BEAUVOIR, SIMONE DE (1908–1986, francia regényíró, filozófus)
BEAUVOIR, SIMONE DE (1908–1986, francia regényíró, filozófus)
Előbb-utóbb minden lány megtanulja – büszke csakúgy, mint a kishitű –, hogy ha tetszeni akar a férfiaknak, le kell mondania önállóságáról.
Míg meg nem valósul a társadalmon belül a nemek teljes gazdasági egyenlősége, míg a közerkölcs arra bátorítja a nőt, hogy feleségi vagy szeretői minőségben kivételes előnyöket élvezzen bizonyos férfiak oldalán, addig élni fog a nőben a passzív győzelem reménye, s fékezőleg fog hatni egyéni teljesítményeire.
… a nemi aktus legmegrendítőbb vonása éppen két különálló test eggyéolvadásának tudata; annál megrendítőbb, mert általa két hasonló és mégis különböző lény tagadja s egyszersmind állítja közös erővel, szenvedélyesen lénye határait.
A nagylelkűség és félrehúzódni tudás ritka vegyülékének kell meglennie az anyában, hogy gyermekei élete őt is gazdagítsa anélkül, hogy zsarnokoskodnék felettük, vagy hóhéraivá tenné őket.
… hiábavaló minden összehasonlítás, mellyel azt igyekeznek eldönteni, vajon a nő felsőbbrendű-e vagy alsóbbrendű-e a férfinál, esetleg egyenrangú vele: helyzetük alapvetően különbözik.
… igazságtalan helyzetben nem lehet igazságot teremteni.
Kétségtelen, ha egy kasztot alsóbbrendűségben tartunk, alsóbbrendű marad: de a szabadság áttörheti ezt a kört; hagyják a feketéket szavazni, s méltók lesznek a szavazati jogukra; ha a nőt felelősségteljes feladatokkal bíznák meg, meg fogja oldani azokat; ámde nem várható, hogy az elnyomók indokolatlan nagylelkű gesztusokat tegyenek…
Felszabadítani egy nőt annyit jelent, meggátolni, hogy a férfival való kapcsolata börtön legyen, nem. pedig letagadni ezeket a kapcsolatokat;
…
… nem szabad a politikát a politikusokra hagyni …
Mellékes, milyen nevet adunk az elmúlt eseményeknek; a jövő a fontos.
… a jövőt is nagyon távolinak érzem, vajmi kevéssé érdekelnek azok az emberek, akik még meg sem születtek; inkább azokon szeretnék segíteni, akik most élnek.
Nagy szerencse, ha húszéves korunkban olyasvalaki tárja elénk a világot, akit szeretünk.
Ha egy nő a szerelméről beszél egy másik nőnek, az messzire elhallatszik.
Általában nem szeretem az okos nőket: talán azért, mert nem elég okosak; ezért aztán folyvást bizonyítékot akarnak produkálni, ontják a szót, de semmit nem értenek meg.
Túlságosan komolyan vesszük magunkat. Cselekedeteink valójában nem sokat nyomnak latba, az egész világ nem sokat nyom a latba: mállékony, likacsos, cseppfolyós.
Gyermekkorom óta az unalom jelentette számomra a leggyötrőbb csapást – voltaképpen azért szerettem volna minél előbb felnőtt lenni, hogy ettől megmeneküljek.
Persze előbbre való, hogy az embereknek legyen betevő falatjuk; de mit használ az embernek, ha eszik, közben pedig megfosztják mindazoktól az apró-cseprő dolgoktól, amelyek az élet savát-borsát adják.
… hibáinkat elismerni ügyes fogás. Ez a legügyesebb módja, hogy bagatellizáljuk őket.
A szerelem sohasem egészen nekünk szól – … –, a barátság esendő, mint az élet; de a gyűlölet pontosan célba veszi az embert, és biztos, mint a halál.
Ha meg akarjuk akadályozni, hogy agyonpolitizálják a világot, akkor szükségképpen politizálnunk kell.
De hát nem nagy dolog volna a szerelem, ha valami pótolni tudná.
Boldoggá tenni valakit – konkrét, komoly feladat ez, és ha szívügynek számít, éppen eléggé leköti az embert.
… hogy „Minden rossz”, annyit jelent, hogy csendben valami abszolút jóról álmodunk. – Nem ébredünk rá, pedig úgy igaz: nagyon dölyfös az, aki a maga álmait mindenek fölé helyezi. Aki szerény, megérti, hogy egyik részről itt a valóság, a másik részről pedig a nagy semmi. Szerintem nincs nagyobb tévedés, mint ha valaki számára többet jelent a nagy semmi a teljességnél.
… a történelem nem derűs. De minthogy semmi módon nem térhetünk ki előle, meg kell találnunk a legjobb módját, ahogy élhetjük a történelmet: véleményem szerint nem a tétlenség a legjobb.
… egyetlen probléma van: döntenünk kell, hogy a létező dolgok közül melyekhez húz a szívünk. Nem lemondásról van itt szó: csak az jelent lemondást, ha két valóságos dolog közül azt fogadjuk el, amelyik kevesebbet ér; az emberiség olyan, amilyen, de nincs nála előbbre való.
Az egyetlen pillanat, amikor a problémákban bennük van a megoldás is, amikor már nem merülnek fel.
Az ember olyan példaképhez igazodik, amihez tud …
Igazság szerint nem is kell foglakoznunk azzal, mik vagyunk. Ezen a téren úgy sincs menekvés.
A világ sosem lehet a miénk – de védekezni sem tudunk ellene. Benne élünk – ennyi az egész.
Mandarinok. Bp., 1966. Illyés Gyula és Wessely László; A második nem. Bp., 1971. Görög Lívia és Somló Vera.
