BRECHT, BERTOLT (1898–1956, német író)

Teljes szövegű keresés

BRECHT, BERTOLT (1898–1956, német író)
Az a mód, ahogy a Broadway-n vagy Hollywoodban bizonyos feszültségeket és emóciókat előállítanak, lehet művészi, de mégiscsak arra szolgál, hogy leküzdje a kétségbeejtő unalmat, amelyet a valótlanság és a butaság örökös ismétlése minden közönségben előállít.
Sok kispolgár úgy reagál a forradalomra, mintha az csak kirakatüvegeik betörését jelentené.
Nem bírom a moralizálást! Tükröt tartani a hatalmasok elé! Mintha nem tetszenének benne önmaguknak úgy, amint vannak! … Az elnyomottakat meg arra kérjük, hogy az isten szerelmére, érezzenek végre részvétet önmaguk iránt!
A kínzók félreállítása csak akkor következhetik be, ha elegendő ember ismeri szenvedésének és veszélyeztetettségének az okát, a pontosabb eljárásokat és módszereket a kínzók félreállítására.
A régiek abban látták a tragédia célját, hogy félelmet és részvétet keltsen. Ez a cél jó lenne most is, ha félelmen az emberek félelmét, részvéten pedig az emberekkel való együttérzést értenénk, és ha a színház abban segítene, hogy megszüntessük az olyan emberi viszonylatokat, amelyek az egymástól való félelmet és az egymás iránti részvétet szükségessé teszik. Mert az embereknek az ember lett a sorsa.
Vannak korok, amikor döntenie kell, hogy kulturált vagy emberi akar-e lenni az ember? És minek követni azt a rossz szokást, hogy kulturáltnak csak azokat nevezzük, akik értenek a szép ruhák viseléséhez, nem pedig azokat, akik szép ruhák készítéséhez értenek?
A művészet szempontjából nyomorék, szerencsétlen ember, akinek születésétől fogva hiányzik egy érzéke: a művészi érzék. Egyebekben lehet rendkívül tiszteletreméltó.
Nem mi uralkodunk, úgy tűnik, a dolgok fölött, hanem a dolgok uralkodnak mirajtunk. Ennek azonban az a magyarázata, hogy egyes emberek a dolgok segítségével uralkodnak más embereken.
Az üres lelkű kispolgár mindig ugyanazokat a hajtórugókat fedezi fel a történelemben: a sajátjait. És ezeket is csak annyira, amennyire ismeri őket, tehát csekély mértékben.
Nem az a baj, hogy nem látjuk a lánc minden szemét, hanem az a baj, hogy a láncot nem látjuk …
Szociális közérzetünket is a természet egy darabjának, szinte valamilyen tájnak tekintjük. A kamatozó pénzre úgy tekintünk, mint a körtefára, mely körtét terem. A háborúra, mely hatásában is, elkerülhetetlenségében is földrengésre emlékeztet, azt mondjuk: ez természetes állapot. Csodálkozva halljuk azután, hogy más helyen és a mi helyünkön is, más korokban, a férfi és a nő másfajta kapcsolatait tekintették természetesnek.
Az emberek sok értelmes dolgot cselekszenek anélkül, hogy keresztülment volna az értelmükön.
Nincs nehezebb előretörés, mint visszatérni az értelemhez.
Az orrszarvú tudományos ábrázolása, például egy természetrajzi műben található rajza és valamely művészi ábrázolása között az a különbség, hogy az utóbbi elárul valamit a rajzoló kapcsolatairól az állathoz.
Az olyan színház, amelyben nem szabad nevetni, olyan színház, amelyen nevetni kell. A humortalan emberek nevetségesek.
Itt trónol, íme, a hatalmas társadalom, a művészetnek pedig nem az oldalán a helye, hanem csak a tulajdona, csak a cselédje. Hát mi mindannyian csak szolgák lehetünk? Nem lehetünk urak?
… az, ami régen nem változott meg, változtathatatlannak látszik.
Mivel sok minden van az emberben, sok mindent lehet csinálni belőle. Nem kell olyannak maradnia, amilyen; nemcsak olyannak lehet szemlélni, amilyen, hanem olyannak is, amilyen lehetne.
… nem az ember a legkisebb társadalmi egység, hanem két ember. Az életben is kölcsönösen építjük fel egymást.
Ha a színész meg akarja hatni a nézőt, nem szabad egyszerűen saját magának meghatódnia.
Gyakran mesélt Nurmiról, a finn hosszútávfutóról, aki ügynökeinek ostobasága és pénzsóvársága folytán egyszer részt vett egy rövid távú futóversenyen. Bámulatosan képtelen lévén hosszútávra berendezkedett, egyenletes futását csak a legcsekélyebb mértékben is felgyorsítani, elvesztette a versenyt.
A realista művészet harcos művészet. Harcol a valóság hamis szemlélete ellen és impulzusok ellen, amelyek ellentmondanak az emberiség valódi érdekeinek. Helyes szemléletet tesz lehetővé, és erősíti a termékeny impulzusokat.
A realista művészek hangsúlyozzák a leendő és az elmúló mozzanatát. Minden művükben történelmileg gondolkodnak.
A realista művészek bemutatják az ellentmondásokat az emberekben és egymáshoz való viszonyukban. És megmutatják a feltételeket, amelyek között fejlődnek.
Mi történik a lyukkal, ha elfogyott a sajt?
Az ember sorsa az ember.
A nehézségeket nem lehet leküzdeni azáltal, hogy elhallgatjuk őket.
A nagy Karthago három háborút folytatott. Az első után még hatalmas volt, még lakható a második után. Nem volt többé föllelhető a harmadik után.
Színházi tanulmányok; Bp., 1969. Eörsi István, Imre Katalin, Vajda György Mihály, Walkó György. The Hamlyn Pocket Dictionary of Quotations. Hamlyn, London, 1979.; Ursula Eichelberger: Zitatenlexikon. VEB Bibliographisches Institut Leipzig, 1981. Kristó Nagy István

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages