CROCE, BENEDETTO (1866–1952, olasz filozófus)
CROCE, BENEDETTO (1866–1952, olasz filozófus)
A filozófia megfosztja a vallást minden létjogától. Mint a szellem tudománya, úgy tekint a vallásra, mint létező, átmeneti történetiségre, lelkiállapotra, mely túlhaladható.
A történelmi materializmus se nem új történelemfilozófia, se nem új módszer, és nem is lehet az, hanem a történési tudatába lépő új adatok, új tapasztalatok összege, és annak is kell lennie.
… az értékítéletek… nem teoretikus kifejezések, melyek lámpáshoz hasonlóan vezérlik a cselekvést az éjszaka sötétjében. A gyakorlati tevékenység önmagában hordja fényét vagy lámpásait, s nincs szüksége más lámpásokra.
Az intuíció adja nekünk a világot, a fenomenont; a fogalom a noumenont, a Szellemet.
… nincs külön tudománya a kis és nagy intuíciónak, a közönséges és művészi intuíciónak, hanem van egyetlen Esztétika, az intuitív vagy kifejező megismerésnek, az esztétikai vagy művészi ténynek a tudománya.
Beszélni nem annyi, mint logikusan gondolkodni, de logikusan gondolkodni annyi, mint beszélni.
… az ember, amint kifejez valamit, kilép a természeti állapotból.
A nyelv filozófiája és a művészet filozófiája egy és ugyanaz.
Az esztétikán kívül, mely a nyelv természetének ismeretét nyújtja és az empirikus nyelvtanon kívül, mely pedagógiai segédeszköz, nincs más, mint a nyelvek története, a maguk élő valóságában, vagyis a konkrét irodalmi termékek története, mely lényegében azonos az irodalomtörténettel.
… szerintem a marxi etika alapelveiről értekezni, anyag híján, kárbaveszett fáradság.
Az elméleti alakkal az ember megérti a dolgokat, a gyakorlattal megváltoztatja őket, az egyikkel elsajátítja az univerzumot, a másikkal teremti.
Az ismerettől független akarat elgondolhatatlan.
Semmilyen képzet és a képzetek semmilyen száma sem lehet adekvát a fogalommal.
A tudományok számolnak, mérnek, egyenleteket állítanak fel, szabályszerűségeket állapítanak meg, törvényeket fogalmaznak meg, osztályokat, típusokat hoznak létre, a maguk módján azt mutatják meg, hogyan születik egyik tény a másikból – de minden haladásuk mindig olyan tényeken nyugszik, melyeket intuitive és történetileg veszünk tudomásul.
Ami igaz a természettudományokban, az vagy filozófia, vagy történeti tény.
Egy gondolat, melynek semmi sem tárgya a valóságban, nem gondolat. Az intellektuális fikciók alkotásának aktusa tehát se nem ismeret, se nem antiismeret; nem logikailag racionális, nem is illogikusan irracionális, hanem racionális a maga módján, gyakorlati módon.
A fogalom adja meg a dolgok lényegét, és a fogalomban a lényeg magában foglalja az egzisztenciát.
Észigazság és tényigazság, analitikus ítéletek és szintetikus ítéletek: egymástól megkülönböztetve absztrakciók. A logikus aktus a tiszta fogalom gondolása, egy; s nem más, mint a definíció és az individuális ítélet azonossága.
… a jó művek konkrétan nem lehetnek mások, mint a szépség, az igazság, a hasznosság művei.
A politikai cselekvés nemcsak hasznos cselekvés, hanem ennek a két fogalomnak ugyanaz a terjedelme.
… a történelem szoros értelmében…nem alkot törvényeket, hanem elbeszéli, ami megtörtént.
… a filozófiának nincs alapvető problémája, nincs „alapkérdése”.
A történelem élő történet, a krónika holt történet; a történelem egyidejű történelem, a krónika múlt történelem; a történelem elsősorban gondolati aktus, a krónika akarati aktus.
A történeti tudat logikai, s nem gyakorlati tudat, sőt az utóbbit teszi tárgyává.
Kelemen János: Benedetto Croce Bp., 1981. J.M. and M.J. Cohen: The Penguin Dictionary of Modern Quotations. Penguin Books, Harmondsworth, 1982. Kristó Nagy István
