BRODSZKIJ, JOSZIF (1940–1997, amerikai orosz költő)
BRODSZKIJ, JOSZIF (1940–1997, amerikai orosz költő)
Fejlődés nincs, de éppen ez a jó.
A toll a múltat írja meg,
s nem a jövőt önti szavakba;
s nem a jövőt önti szavakba;
Mindegy, bűnös-e
vagy ártatlan; a törvény éppen úgy
behajtatik, akárcsak az adó.
vagy ártatlan; a törvény éppen úgy
behajtatik, akárcsak az adó.
Sóhajtva gondolunk a múlt időkre,
mikor simán ment minden.
Még simán.
mikor simán ment minden.
Még simán.
Az állatoktól eltérőn az ember
elhagyni képes azt, amit szeret
(így tér el még inkább az állatoktól).
elhagyni képes azt, amit szeret
(így tér el még inkább az állatoktól).
Agyonlőttem volna magam, de gond ám
pisztolyt szerezni.
pisztolyt szerezni.
… minden vers a másik rokona.
Legyen az ember akár író, akár olvasó, a feladata mindenekelőtt az, hogy a saját életét élje, ne pedig – bárha roppant nemes módon, de – kívülről ráerőszakolt, előírt látszatéletet.
Mivel van saját genealógiája, dinamikája, logikája és jövője, a művészet nem szinoním, hanem legföljebb paralel a történelemmel, s a létezési módja minden esetben azonos új esztétikai realitás létrehozásával. Épp ezért gyakran kerül „a haladás elé”, a történelem elé, melynek fő eszköze – nem kéne pontosítani Marxot? – éppen a klisé.
Az irodalomnak csak akkor kell a nép nyelvén beszélnie, ha eldöntöttük, hogy a homo sapiensnek ideje abbahagyni a fejlődést. Ellenkező esetben a népnek kell az irodalom nyelvén beszélnie.
… a gonosz, különösen a politikai, mindig rossz stiliszta.
Valószínű, hogy a világot már nem sikerül megmenteni, de az egyes embert mindig meg lehet menteni.
… beszélgetőtársnak a könyv megbízhatóbb, mint egy jó barát vagy a szerelmünk.
Bárkinek a képére és hasonlatosságára teremtődtünk is, már ötmilliárdan vagyunk, s más jövője, mint amelyet a művészet körvonalaz, nincs az embernek.
Nem bocsátok közre felhívást, hogy könyvtárral váltsuk föl az államot bár sokszor megkísértett e gondolat -…
Úgy gondolom, sorsunk potenciális urától nem azt kéne elsősorban megkérdezni, hogyan képzeli el a külpolitika irányát, hanem azt, mi a véleménye Stendhalról, Dickensről, Dosztojevszkijről.
… nem az írók üldözése, nem a cenzurális korlátozások stb. a legsúlyosabbak, nem is a könyvégetés. Van súlyosabb bűn is: a könyv megvetése, a könyv figyelmen kívül hagyása.
Én, aki ezeket a sorokat írom, elmúlok; önök, akik ezeket a sorokat olvassák, elmúlnak, de a nyelv, amelyen íródtak, s amelyen önök olvassák őket, nemcsak azért marad meg, mert hosszabb életű az embernél, hanem azért is, mert alkalmasabb a mutációra.
Post aetatem nostram [Időszámításunk után] Bp., 1988. Baka István, Gergely Ágnes, Király Zsuzsa
