VERHAEREN, ÉMILE (1855–1916) flamand származású, francia nyelven író belga költő
lüktet a síkokon, tengeren, hegy ölén,
ott feszül mindenütt, s szerte a föld szinén
a világ népeit egy láncba fűzi össze…
magasodtok föl, úgy húztok át az időn,
s a hasznos győzelem álma borít be fénybe:
zömök törzsek, kemény, pontos mozdulatok,
megfeszülő, futó, torpanó alakok,
dicsőség és hősiség mennyi nagy, büszke képe
él rólatok tragikusan szívembe vésve!
hős mozdulat, ha árnyba vész, ha fénybe ring,
mindig munkás karok, s kezek nem lankadóak,
kezek s karok, melyek egymásba kulcsolódnak,
hogy emberi erőnk s egységünk jegyeit
rányomják mégis a megfékezet világra,
s újjászülessen a hely, tenger, sík lapálya
az ő akaratuk szerint!