ABODY BÉLA (1931–1990, író)
ABODY BÉLA (1931–1990, író)
Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.
A néző mindig többet akar, mint amennyit ő maga meg tud, vagy meg mer fogalmazni.
Államköltségen államellenes intézményt fenntartani nem lenne célszerű és általában nem is szokásos.
… a magyarázkodás kínos műfaja kizárja a szellemességet.
… ez a mondat: Kerestelek, de nem találtalak – sosem igaz. Ma sem.
… az utódok az elődök kedvenceinek nagyon is átgondolt vagy naiv és szakszerűtlenségből fakadó kinyírásával kezdik uralmukat. Hogy valami újat hozzanak.
Próbálta eltalálni gondolataimat, ami nem volt könnyű, mert nem mindig voltak gondolataim.
Válságba a nagy emberek keverednek. A kis embernek csak a feneke viszket, még akkor is, ha minden látszattal dacolva belehal.
Mindenekelőtt: ne faragjunk magunkról vértanúszobrot! Legkivált abban az országban, ahol oly riasztóan sok volt a valóságos mártír az elmúlt ezer esztendőben …
Nincs használhatatlan ember, de nélkülözhetetlen sem.
- rokonszenves óceániai szertartás: a hulla után köpnek a sírba, hogy így büntessék utoljára vétkeiért …
A személyi kultuszért sosem egy nagyravágyó személy felelős, hanem a „szerkezet”; azok, akik ráveszik egy rossz helyzetre, mesterségesen feltáplálják becsvágyát, gépfegyvert nyomnak a kezébe.
… a humor igenis sorskérdéseket hordoz, mikor hogy; diadalittasan vagy sírva, győztesen vagy vesztesen, fölényesen vagy idegesen!
A divat nem ok, hanem okozat.
Rossz kérdésre nincs jó válasz.
Az úriember módosít a világnézetén, de szokásain soha.
Régi nóta, hogy a nemzedékek feleselnek egymással. A fiatalok türelmetlenkednek és tolakszanak. Az öregek meg irigykednek rájuk, mert nekik már nincs kedvük türelmetlenkedni és tolakodni.
Aki azt állítja, hogy a nehéz időkben a dolgozók mind rajongtak Rákosiért, hazudik.
Aki azt állítja, hogy a nehéz időkben a dolgozók mind gyűlölték Rákosit, hazudik.
Akit meg akarsz ismerni, hámozd ki a legendák öltönyéből! Még jobb módszer: gondold az ellenkezőjét, mint amit fecsegnek róla!
Arcok, képek, önarcképek – Bp., 1985.
