BABITS MIHÁLY (1883–1941, költő)
BABITS MIHÁLY (1883–1941, költő)
Nekünk, szigorú fiataloknak nagyon sommás ítéletünk volt erről az egész korunkbeli költészetről. Nem volt ez a mi szemünkben más, mint üres szónoklat vagy útszéli érzelgés. Egyik oldalon a frázis, másikon a nóta! De a közönség általában el is szokott már attól, hogy a versben mást keressen, mint frázist vagy nótát.
Az ellenség neve: antiintellektualizmus… Az értelmetlen iszonyokba való belenyugvás csak oly korban képzelhető, mely elvesztette hitét az Ész, a Ráció erejében, mely gyógyíthatatlanul vaknak és értelmetlennek látja a világot.
Hazámnak hangja, gyenge bár,
de néma nem vagyok.
de néma nem vagyok.
Minden fordítás csak egy nemzet számára értékes s valóban ajándék a nemzetnek. Akármilyen paradoxonnak hangozzék is – a műfordítás könyv a legmenthetetlenebb magyar könyv.
Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar…
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar…
Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét!
Én katholikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katholikus igazságban!
… egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa…
magát-tépő hazám: Európa…
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó?
Az Isten és az ördög két jó hivatalnok…
Az igazi magas irodalom nem olyan rengeteg, mint gondolná az ember, s aránylag kis bibliotékában össze lehet gyűjteni majdnem minden jelentős alkotását.
Az aranykor mindenképp lejárt már. A kultúránk még él, hellenisztikusan vagy bizantinikusan, s mintegy automata módjára; de az i ifjúságot nem érdekli többé…
Az ezüstkor hősibb az aranynál, ezüstből és elefántcsontból királyok pajzsai s istenek szobrai készültek.
Milyen önbizalommal, mennyi biztonsággal kell bírnia annak, aki mélyebb tanulmány nélkül mer politizálni ma, amikor a legkisebb kérdés is valóságos útvesztője a látszatoknak és veszedelmeknek!
Az eposz úgy halt meg, hogy kihalt. A regény talán úgy hal meg, hogy mindig több születik. Ez is egy neme a halálnak: a tömeggéhígulás.
… nem értem, ha valaki a paraszti származást, mint irodalmi glóriát fonja a költő feje köré.
S mi lehet ma nagyobb bűn és veszély, mint az a sötét megnyugvás a rosszban, amely kajánul és csüggedten ismételgeti: ez mindig így volt és mindig is így lesz!
… Eljön az ideje még,
születni fognak újabb Ninivék
és jönnek új Jónások…
születni fognak újabb Ninivék
és jönnek új Jónások…
… mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Pók Lajos: Babits Mihály, Bp., 1967.
