BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE (1886–1944, politikus)
BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE (1886–1944, politikus)
A teremtésit annak a sok félművelt tolakodónak, aki mind itt lábatlankodik a magyarság betegágya körül: hát még mindig csak annyiból áll a politika, hogy kotródjék a hatalom ormáról, aki ma ott van s a nemzet elégedjék meg annyi új reménységgel a jövőre, az ezután következő jobbra vonatkozólag, hogy hiszen majd csak kialakul valami valahogy? Hát még mindig ott tartunk, hogy egy-két, Isten tudja hogyan kikalapált „név” kiállhat a nemzet elé és elkiálthatja: íme itt vagyok, kövessetek, mert én vagyok az út és élet?
A helyesen és magyarán értelmezett politikai módszer pedig pártot jelent. Csakhogy belső helyzetünk és a kor, melyben élünk, másféle pártot követel tőlünk, mint minden más eddigiek.
A nemzet kétféle szervezettel rendelkezik a maga életakaratának, önkormányzatának gyakorlására: egy hatalmi – állami – és egy szabad társuláson alapuló – társadalmi – szervezettel.
Az új nemzeti társadalom tehát magáévá teszi a szocializmusból is, a kapitalizmusból is azt, ami bennük egyetemes emberi – művelődési, gazdasági, erkölcsi – érték, vagy legalább azzá tehető, s ezeket az értékeket továbbfejleszteni s új harmóniába egyesíteni törekszik.
A nemzet szabad akaratnyilvánításának természetes eszközéül: általános titkos választói jog, szabad gondolatközlés, szabad szervezkedés az állami és társadalmi közélet egész területén.
Kétkamarás országgyűlés. Egyik közülök a tiszta népképviseleti, másik a tiszta érdek- és szakképviseleti elv alapján alakul. Mindkét ház egyenlőjogú s törvénnyé csak az a javaslat válhat, melyet mindkét ház megszavaz. Törvényjavaslatot, indítványt mindkét kamara bármely tagja előterjeszthet.
Az intézmények és az egész társadalmi és állami berendezkedés működése automatikusan tegye lehetetlenné a más munkájának kizsákmányolását, az aránytalanul és meg nem érdemelten nagy fizetéseket, az aránytalan és munkával, tehetséggel, értéktermeléssel meg nem szolgált jövedelmeket, a termelés és a szociális béke rovására jelentkező gyalázatos álláshalmozásokat, a magánélet emberi méltóságot és emberi jogokat sértő visszásságait, a közélet fölburjánzott visszaéléseit és panamáit.
Fontos agrárius érdek, hogy a malomipar, a konzervgyártás, a húsfeldolgozóipar, a tejfeldolgozóipar, a cukor-és szeszgyártás minél jobban virágozzék, de egyben arról is gondoskodni kell, hogy mindezek a mezőgazdasági iparágak a gazdaközönség közvetlen érdekköréhez tartozzanak, akár magán, akár részvénytársasági, akár szövetkezeti alapon.
A magyar mezőgazdaságnak a többtermelésnél is inkább kell rávetnie magát a jobbtermelésre, a magyar föld istenadta erejét ebben az irányban is kihasználván, mindenütt ott, ahol a minőségi termelésre lehetőség nyílik.
A mezőgazdasági érdekképviselet alapeszméjének – az egy munkakörhöz tartozók együttműködésének – a mezőgazdasági termelésre való kiterjesztése és egyetlen célravezető megvalósítása: a szövetkezeti hálózat.
A városi fogyasztóknak is érdekük, hogy a föld nyers és feldolgozott termékei lehetőleg kevés kézen át, tehát olcsóbban jussanak hozzájuk.
… a kisiparnak az egyetemes társadalmi és állami gazdaságpolitikában azt a súlyt, befolyást és jelentőséget kell kikényszeríteni és biztosítani, elsősorban a nagytőke gazdaságpolitikai túltengésének visszaszorításával, amely megilleti.
A bank diktál a gazdasági életben, de szervezett erejével s a megengedett és meg nem engedett befolyások ezer csatornáján át parlamentnek és kormányzatnak is. Világos, hogy ez így nem maradhat, ez a mai csonka és egyszerre túlméretezett és kiegyensúlyozattlan hitelrendszer, melynek egyetlen jelentős tényezője egy csomó pesti nagybank, gyökeres és átfogó reformra szorul, hogy nemzeti hivatásának megfelelhessen.
A forgalmi adó fokozatos lebontása vagy lényeges korlátozása és igazságosabb, egységes fázisrendszerű felépítése. A fogyasztási adók megszüntetése az elsőrendű életszükségleteket szolgáló tömegfogyasztási cikkekre vonatkozólag, viszont erőteljesebb luxusadó.
A sem magasabb államigazgatási, sem gazdaságpolitikai, sem szociálpolitikai szükségleteket nem jelentő közüzemek mielőbb lebontandók, mert csak az államkapitalizmus vagy államszocializmus betegségeit szaporítják.
Szigorú összeférhetetlenségi törvény szabja meg a köztisztviselő és a törvényhozó, valamint a felelős kormány tagjainak viszonyát a magángazdasági vagy államgazdasági élethez.
Ha a vállalat veszteséges, először a vezetők illetményei szállítandók le.
A közigazgatás korszerű racionalizálása s a bürokrácia lebontása nyomán a közigazgatási költségek nagymérvű csökkentése.
A túlzott államosítással szakítva, minél több közfunkciónak áthárítása a társadalom gazdasági és művelődési kormányzatára, elsősorban az érdekképviseletekre, a társadalom és állam között kiépített új, szerves kapcsolat és egészséges munkamegosztás szellemében; ezzel az államigazgatás nagyarányú olcsóbbítása.
A gyermekek száma … kedvezményt jelentsen az adómegállapításoknál
…
… az új művelődéspolitika sokkal nagyobb érdeklődéssel és sokkal több kapoccsal kell, hogy a kelet felé forduljon, mint idáig tette.
A középiskolák mai elhelyezése, rendszere és szelleme, de kifejezett privilégiumok is egyoldalúan kedvezményes helyzetbe juttatják a közép- és felső társadalmi rétegek gyermekeit, viszont elzárják a felsőbb művelődés és vele az érvényesülés útját a népi tömegek elől. A magyar falvak népének legtehetségesebb gyermekei is csak különös, kivételes szerencse révén juthatnak el a középiskolákig, akkor is csak ha némi vagyonnal rendelkeznek a szülők.
A legfontosabb és legsürgősebb nemzetvédelmi tennivalók:
a) a bevándorlás radikális megszüntetése és a honosítás megszigorítása;
b) az idegenrendészet gyökeres reformja;
c) magyarok kivándorlásának intézményes megakadályozása;
d) magyarok visszavándorlásának elősegítése;
e) a világ minden magyarjának védelme.
A dunai népek szolidaritása egy nagyobb német- és oroszközi középeurópai természetes érdekközösségbe ágyazódik bele, amiből a gyakorlati politikával annyi érvényesítendő, amennyit helyzet és pillanat megenged.
Nemzeti radikalizmus. Bp., 1930
