BARTÓK BÉLA (1881–1945, zeneszerző)
BARTÓK BÉLA (1881–1945, zeneszerző)
… az előadóművészet nemcsak tudás, hanem egyszersmind a tudás megmutatni-tudása is.
Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött megállapítsa minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.
Furcsa, hogy a Biblia azt mondja: Isten teremtette az embert”. Holott éppen fordítva áll a dolog: ember teremtette az istent.
Furcsa, hogy a Biblia azt mondja: „a test halandó, a lélek halhatatlan” mikor fordítva igaz: a test (anyag) örökkévaló, a lélek (test formája) véges.
Furcsa, hogy a papi és színészi pályát ellentétesnek mondják, pedig pap is, színész is egyet hirdet: mesét.
Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem …
Nálunk sok nagy tehetség lappang a szegény nép gyermekei között, akiket örökre betemet a meg nem ösmertetés, a tanulás és felösmerés hiánya.
Napjaink zenéje határozottan az atonalitás felé törekszik. Mégsem látszik helyesnek, ha a tonális elvet az atonális elv abszolut ellentéteként fogjuk fel. Az utóbbi sokkal inkább a tonalitásból lassanként kibontakozó fejlődés következménye, amely teljesen fokozatos módon halad és semmiféle hézagot vagy erőszakos ugrást nem mutat.
Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.
… ameddig képtelenség a világot gazdaságilag és másképpen rendbehozni úgy, hogy pl. devizatiltó rendelkezések következtében még szellemi termékek is nehezen jutnak át a különféle határokon, addig teljesen hiábavaló dolog nagyképűen „szellemi együttműködésről” fecsegni.
… nem a normális (igazi) munka, legyen az akár tanítás, akár zeneírás, vagy zenetanulmányozás, akármilyen mennyiségben is, az, ami az embert elgyötri, hanem – az Ügyek intézése. Levelekre válaszolni, dátumokat észben tartani, dátumokra elkészülni és száz hasonló és tulajdonképpen meddő dolgokkal törődni, ez a legborzasztóbb „munka” a világon.
Az, hogy a magyarság több mint ezer éven át megőrizte zenéje törökös elemeit, bámulatraméltó. Különösen azért, mert mi 1000 év óta a teljesen más zenekultúrájú, indogermán népek által körülvett kis szigetként élünk, – …
… Magyarországon él egy, külföldön is meglehetősen ismert, úgynevezett „cigányzene”. Teljesen helytelenül nevezik cigányzenének, mivel nem más, mint népies magyar műzene, tehát valódi magyar zene, amelyet a városi cigányok csupán előadnak és terjesztenek, de nem ők az alkotói…
Távol áll tőlem annak kijelentése, hogy napjainkban a népi zenén alapuló műzene az egyedüli üdvözítő.
Lehet, hogy a gépzene egyszer valamikor valami önálló értékeset tud majd teremteni, ahogyan ezt pl. a mozgóképszínháztól már régóta, de hiába várjuk. Ez mindenesetre nyereség volna. A baj azonban ott kezdődnék, ha a gépzene éppúgy elárasztaná a világot az élőzene rovására, mint ahogy a gyáripari termékek ezt megtették a kéziipar rovására.
… igen, ahol a politika kezdődik, ott megszűnik a művészet és tudomány, megszűnik a jog és belátás …
… az ember tökéletlen teremtmény és gyakran érzéseinek rabja. És éppen az anyanyelvvel és a hazai dolgokkal kapcsolatos érzések a legösztönszerűbbek, a legerősebbek. De az igazi kutatóban okvetlenül legyen annyi lelkierő, hogy ezeket az érzéseket, ahol kell, megfékezze és visszaszorítsa.
A parasztok közt békesség uralkodik; – gyűlölködést másfajtájúak ellen csak felsőbb körök árasztanak.
Az egyszerűség nagyon viszonylagos: ami egyesek számára egyszerű, másoknak teljesen érthetetlen lehet. Az alkotószellem spontán megnyilatkozása néha bonyolultabb a kiagyalt alkotásnál, és a legegyszerűbb eszközök tűnnek fel néha a legsokrétűbbeknek.
A zenei fejlődés iránya. – Minden igyekezettel azt kell ma keresnünk, amit „zseniális egyszerűség”-nek lehetne nevezni. Minél többen lesznek, akik ennek szentelik erejüket, annál jobban elkerüljük a zűrzavart.
Kodály és én a Kelet és a Nyugat szintézisét akartuk megteremteni. Úgy gondoltuk, hogy alkalmasak vagyunk a feladat elvégzésére, részint népünk származása, részint hazánk földrajzi helyzete folytán, amely egyben Kelet előretolt őrhelye és Nyugat védőbástyája.
… a közönség rosszat, helyesebben mondva százszor meg ezerszer hallottat kíván. Újra nem kíváncsi. Újat mondó zeneszerző még csak kivárhat 20-25 esztendőt, míg kiderül, hogy a művei értékesek és meghallgatásra méltók. De újat adó hangversenyrendező vállalat ennyi idő alatt tönkremegy.
Játsszék a rádió három hónapon keresztül reggeltől-estig cigányzenét, hátha mégiscsak meg fogják valahára unni.
A levél, melyet szándékom volt írni, nagyon amerikaiatlan lett volna panaszok és panaszok (itt mindig remekül és pompásan kell! éreznünk magunkat, még félholtan is).
Érett korunkban találjuk meg a helyes arányt, azt a középutat, amelyen zenei egyéniségünk legjobban kifejeződhet. A fiatal zeneszerző hajlamos arra, hogy mindannak hangot adjon, amit éppen tud.
Ujfalussy József /vál./: Bartók brevárium. Bp., 1980.
