CARPENTIER, ALEJO (1904–1980, kubai író)
CARPENTIER, ALEJO (1904–1980, kubai író)
A cervantesi regény rendhagyó voltában látom profetikusan kijelölve a regény jövőjét. A regénynek túl kell lépnie az elbeszélésen, a történeten, mondhatni, magán a regényen, és mindig, minden korban magába kell foglalnia azt, amit Jean-Paul Sartre „összefüggéseknek” nevez.
Egy szerelmi drámában nem a végzetes lövés a lényeges, hanem azok az erkölcsök, melyek a ravasz meghúzására késztettek.
Hogy Caracast megértsük, nem elég az utcán sétálni. Élni kell benne éveken keresztül, hétköznapi viszonyban lenni polgáraival, a kereskedőkkel, a kofákkal; meg kell ismerni a milliomosokat és azokat is, akik a hegyoldal nyomornegyedeiben élnek; …
… a regény akkor válik naggyá (Proust, Kafka, Joyce …), amikor már nem hasonlít a regényhez, …
Városainknak nincsen stílusuk. És mégis kezdjük mostanában fölfedezni, hogy van valamijük, amit harmadik stílusnak lehetne nevezni: azoknak a dolgoknak a stílusa, amelyeknek nincsen stílusa.
Európában szemmel láthatólag eltűnt a szájhagyomány, nem így Latin-Amerikában: itt megőrződött és él.
„Annyit érsz, amennyid van.” – mondja egy Latin-Amerikában igen elterjedt, ám aljas bölcsesség.
Azok a könyvek, melyek megrengették a világot – hogy egy ismert fordulattal éljek –, nem regények voltak, hanem olyan művek, mint a Társadalmi Szerződés vagy a Tőke.
Nincs néma kő Prágában annak, aki fél szóból is ért.
A csodás érzete mindenekelőtt hitet tételez fel.
A természet érintetlensége, a képzelődés, az eredetek, az indián és néger fausti jelenléte, friss keletű fölfedezésének revelációja, a faji keveredésekre való hajlandóság miatt Latin-Amerika még nagyon messze van attól, hogy kiapadjon gazdag mitológiája.
Irodalom és politikai tudat Latin-Amerikában. Bp., 1979. Dés Mihály.
