo. 226.;

Olyan buta disznó még a demokráciában sincs, amelyik a kés alá kívánkozna. Az ún. „halálvágy” lehet freudi tétel, de nem disznótulajdonság.

Uo. 227.;

…a tréfa is lehet realista…

…annak, aki egy nép írója, művésze, tréfacsinálója akar lenni, sok mindent kell ismernie, de három dolgot okvetlenül: az eget, a földet és a népet.

Uo. 228.;

Vigyáznunk kell, hogy holnapi ember mivolta tegnapi önmaga legyen, de magasabb szinten.

Uo. 234.;

…a szép mindig érdekes, de az érdekes nem mindig szép…

A Dózsa György szoborpályázaton – Uo. 240.;

…nem lehet olyan társadalmat sem elképzelni, amelyben nincsen fegyelem, amely úgy értelmezi a demokráciát, hogy például a gyerek azt csinálhat, amit akar. Végeredményben a gyerekek a legkisebb ellenállás irányában haladva, csupán az élvezetekre, a kellemes dolgokra kívánkoznak, holott az élvezetért és a kellemességekért előbb meg kell dolgozni. Ez az örök ábécéje a munkának.

Üzenet az ifjúsághoz – Uo. 242.;

…akinek vezetnie kell a többi embert, annak bölcsességre és olyan ismerettárra van szüksége, amelyet a saját élettapasztalatából megszerezni nemigen tud, hanem tanulnia is kell hozzá.

Uo. 243.;

…aki nem akar gyermekeket nevelni, mi köze annak a mi jövendőnkhöz?

…a gyermeki ítélkezést nem lehet megtéveszteni: akit a sereg ítél legkülönbnek, az a legkülönb a gyermekek szemében.

A nevelést semmi nem helyettesítheti – Uo. 247.;

…ha egy emberi közösség, egy nemzet vagy akár egy harcos osztály elvesztette a lelkét, ízlését és öntudatát, kész préda az erősebb számára.

Művészet az ágyban – Uo. 253.;

Az író nem olyanfajta „népzenész”, aki mindenkinek a fülébe éppen a kedves nótáját húzza, hanem inkább felfedező zeneszerző, aki azt a dalt írja meg, vagy szeretné megírni, amelyet még senki nem tud, mert ott szunnyadt eddig az emberi lélek és az emberi ösztönök mélyeiben.

Az irodalom és az olvasó – Uo. 256.;

Igaz, hogy a film, még a legostobább és legrosszabbul megcsinált film is, sokszorta több emberhez szól egy időben, mint a könyv. De jó volna már végre megtanulni, hogy a sokáig élő könyv az időben behozza ezt a hátrányt, mert az évek, esetleg évtizedek és évszázadok során százezrek és milliók nevelődnek rajta.

Nagyon régi törvény, hogy a széles nagyközönség, ha már mai regényeket olvas is, de verseket csak tegnapiakat olvas.

Levél a Szabad Néphez – Uo. 261.;

Nagyon sokan még az igazi jóról se hiszik el, hogy az csakugyan jó, mert hozzászoktak, hogy amit dicsérnek, az csak rossz lehet.

Hozzászólás – Uo. 264.;

Az unatkozó bíró rossz bíró, ha megfeszül, se tud igazán igazságos lenni.

Emocionalizmus - Uo. 275.;

Egy milliós nagyváros repülőgépről nézve nem ád annyi látnivalót, mint egy mezei hangyaboly guggolásközelből.

Ahogy én látom, a modern nő rabsága – divatrabsága – már túlment az elégen. A mai civilizált nőnek, aki belekerül ebbe a sodorba, a saját magához való esztétikai érzéke már ki se fejlődhet. Nem válhatik a saját magához való egyéniséggé, mert a tegnapi divatban, még ha akármennyire jól állott is neki, meg ha akármennyire szép, bájos és „hódító” volt is benne, nem mehet az emberek elé. S éppen a tegnapiban nem mehet, pedig éppen a tegnapiak nem nyűhettek még el mert a tegnapi divat, ma, majdnem mindig nevetséges.

Uo. 278.;

…tegyük fel – a tréfa túlzásjogával élve –, hogy az ifjúságnak most és mindenkor természetes tulajdonsága, hogy – hol kevesebben, hol többen – „hülyék”-nek tekintsék az öregeket (legfeljebb a múltban ezt nem merték mondani), de a felnőtteknek meg ugyanilyen természetes kötelességük, hogy ebbe azért, csak úgy első szóra, ne nyugodjanak bele, hanem tartsák erősen a gyeplőt – a családban, iskolában, üzemben, országban –, legalább addig – mindig addig –, amíg az ő ifjaikat is le nem hülyézik az utánuk következő még ifjabbak. Ez is a természet törvénye, legalábbis az emberfajra nézve.

Iskola és irodalom – Uo. 293.;

…intelligenciát, megbízhatóságot, technikai találékonyságot, általában szellemi-értelmi képességeket kell eladnunk, hogy cserébe nyersanyagot és újabb energiát hozhassunk be a folyamatos termeléshez, ami a mi esetünkben egyszerűen megélhetést jelent.

Olvasás-népművelés és ami belőle következik – Uo. 301.;

Nem az embereket-gyermekeket kell … kiirtani-ritkítani, hanem a földből kell kihozni, ami benne van.

…az emberi képességek dolgában, az értelmiekben is, az erkölcsiekben is, sokkal nagyobb különbségek vannak az egyes állampolgárok között, mint ahogy a szocialista forradalom előtt hittük.

Uo. 303.;

A technikai fogékonyság nem mindig jár együtt a filozófiai és a művészeti fogékonysággal. Vannak kitűnő emberek, akik a dolgokkal és a tárgyakkal tudnak „beszélni”, de az írókkal nem.

Uo. 306.;

…minden eddigi haladásban, amit az ember elért, s abban is, amit a jövőben elérhet, a munka az alap, de a gondolkodás a termékenyítő és továbbvivő erő.

Uo. 307.;

Aki jól ismeri a saját népének a karakterét, jobban eligazodik történelmében.

Néprajz-népismeret – Uo. 312.;

…„adjátok meg a császárnak, ami a császáré” … de elégedjen is meg vele.

Uo. 318.;

Mi most átmeneti korszakban élünk, félúton-formán vagyunk a szocializmus felé. Az emberek már társasan dolgoznak, de nem társasan élnek, és nem közösségben gondolkoznak…

Uo. 323.;

…ha az ember még 60–70 közt se lesz ironikus, akkor mikor legyen?

Író-olvasó találkozók – Uo. 326.;

…a legegyszerűbb embereknek csak a legérettebb írók tudnak írni.

…olyan olcsó az újság, hogy ennél olcsóbb csomagolópapírt sehol sem adnak.

Uo. 332.;

…amennyire igaz, hogy messianizmus nélkül nem lehet győzni, éppannyira igaz, hogy a messianisták csalódottakká szoktak válni a győzelem után.

Reakciós feleletet mindig könnyebb a bajokra adni, mint előrevivőt…

Uo. 335.;

…a társadalmi kapaszkodó útján, és erre most már az egész paraszti társadalom rákerült, mindig mindenki csak a közvetlenül előtte levő és elérhetőnek vélt, illetve valóban elérhető lépcsőfokot látja.

…az egészséges haladás mindig realista: számot vet a „maradiság” (itt nem reakció, hanem a tegnapi életeszmény és ízlés maradványa) tényezőivel is.

Lakáseszmény–életeszmény – Uo. 345.;

Egy sereg együtt dolgozó ember még nem okvetlen közösség. Azzá csak a szellem, a lélek, a gondolkozás és az ízlés, együttvéve az „erkölcsi kohézió” teszi.

…dialektikus gondolkozásra nemcsak addig van szükségünk, amíg a hatalomért harcolunk, hanem azután is mindig, sőt mindig jobban-jobban.

Kispolgáriság? – még egyszer – Uo. 362.;

Ha az igazi valóság hallgat, s helyette a látszatok beszélnek, akkor a születű, új ellentmondások nem demonstrálják önmagukat, csak majd akkor, amikor vagy robbanássá, vagy legalábbis nyilvánvaló közbajjá nőnek.

Uo. 363.;

…az egyéni és közösségi célok egysége, de nem a naivan értelmezett „harmóniája”, hanem inkább a dialektikus feszültsége szolgálja legjobban az emberi nem önfenntartását és azon belül azt az elérhető jó közérzetet, amit én a „boldogság” helyett szívesebben írok le.

Uo. 368.;

Az összes állampolgárok pénzén fenntartott kulturális intézmények nem szolgálhatják egyedül és kizárólag az állampolgárok nem is jelentékeny kisebbségének az ízlését és igényeit.

Uo. 371.;

Nagyon nehéz nem úrnak lenni, ha az embernek erre alkalma és lehetősége, pláne ha még hozzá kocsija vagy gépkocsija is van.

Uo. 372.;

…előbbre valónak tartanám, hogy minden embernek egészséges lakása legyen, és hogy a családos emberek ne az életszínvonaluk rovására neveljék fel a gyermekeiket, a holnap munkásait, mint azt, hogy több százezer embernek már autója legyen ugyanakkor, amikor a többi milliók a vonatokon, villamosokon tapossák egymást…

Kispolgáriság? – harmadszor – Uo. 376.;

…a szocialista életrendet bizony-bizony „konformista” emberekkel is építeni kell, mert kevés még a világnézetileg kiforrott és minden körülmények közt talpon álló szocialista.

Uo. 377.;

…alkalmazni kell, ahol semmi más nem használ, a szigort is. Ha már csak „létszigor” formájában is. A rongyembernek, a cinikusnak, a trehánynak, a lopósnak, „lógósnak” meg kell értenie, hogy csak az eszik, aki dolgozik, és annyit eszik, amennyit termel…

Az „élvezetvallás” nem fér össze a szocializmussal.

A munka és a munkás – Uo. 386.;

Naivitás azt hinni, hogy megárt a gyermekeknek a jól adagolt munka. Nem kerül több fáradságba, mint a sport vagy az egész napon át hajszolt rendetlen focizás, avagy éppen a vagánykodással járó csavargás, ami közben ételük, italuk is rendetlen lesz, mert egész napon át nem esznek meleg ételt, hisz apu, anyu úgy sincs otthon.

A nagyapa gondjaiból – Uo. 392.;

Értelmes fiatalember és jóravaló lány – s csak ilyen érdemelheti meg a közösség gondoskodását – egy pillanatig sem felejtkezhetik el róla, hogy életének egyharmadát, különösen a főiskolát végzettek esetében, teljesen a szülők és a társadalom kenyerén töltötte el. S hogy majd azon fogja eltölteni mint nyugdíjas, az utolsó negyedét-ötödét is.

Uo. 393.;

…ha a jónak nincs vonzása, a rossznak viszont sikere van, az átlagemberek egy része utánamegy a rossznak is.

Uo. 395.;

A történelem a maga törvényei szerint, a dialektikus ellentmondások útján megy tovább, de az a szellem, amely úgy szakad el tőle, hogy félreáll vagy nagyigényűen föléje emelkedik, nem hathat rá, tehát nem is változtathat rajta.

Elit értelmiség és „egyszerű emberek” – Uo. 413.;

Az élet harcolni fog önmagáért, még a kifinomult ésszel szemben is, ha úgy muszáj. Sok útja-módja van ennek a világűrutazás vágyától a megfelelő korban ellenállhatatlannak látszódó női csípőig.

Uo. 402.;

Az író – a művész – nagy próbája, hogy a nem értelemmel élő lényeket is meg tudja-e érteni, és ki tudja-e fejezni.

…igazán jól mulatni csak közösségben lehet.

Kérdések a jövendőhöz – Uo. 401.;

…körülbelül minden emberi közösség (minden nemzet) megszüli a saját vezetéséhez szükséges tehetséges embereket, de jaj annak az emberi közösségnek, ahol ezek rangbeli, vagyonbeli és műveltségbeli akadályok miatt nem juthatnak a megfelelő helyekre, vagyis ha a képességeik a közösség javára nem realizálódhatnak.

Továbbtanulás és szelekció – Uo. 415.;

…hiába van tele jó szándékkal, s hiába törekedik nagyobb haladásra és a világszínvonal felé az államvezetés, ha a közösségben nincs elegendő olyan ember, aki azonnal megérti az intenciókat, és teljes erővel rákapcsol, sőt azt is tudja, mit kell csinálni.

Uo. 417.;

…mennél bonyolultabb a világ és az emberi társadalom szerkezete, annál többször keletkezhetik benne „rövidzárlat”.

Humán értelmiség? – Uo. 421.;

A szellemi munka akkor is közösségi szolgálat, ha maga az egyes értelmiségi individualista volna is.

Uo. 424.;

…az édesanyánkról, a szívbéli kedvesünkről és a hazánkról sem vicceket, sem frázisokat nem illik mondani…

Új mezei értelmiség – Uo. 427.;

…a becsülettörvény … azt diktálja: „ha nem állsz helyt, rongy ember vagy.”

Uo. 429.;

…megdögölni lehet, de rongy emberré válni nem lehet.

(Rádiónyilatkozat) – Uo. 442.;

71.…amikor valamely korszakban valamely tettet, cselekedetet végre kell hajtani, azt éppen akkor és nem máskor kell végrehajtani.

Uo. 443.

Én nem mehetek el innen soha-sehová,
nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom,
nincs pénzes barátom,
millió sárbaragadt paraszt a szomszédom,
ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre.

Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e, mint
másoké,
nem tudom, nem is keresem:
…
a mások szép és gazdag földjét én hát nem
irigylem.

…
gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek
a felhők közé,
nincsen más számomra, mint emésztő töprengés,
forró vágyak és kemény akarat:
ide kell hoznunk a nagyvilágot,
ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó
ami kellemes és amit érdemes.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem