VERLAINE, PAUL (1844–1896) francia költő
VERLAINE, PAUL (1844–1896) francia költő
Nem kell, csak az Árnyalat tehát,
nem szín, csak az Árnyalat lebegve,
csak az Árnyalat árnyalhat egybe
ábrándokat s kürtöt-fuvolát.
nem szín, csak az Árnyalat lebegve,
csak az Árnyalat árnyalhat egybe
ábrándokat s kürtöt-fuvolát.
Ars poetica – Égövek, ábrák, csillagok. (Vál. és szerk.: Rónay György.) Európa, Bp., 1965., 467. Rónay György;
Zenét még, újra, szüntelenül!
Versed legyen az a rebbenés, mely
szálló lélekből halk leheléssel
más ég s szerelem felé repül.
Versed legyen az a rebbenés, mely
szálló lélekből halk leheléssel
más ég s szerelem felé repül.
Uo. 468.;
…nőnél s férfinál jobb és különb az állat:
e korban, mely dac és gonosz kétszinüség,
ő az alázatos, munkás egyszerüség.
e korban, mely dac és gonosz kétszinüség,
ő az alázatos, munkás egyszerüség.
Példázatok – Szabó Lőrinc. Örök barátaink. I–II. Szépirodalmi, Bp., 1958. I. köt. 642. Szabó Lőrinc;
Emlékezem, emlékezem,
s csak ettől szép az életem.
s csak ettől szép az életem.
Streets I. – Uo. II. köt. 342.;
Az az igazi bánat,
hogy nem tudom: szivem,
bár jóra-rosszra fáradt,
mért gyötri annyi bánat.
hogy nem tudom: szivem,
bár jóra-rosszra fáradt,
mért gyötri annyi bánat.
Szívemben könnyezik – Uo. 766.
A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma:
jönnek a szőke és roppant barbárhadak.
jönnek a szőke és roppant barbárhadak.
Csak egy kis csacska vers maradt: tűzbe vetik;
csak egy rabszolga, ki járja a maga útját;
csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!
csak egy rabszolga, ki járja a maga útját;
csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!
