ALLEN, WOODY (1935–, amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró)
ALLEN, WOODY (1935–, amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró)
Miért öl az ember? Az élelemért. És nem csak az élelemért: gyakran az italért is.
… a lélek halhatatlan, és a test elenyészte után is él, de ha a lelkem a testem nélkül létezik, meggyőződésem, hogy minden ruhám lötyögni fog rajtam.
Több modem asztronómus szerint az űr, érdekes módon véges. Ez felettébb vigasztaló gondolat, különösen azok számára, akik mindig elhányják a holmijukat.
Számunkra egy évszázad meglehetősen hosszú időnek tűnik, főként ha tartoznak az embernek. Asztronómiai lépésekkel azonban nem több röpke pillanatnál.
Egy forradalom elkövetéséhez két tényező egyidejű fennforgása szükséges: valaki vagy valami, ami ellen lázadni lehet, és másvalaki, aki odadugja a képét és lázad.
A legnagyobb baj az éhségsztrájkkal az, hogy néhány nap múltán az ember megéhezik …
A tüntetés lényegi eleme, hogy tüntető legyen. Innen a „tüntetés” kifejezés. Ha egy személy otthon, egymagában tüntet, technikai értelemben ez nem tüntetés, hanem merő „idétlenkedés” vagy „szamárság”.
Noha sok fiatal amerikai a könnyű élet igézetében választja a bűn útját, a valóságban a legtöbb bűnöző rendszeresen túlórázik, gyakran légkondicionálás nélküli épületekben.
Cloquet gyűlölte a valóságot, de jól tudta, hogy ez az egyetlen hely, ahol egy jó bifszteket ehet az ember.
A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi szempontból.
Könnyebb két dollárt elverni, mint megtakarítani egyet.
Sokkal inkább, mint valaha, az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik ösvény a kétségbeeséshez és a végső reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk.
Nem vagyok egy bajnok. Rosszak a reflexeim. Egyszer elütött egy autó, amit két pasas tolt.
Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.
Ha a filmem még egy embert szerencsétlenné tesz, nem dolgoztam hiába.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
Bárcsak világos jelet adna nékem az Úr! Mondjuk elhelyezhetne egy nagyobb összeget a nevemre egy svájci bankban.
A szendvics feltalálása. Bp., 1993. Hideg János. Salamon Gábor és Zalotai Melinda /vál. és ford./: Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. Bp., 1990.
