VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800–1855) költő, drámaíró, kritikus

Teljes szövegű keresés

VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800–1855) költő, drámaíró, kritikus
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl.
Zalán futása, kezdősorok;
A földhöz minket baj s öröm kötöz…
Kis gyermek halálára.
Legszentebb vallás a haza s emberiség.
Pázmán;
Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,
Téridet országos négy folyam árja szegi;
Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:
Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.
Magyarország címere;
Nem érez, aki érez
Szavakkal mondhatót.
Idához;
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar…
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely…
Itt élned, halnod kell.
…annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért…
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Szózat;
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok…
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon öszekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
A Guttenberg-albumba;
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Az úri hölgyhöz;
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal móddal meg nem árthat
A szeszi.
Minden ember legyen ember
És magyar…
Fóti dal;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Keserű pohár;
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket:
A látni vágyó napba nem tekint…
Egész világ nem a mi birtokunk…
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
A merengőhöz;
Országok rongya! könyvtár a neved.
És mégis – mégis fáradozni kell.
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen…
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Gondolatok a könyvtárban;
Az ember fáj a földnek…
Az emberfaj sárkányfog-vetemény…
Az emberek;
Kis ebédhez nem kell szolga.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja…
A szegény asszony könyve;
Mi a világ nekem, ha nincs hazám?
Emlékkönyvbe;
Lesz még egyszer ünnep a világon…
A vén cigány;
A szerencse vak gyerek…
…a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Sík mezőben hármas út,
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.
Jobb, ha esszük, mint ha ő esz!
A sötétben szikra is világít…
Csongor és Tünde, I. felv.;
Pénz kell-e? izzadj; járj utána s lesz.
Erő az ész is, mert uralkodik…
…ezt a nemtudást nem adnám
Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi.
Oh, miért az észnek nincs fogó keze,
Vagy mért a lélek meg nem fogható?
Költők világa, szép tündérvilág,
Mi kár, hogy álom, gyermeknek való!
…a valóság csalt remény…
…élj, s mozogj, hogy életet ne únj.
Oh szerelem, gyújts utamra csillagot,
S te légy vezérem Tündérhon felé.
Ostobának kedvez a sors,
Úgy beszélik és való.
Oh, az ördög is, ha árva,
Mily bolondúl vész, szegény.
Mert egyenként bírni káros,
Aminek csak hárma jó.
Árva jószág, úgyis elvesz,
Hogy ne vesszen, én viszem.
Akit a ló elragad,
Avval nem lehet beszélni.
I. m. II. felv.;
…mondja bárki,
Hogy leánynak lenni könnyü!
Útját úgy eltérdelik.
Hogy nem képes elszaladni.
I. m. III. felv.;
Jobb szamáron, mint gyalog.
I. m. IV. felv.;
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
…a sötéten túl van a világ
Forrás után a szarvasnő eped,
Nő-társ után a szarvasgím, oroszlán
Mind a kettőnek űzi nyomdokát.
A hangya futkos, apró léptei
Alig mutatnak járást, és halad…
Elérhetetlen vágy az emberé,
Elérhetetlen, tündér, csalfa cél!
Az élni nem tudónak baj, hogy él,
A halhatatlannak baj, hogy halni kell…
Hát ha férfi hűtelen volt,
Olyan ritkaság-e az,
S egy hitetlen szív miatt
Minden férfit kell gyülölni,
És nem inkább kegybe venni?
Légy hatalmas férjeden,
S büntetésűl addig hízlald,
Míg mozogni s enni tud.
A halál nem bűntetése
Annak, aki halni vágy.
I. m. V. felv.;
.Szép halni a hazáért? élni jobb…
…a magyarnak ellensége nincs,
Magán kívül. Magával küzdeni,
Megvíni benne, ami rossz s kivetni,
Ez a magas cél, melyre törni kell.
A fátyol titkai. I. felv.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT