BORSOS MIKLÓS (1906–1990, szobrász)
BORSOS MIKLÓS (1906–1990, szobrász)
Absztrakt művészet nincs, mert az ember nem tud olyat kitalálni, ami ne lenne meg valahol a lényében, alkatában.
Hogyan keresi egy század a maga ornamensét, az rejtély. Vasarelynek nem lehetne világsikere, ha nem volna valami alapja.
Az ember születése percétől kezdve olyan körülmények közé kerül, ahol szüntelenül működik a szabad-nem szabad törvénye. A kisgyermek, amikor az anyja rendreutasítja, érzi, hogy van igen és nem. Hogy ez aztán miben áll, azt később, eszmélése során magyarázza meg neki.
Az ember szabad akarata, választása folytán lett szellemi lény: ez kell, az nem kell, ezt elfogadom, azt nem. Lehet erkölcsi kitérőket tenni, de azt bizonyosan tudja mindenki, hogy ölni rossz. Ha zsidót ölök, akkor is, ha svábot, akkor is … Ölni nem lehet, ehhez nincs joga az embernek.
Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy.
Ezeknek a háborúknak – amiket szünet nélkül rendeznek a világban hazugsága abban van, hogy nem Észak-Vietnam és Vietkong, Kambodzsa és nem Kambodzsa szembenállása táplálja elsősorban, hanem az üzlet. Itt a politika aljassága.
A világ anyagi javaival úgy sáfárkodni, hogy egyformán jusson a termelőnek és a fogyasztónak, a szellemi és a fizikai dolgozónak, ez már nagyjából megoldódott. Ezzel azonban nem lehet az emberi lelket, az emberi „vadat” megszelídíteni. Az ateizmus sem megoldás. Mert az egyik ember ateista lesz, a másik nem.
A marxizmus gazdasági és társadalmi egyenlőséget hirdet. Rendben van. De tulajdonképpen csak egyenjogúságot tud adni, egyenlőséget nem. Az egyik ember szebb, értékesebb, tehetségesebb, mint a másik. A különbségeket nem lehet eltörölni.
… a múlt században, amikor a materializmus (Marx, Büchner, Darwin stb.) kibontakozott, és létjogosulttá vált a társadalomban, az egyház pedig nem igényelt művészetet, az ízléstelenség, a giccs uralkodott el, a jó tehetségek mit csináltak? Nincs Isten, csak materializmus? A természethez fordultak, mert a lélek rögtön keres valamit, amiben megkapaszkodhat.
Egy zeneakadémiai tanár barátom mondta, hogy amivel a régi művészek egész életükben küszködtek – technikai és elméleti problémák –, azt ma minden harmadéves növendék tudja. Technikailag felkészültek, de a lélek hiányzik belőlük.
Képről, szoborról amit tudni kell, azt látni kell tudni.
A Rembrandt-képek, a nagy mester műveinek láttán csendesebbek leszünk, megilletődve hallgatunk. Így nevel a képzőművészet, így figyelmeztet valami jobbra, valami többre. Ami egy műből árad, amit egy mű forma- vagy színvilágától kapunk, az vezeklésre készteti az embert.
Hegyi Béla: A dialógus sodrában. Magvető, Budapest, 1978.
