VESTDIJK, SIMON (1898–1971) holland költő és regényíró
Ha az ember sokszor találkozott már ugyanazzal a személlyel, rendszerint annyi különböző benyomása van róla, hogy a tulajdonképpeni, az igazi arc – ha ilyesmi egyáltalán létezik – csak fokozatosan mutatkozik meg figyelő szeme előtt, mintha egy hevesen hullámzó tó vizében tükröződne, amely tele van megtört fényekkel, s csak hetek vagy hónapok múlva csitul el.
A rum szigete, 14. f. – Európa, Bp., 1978. 351. Szondi Béla;
A csalódás elkerülhetetlen, ha egy álmot tüzetesen vizsgálhatunk, a végén a legtöbb ember menekül tőle, és csalást emleget. De ez hiba; az embernek legyen bátorsága – vagy ravaszsága –, hogy még közelebb lépjen hozzá, szükség esetén az orrát is beledugja a csodába. Akkor egy csapásra megváltozik minden. A valóság, a leleplezett valóság más oldalról vagy belülről nézve újból romantikus lesz.
I. m.. 15. f. – Uo. 375.;
Mit teszünk, ha valaki erőnek erejével vízbe akar fulladni? Megpróbáljuk kiverni a fejéből, rámutatunk a sok szépre, amit az élet nyújt, a föld javaira, és ha mégis beugrik, utánadobunk egy kötelet vagy mentőövet. De semmi esetre sem mutatunk neki olyan helyeket, ahol víz van.
…ha valaki nem okos, nincs értelme, hogy okos kérdéseket tegyünk fel neki.
Vannak emberi kapcsolatok … amelyek szokatlannak, sőt visszataszítónak tűnnek fel, pedig csak a mérhetetlen nagylelkűség következményei.
…az érdeklődés nagyon könnyen átcsap szerelembe egyes asszonyoknál, akik örülnek, ha egyik szerelmes árnyékát harcolni látják a másik eleven valóságával.