CORBUSIER, CHARLES ÉDOUARD LE (1887–1965, svájci születésű francia építész, elméleti író, festő)
CORBUSIER, CHARLES ÉDOUARD LE (1887–1965, svájci születésű francia építész, elméleti író, festő)
A technikai szempont nincs ellentétben a szellemi szemponttal; az egyik a nyersanyag, a másik a mester. Az egyik nem élhet a másik nélkül.
Akik szabályokat állítanak fel, legyenek feltalálók, nem pedig deduktív okoskodók.
Az emberi lény, de minden lény, a ma egész társadalma, meghatározott környezetben él. Mindenféle menekülés illúzió lenne, és igen gyorsan elérné a bűnhődés azt, aki megkísérelné.
Az ember (talán legmagasabb rendű) terméke a természetnek, következésképp tükre ennek: természet maga is, a világmindenség része. Hogy harmónia uralkodjék, azt a szellemet kell visszatükröznie az emberi szellem vállalkozásainak, amely a természetben munkálkodik.
… az „élő'' építészetnek és urbanizmusnak egyaránt biológiai sajátosságai vannak.
Az élet belülről kifelé fejlődik, megnyílik a fénynek és kitárul a térnek. Az építészet és az urbanizmus ezt az egységes szabályt követi…
A munkaeszköz hasznosan meghosszabbítja az ember tagjait. A meghatározást talán ki lehet terjeszteni az emberi találékonyság néhány termékére is, amely szintén a személy segítője: ilyenformán eszköz a lakás, az út, a műhely és így tovább.
A halandókat iszonyattal, rettegéssel töltik el a változások: képtelenek felfogni, mint térhet el az ember egyik dologról a másikra. A félelem valóban nagy fékezője a társadalmaknak.
Állítsuk csatasorba tehát az agyvelőket a megoldandó feladatok arcvonalán, ahol a legjobban felhasználhatók, és az eredmény érdekében fellebbezzünk az értelemhez és az érzelemhez, minden elképzelt alkotás végső fórumaihoz …
A jövő nagyvárosai. Bp., 1968. Gerő Balázs.
